Magyarországon a legnagyobb hagyományú és az egyik legrégebbi civil kezdeményezés a 37. éve működő Tokaji Írótábor, amelyen felvidéki magyar és szlovák írók is részt vettek. Harminchét esztendeje minden évben a magyar irodalom több mint száz alkotója (költők, írók, irodalomtörténészek, kritikusok) találkoznak Tokajban, hogy közéleti vitát folytassanak, s ezzel is hozzájáruljanak az ország és Európa sorsát befolyásoló döntésekhez.
Móricz Zsigmond teremtette a hagyományt, amikor a Tokajjal átellenben lévő faluba, Tiszaladányba, a II. világháború idején, a gondolkodó és felelősséget érző parasztemberek meghívták, hogy háború utáni sorsukról, esélyeikről, felelősségükről vitatkozzanak.
A Tokaji Írótábor egy olyan szellemi műhely, amely vitáival nem egyszer kavarta föl az elmúlt évtizedekben a magyar közélet állóvizét. Itt fogalmazták meg először a vidék esélyegyenlőségének igényét, a kisközösségek jogát az életképességhez, a népesedéspolitika hiányosságait, a határon túli magyarokkal kapcsolatos aggodalmakat, a demokrácia szükségességét, a magyar műveltség veszélyeztetettségét, a magyar nyelv múzeumának gondolatát, a globalizációval kapcsolatos kétségeket, az európai együttműködés igényét, a regionalitás esélyeit, de még a tokaji bor minőségmentését, Tokaj természeti értékeinek védelmét is.
A vita minden esetben túlmutatott a néhány napos tanácskozás alkalmi lehetőségein. A pártállami hatalom nem egyszer megrendelt írásokban, szervezett sajtókampánnyal igyekezett elverni a port a megszólalókon. A rendszerváltás után a sajtó, a rádiók, a televíziók jelentkeztek az eseményről, cikkekben, riportokban, beszélgetésekben, szerkesztett műsorokban számoltak be a találkozóról.
Évről, évre – hónapokig tartó – nyilvános viták zajlottak a Tokajban fölvetett kérdésekről a magyar sajtóban. Tanulmánykötetek, antológiák születtek a tokaji tanácskozás nyomán, hogy aztán esztendőnként, egy kötetben a Felsőmagyarország kiadó is nyilvánosságra hozza az írótábor jegyzőkönyvének szerkesztett változatát.
A magyar irodalom egyetemes tanácskozása nemcsak azt jelenti, hogy az erdélyi, a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki, és a nyugati magyar irodalom képviselői vannak jelen Tokajban, de azt is, hogy a cseh, a szlovák, a román, a szerb, lengyel, olasz, angol, a mongol, a japán, az amerikai írástudók, műfordítók is rendre képviseltetik magukat, illetve hozzászólnak a vitához.
Aki a Tokaji Írótábor hírét viszi, támogatására vállalkozik, az a magyar szellemi élet legjobb hagyományainak megtartásához adja nevét.
ma.hu
