Szerkesztőségünk folyamatosan közli a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar hallgatóinak – publikálásra jóváhagyott – dolgozatait. Ez alkalommal Drahos György írását adjuk közre, Regionális együttműködés – Dél-Szlovákia és Észak-Magyarország kapcsolata címmel. Révkomáromban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (mára Budapesti Corvinus Egyetem) és a Budapesti Műszaki Egyetem által 2001-ben megindított közgazdász- és informatikus képzés jó lehetőséget szolgáltatott azon szlovákiai magyar fiatalok számára, akik anyanyelvükön és mégsem Szlovákiát elhagyva szerették volna egy jó nevű egyetem diplomáját megszerezni.
Az egyetemi képzésre mindig is úgy gondoltam, mint egy eszközre, ami segítségemre lesz abban, hogy jól fizető munkahelyet találjak. Az a véleményem, hogy annak hiányában eleve nem is jöhetek szóba bizonyos munkakörök betöltésére. Ennek nem az a feltétlen oka, hogy nem vagyok birtokában a megfelelő képességeknek, hanem az, hogy az egyetemi végzettség bizonyos helyeken alapvető elvárás. Arról nem is beszélve, hogy az egyetemi képzés része a nyelvoktatás és a nyelvvizsga letételének kötelezettsége, amely szintén elvárás a munkáltatók részéről. Egy, esetleg több nyelv ismerete manapság nem kirívó előny, hanem alapvető igény egyes munkahelyek betöltésénél.
Igaznak tartom azonban, hogy egy egyetemi diploma birtoklása nem egyenlő azzal, hogy az adott egyén rendelkezik is a megfelelő tudással. Az állásinterjúk általában több szakaszból állnak, és az ezeken elért együttes eredmény határozza meg, ki a legalkalmasabb. Az ezekből levonandó következtetés véleményem szerint az, hogy az egyetemi diploma megléte nem biztosíték egy kívánatos munkahely megszerzésére, hiánya azonban eleve megfoszt bizonyos pozíciók betöltésének lehetőségétől.
Amikor úgy határoztam, hogy nem szlovák nyelven szeretnék továbbtanulni, hanem anyanyelvemen – magyarul, tudtam, hogy az esetleg azzal járhat, hogy főleg Magyarországon tudok álláslehetőségekhez jutni.
Érdekes kérdés, hogy milyen előnyei vagy hátrányai vannak a magyarországi munkavállalásnak a szlovákiaival szemben.
Szlovákia bevezette az egységes adókulcsot az ország versenyképességének javítására. Ez azt jelentette, hogy a személyi jövedelemadót is az alacsonynak számító 19 százalékon állapították meg. Ez egy hatalmas előnye Szlovákiának Magyarországgal szemben, ahol is az adókötelezettségek jóval magasabbak. Ezen kívül több fajta adónem is létezik, amely az átláthatóságát nehezíti az adóügyeknek.
Magyarországon azonban az átlagbérek magasabbak, mint Szlovákiában, az életszínvonal, ha nem is sokkal, szintén magasabb. Ez ösztönzőleg hat sok fiatalra munkavállalási lehetőségek keresésekor.
Szlovákiai magyarként számomra nem utolsó szempont a magyarországi munkavállalás előnyeinek felsorolásánál, hogy magyar földön tölthetnék el huzamosabb időt. Ilyen tapasztalatban még nem volt részem, és vonzónak tűnik a lehetőség, hogy az anyaországban tevékenykedhetnék.
A révkomáromi képzéshez visszatérve, az ottani diákságot, többek között engem is, olyan kérdések foglalkoztattak, amelyeket akár kételyeknek is nevezhetünk: vajon tényleg akkreditálva van-e a kihelyezett egyetemi képzés, elfogadják-e majd az itt szerzett diplomát a szlovákiai munkaadók is, lesz-e különbségtétel a Budapesten és a Révkomáromban szerzett diploma között.
