Az uralkodó szentesítette a parlamentáris kormányzási rendet megalapozó harmincegy törvénycikket. Hivatalba lépett a Batthyány-kormány. Közjogi szempontból legfontosabb a III. törvénycikk volt, amely szerint az uralkodó „minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában honvédelmi tárgyakban” kizárólag a független felelős minisztérium útján fogja gyakorolni a végrehajtó hatalmat. Az esetleges uralkodói önkénynek gátat szabott azzal, hogy az uralkodói rendelkezések érvényességét valamelyik, Pest-Budán tartózkodó magyar miniszter ellenjegyzéséhez kötötte. A magyar kormány mozgásterét jelentősen megnövelte az a paragrafus, amely szerint az uralkodó távollétében a nádor, mint királyi helytartó határozhat az uralkodói elhatározások körébe tartozó kérdések nagy részéről. A IV-V. törvénycikk rendelkezett a népképviseleti alapon választandó országgyűlés évenkénti pesti ülésezéséről. Fontos volt az a rendelkezés, amely szerint az uralkodó csak előző évi zárszámadás és a következő évi költségvetés elfogadása után oszlathatja fel a testületet. A VI-VII. törvénycikkek Magyarország és Erdély uniójáról és a Partium visszacsatolásáról rendelkeztek. A feudális rendszer felszámolása szempontjából döntő fontosságú volt a VIII. a közteherviselésről, a IX., XIII. és XV., az úrbéres szolgáltatások, a papi tized, illetve az ősiség eltörléséről szóló törvénycikk. A jobbágy tulajdonába adta az általa eddig művelt földet. A XVIII. törvénycikk a sajtószabadságról, a XX. a bevett vallások (katolikus, református, evangélikus, unitárius, görögkeleti) egyenjogúsításáról, a XXI. pedig a belső rendfenntartó erő, a nemzetőrség létrehozásáról szólt.
Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848-1849-ből
(részlet)
9. Kossuth beszéde a kormány pesti fogadtatásakor
Budapest, 1848. április 14.
Kezeinkre nagy kincsek bízvák – mögöttünk egy örvény, melybe e nemzet históriája eltemettetett, előttünk egy új vidék, alaktalan még, melynek formái szülemlés alatt vannak, s mi még nem tudjuk, Achill vagy Thersites fog-e születni –, de azt tudjuk, hogy midőn a világ megrázkódik, nem vakondtúrás van készülőben, s ki egy ezredév sziklájához támaszkodik, nem áll biztosabban, mintha egy nádszálhoz fogódznék.
Legyenek önök, uraim, gyámolaink. Mi a szabadság választottai, mi a törvény szolgái vagyunk. És mi azt mondjuk: a törvény szent. – Pest a nemzet szíve, s a nemzet testében a vér akkint kering, mikint ereibe a szívből ömlik – rohan, ha a szívben forr, nyugodtan folyik, ha a szív nyugodt. Gyönyörű szerep a szív szerepe, de roppant felelősséggel jár, ha öntudatosan lüktet. Nyújtsanak nekünk kezet, uraim, hogy a szabadságot a rend talapján megszilárdítsuk, s adják meg nekünk annak lehetségét, hogy ha majd nemsokára a nemzet törvényszerző hatalma Pest falai közt összegyűl, hogy tőlünk számot vegyen, tisztelő hódolattal mondhassuk: itt van, amit kezeinkre bíztatok, mentve, fejlesztve sértetlenül.
mult-kor.hu, jelesnapok, FelvidékMa
