Dunasápújfalun 2019-ben élesztették újjá a Csemadok alapszervezet működését, ez idő alatt gazdag tevékenységet folytattak, még a világjárvány idején is. Az újra alakulás óta már a harmadik könyvet adták ki a falu múltjáról, de kiadtak képeslapokat és falinaptárat is.
A szervezet elnökeként, egyben e sorok szerzőjeként, úgy vélem, fontos bemutatni a község dicső múltját, és azokat az eseményeket, amelyek az itt élők életét befolyásolták. Ezeknek a kiadványoknak az a feladatuk, hogy betekintést nyújtsanak a község értékeibe, az elsőben a nyelvjárásról és épített örökségről is szó volt, a második kiadványban főleg a magyar iskola és az oktatás helyzete került bemutatásra.
Ez utóbbi kiadvány a Füle Lajos által az 1950-es években írt községi krónikát tartalmazza, nagyon sok lábjegyzettel, és további információkkal, amelyek a község életét mutatják be.
A könyvet május 17-én mutattuk be, szép számú közönség előtt.
Neszméri Tünde szerkesztő mutatta be a könyvet (Fotó Moore Iain)
Füle Lajos tanító volt. „E könyvet 1955-ben kezdtem írni Kovács Lajos községi bíró megbízásából. A falu régi története e könyv az utódok számára. Írója Füle Lajos tanító, aki 1925. április 3-án született Dunaújfalun” – ezekkel a sorokkal veszi kezdetét a múlt század közepén kézzel írt krónika, mely az akkori ismereteket foglalta magába. Füle Lajos levéltári adatokra és szájhagyományra is hivatkozik, hiszen a régi szokásokat, társadalmi életet, a fonóban hallottakat ez alapján írta le. Az őskorról és régmúltról szóló részeket pedig a levéltárak anyagai alapján írta, vagy a különféle irodalmaknak és az anyakönyveknek köszönhetően nyert adatokból. A krónikát 1960-ig írta, ekkor Dunaújfalut Sáppal egyesítették és a vasutat, ún. vasúton túli részt, Magyarbélnek adták.
A kézzel írt eredeti krónika a községi hivatal trezorjában van elzárva, ugyanakkor meggyőződésem, hogy Füle Lajos nem a fióknak írta le a település történetét, hanem azért, hogy azt minél többen megismerjék. Néhány része már napvilágot látott, sőt átgépelt formában körözött a faluban is, de a teljes anyag még sosem jelent meg nyomtatásban.
Többen már a helyszínen belelapoztak (Fotó Moore Iain)
Pedig nemcsak a falura nézve vannak benne érdekes adatok, hanem az egész régió fejlődését meghatározó információkat is tartalmaz a krónika, több települést többször is említ.
Ahogy sok más helytörténeti kiadvány, ez sem csak a község lakóinak szól, hanem a szélesebb térségnek, ugyanis a világpolitikai és gazdasági események, a világjárványok és törvényi változások nemcsak egy település lakóinak életét befolyásolták, hanem mindenkiét, márpedig ezekről is szó esik a könyvben.
A kiadvány mellékletében szó esik bővebben a kitelepítésekről is, itt is voltak kijelölt családok, de a helyi komisszár nem engedte kitelepíteni a magyar családokat. A kijelölt családok névsora azonban több forrásban is megjelent, igaz nem egyezik. Füle Lajos 19 fehérlapos családról tudott. A családi tragédiákról és veszteségekről is szól, járványokról, tűzvészről és árvízről is, de a falu pozitív irányú fejlődéséről is. Felsorolja a községi bírókat és a magyarbéli plébánosokat is, amint írja, emberemlékezet óta a magyarbéli plébániához tartozik a község.
A könyv borítója
A könyv kiadásához a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága a Bethlen Gábor Alapon keresztül járult hozzá.
A falu történetéről még ez a könyv sem ad teljes képet, de olyan részleteket tár fel, amelyek érdekesek, és amelyeknek köszönhetően kiderül, hogy az itt élőknek van mire büszkének lenniük.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