Az idő jórészben megválaszolta ezeket a kérdéseket. Az első ilyen lépés volt, amikor Szlovákia és Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Ez azt jelentette, hogy a két ország a közös Európa részévé vált, ami többek között a munkaerő szabad áramlását jelentette, illetve azt, hogy az Európai Unió bármely tagországában szerzett érvényes egyetemi diploma elismert egy más tagországban is. Ez számomra azt jelentette, hogy nem kizárólag egy magyar diplomával fogok rendelkezni az egyetem elvégzésével, hanem egy elismert európai egyetem diplomájával.
A révkomáromi diákság másik jelentős aggodalma az volt, hogy a munkáltatók nem fognak-e megkülönböztetéssel élni a kihelyezett képzés végzett hallgatóival, mivel azok nem az anyaegyetemen szerezték diplomájukat. Ehhez az is hozzájárult, hogy túlkínálat van végzős közgazdászhallgatókból.
Erre a kérdésre választ csak a legelső az egyetemet elvégző évfolyam munkapiacon történő megjelenésével tudtunk választ adni. Kellemes meglepetésként szolgált, hogy sok végzős diák nagyon jó, perspektivikus munkahelyet szerzett, főleg Budapesten, de Komáromban és Pozsonyban is.
Az élménybeszámolóikból kiderült, hogy az állásinterjúkon nem érdeklődtek az irányban, hogy az általuk birtokolt diploma kihelyezett képzésen szerzett-e vagy sem. Ez nem volt lényeges kérdés.
Az időközben megalakult Selye János Egyetem elfoglalta a révkomáromi kihelyezett képzés helyét a felvidéki magyarok közgazdász-képzésében – a többi az egyetem által nyitott szakra itt most nem térnék ki. Mindez azt jelentette, hogy az új évfolyamok már az új szlovákiai magyar egyetemen kezdték meg tanulmányaikat.
Elmondható, hogy a kihelyezett képzés hallgatóinak specifikumát az adja, hogy csak három évfolyamnyi diák végezte ott tanulmányait. Számomra ez azt jelenti, hogy egyike voltam annak a néhány száz szerencsés diáknak, amely egy neves egyetem diplomájának birtokosa lehet. Mindezt oly módon, hogy nem terheltem le a családomat anyagilag, és nem kellett nagy távolságra utaznom az iskolába eléréséhez.
Egy diploma értékét számomra az adja meg, hogy általa milyen ajtók nyitnak meg előttem, illetve milyen munka megszerzésére van lehetőségem.
Alapvetően azt gondolom azonban, hogy egy adott munkahely sikeres betöltése az azt végző személy képességeitől függ, azonban ahhoz, hogy addig eljusson valaki, meg kell győznie a munkáltatót, hogy ő a megfelelő személy. Az egyetemen szerzett tudásanyag az ismeretek megalapozásának fontos forrása, de úgy gondolom, hogy kis százaléka kerül felhasználásra a gyakorlati munkavégzés során. Az a véleményem, hogy az egyetem jó tapasztalatot nyújt a jövőbeni munkavégzéshez, mivel a középiskolával ellentétben a tanárok nem rágják a diákok szájába a házi feladatot, hanem gyakran kutatómunka szerűen kell az adott feladat megoldásához eljutni. Hasonló a helyzet az egyetemen belüli csoportos munkavégzéssel is. Mindez értékes gyakorlati tapasztalatok forrása.
A Budapesti Corvinus Egyetem egy nagy múltra visszatekintő, patinás egyetem, amely Európa-szerte elismert. Tanárai között megtalálhatóak a szakma ismert képviselői, neves szakemberek. Az itt szerzett végzettség egy bizonyos rangot jelent. Ugyanezek a dolgok a szlovákiai magyar egyetemről egyelőre nem mondhatók el. A Selye János Egyetem csupán nemrég kezdte meg működését, tehát nem lehet azt mondani, hogy az ott szerzett diploma neve jól cseng majd a munkaadók körében. Jelenlegi működését pénzhiány nehezíti, ebből fakadóan nem tud biztosítani egy magasabb szintű oktatógárdát, amely alapvető része bármely képzésnek.
