„Megvan a csodatétel is ahhoz, hogy az ötven éve elhunyt galántai gróf Esterházy Jánost, a felvidéki magyarság mártír politikusát boldoggá avassa a katolikus egyház” – fogalmazott Molnár Imre lelkész, történész, aki a bukaresti Petőfi Társaság székhelyén hétfőn bemutatta az Esterházy János szenvedéstörténetének dokumentumaiból összeállított Kegyelem életfogytig című kötetét.
Az 1949-ben Csehszlovákiában „fasiszta bűnökért” halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Esterházy János boldoggá avatásáért közbenjáró történész megható történetben foglalta össze a csoda körülményeit. „Az olomouci érseknek a csodatétel kapcsán elmondtuk, a mírovi börtönben, ahol elhunyt Esterházy János, szolgál egy pap, aki – ha nehéz börtönviselteknek kell Isten igéjét hirdetnie -, mindig Jánoshoz fohászkodik, mert úgy érzi, ilyenkor nincs számára lehetetlen.
Az érsek, meghallgatva bennünket, szomorúan legyintett: a pap súlyos rákbeteg, az orvosok lemondtak róla, ha csodát akarunk, imádkozzunk a gyógyulásáért. Másnap az olomouci katedrálisban felkérték a híveket, fohászkodjanak Esterházy Jánoshoz a pap gyógyulásáért. Egy hónap múlva a tiszteletes teljesen meggyógyult” – mesélte Molnár Imre a népes közönségnek.
A több mint kétórás előadáson a történész azt is elárulta, hogy miután sikerült kideríteni ötven évvel halála után Eszterházy nyughelyét, a Budapesten működő Esterházy-emlékbizottság közbenjárásával megpróbálják feltárni a közös sírhelyet, és azonosítani az elhamvasztott mártír politikus urnáját.
„A Szlovákiában még mindig háborús bűnösként nyilvántartott Esterházy János hamvait, pontos nyughelyét nagyon sokáig, a családtagok többszöri kérésére sem adták ki a csehszlovák hatóságok, mondván, János még holtában is tud ártani – fogalmazott Molnár. – Most, a magyar külügyminisztérium kérésére került elő az a bizonyos titkos könyv, amelyben a hamvasztás pontos körülményeit, dátumát feltüntették. A mírovi börtönben a hamvaknak nyomuk veszett, később kiderült, hogy a prágai Pankrác börtönben helyezték el az elítéltek hamvait tartalmazó urnákat, továbbra is őrizet alatt tartva. Valamikor a 70-es évek végén hajigálták be egy közeli temetőben, egy gödörbe.”
Az ehhez hasonló információkkal teletűzdelt kötet Esterházy húgának, Máriának a feljegyzései alapján készült, a felvidéki politikus halálának ötvenedik évfordulójára bocsátották a történész rendelkezésére a hozzátartozók. Ezt az évet ebből az alkalomból az Esterházy-emlékbizottság emlékévnek nyilvánította, amely számos lehetőséget biztosít Esterházy János nevének és életművének bemutatására. Erre elsősorban a felvidéki magyarság körében került sor. Bukarest után következő helyszínként Molnár Varsót jelölte meg.