Úgy gondolom, hogy két ugyanolyan képességű személy esetében egy munkahely megszerzésében sokkal nagyobb előnnyel indulna a Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett diplomával rendelkező egyén, mint a Selye Egyetemről kikerülő.
A jövő lehetőségeit illetően derűlátó vagyok. Ahogy már a korábbiakban említettem, a Budapesti Corvinus Egyetem diplomája jó ajánlólevél, párosítva egy magas szintű angol nyelvtudással, valamint esetünkben, szlovákiai magyarként a szlovák nyelvtudással, jó esélyekkel indulunk útnak. Személy szerint úgy érzem, sok az egyetemen eltöltött öt év, már most rengeteg energiával, illetve ambícióval rendelkezem, de ezt egyelőre csak a tanulásra, illetve részmunkaidős állások betöltésére tudom felhasználni.
Ami a vállalkozási lehetőségeket illeti, úgy érzem, nem sok szerepe van annak, hogy az ember rendelkezik-e diplomával, vagy sem. Az egyetemi oktatás megfelelő alapot nyújt ahhoz, hogy kellő információval rendelkezzünk egy vállalkozás megindításához, azonban számtalan példa igazolja, hogy nem feltétele.
Egy vállalkozás sikere az adott egyén, piaci helyzet és szerencse kombinációjának függvénye. Nem mindenki rendelkezik üzleti érzékkel, nem mindenkinek van lehetősége ellesni a gyakorlatban, hogyan működik egy vállalkozás. A tankönyvek csupán támpont szolgáltatására elegendők véleményem szerint.
Úgy gondolom, egy vállalkozásba belefogni kockázatos dolog. Valószínűleg a kezdetekben nem fogok annyi tőkével rendelkezni, hogy bátran belevághatok bármibe, csakis olyan vállalkozásról lehet tehát szó, amivel olyan vásárlói igényt tudok kielégíteni, amely abban az adott régióban nagy mértékben kielégítetlen.
Szlovákiában az állam támogatást nyújt a vállalkozások beindításához, a magyarországi helyzetről e téren nincsen információm. Azonban, ha vállalkoznék, az valószínűleg Szlovákiában történne, mivel az adórendszer és a bürokrácia kisebb mértékű.
Derűlátásom másik, fő oka, hogy úgy érzem a határok megszűnésével, nagyon sok lehetőség nyílik a képzett fiatalság számára. Már nem is csak Európában lehet gondolkozni, hanem számításba jöhetnek olyan országok is, mint például az Egyesült Államok vagy Kanada is. A modern kor tudásközpontú, ezért úgy érzem nemzetiségi akadályai nincsenek többé a munkavállalásnak.
A külföldi munkavállalásnak számos előnye van, azonban a hátrányos oldalairól is említést kell tenni.
A nyilvánvaló előnyök között említhetjük, hogy egy alacsonyabb fejlettségű és életszínvonalú országból egy magasabb életszínvonalra lehet váltani.
Az idegen nyelv állandó használata, begyakorlása nagy előnyt jelenthet a későbbiekben, ha hazatérésre kerül a sor.
A külföldön töltött idő szélesíti a látókört. Elképzelhetőnek tartom, hogy jelentősen megváltoztatja az ember gondolkodásmódját, világlátását. Arra viszont bizonyosan szolgál, hogy összehasonlítási alapot szolgáltat.
Azokat a munkaköri tapasztalatokat, amelyeket egy magasabb fejlettségű gazdaság vállalatainál nyerünk, a fejlődésünket szolgálja, illetve otthon is fel lehet használni. Ez a jelenség egyébként az anyaállam érdekeit is szolgálja.
Fontos hozadéka a külföldön töltött időnek, hogy a családtól való távollétben egy önállósulási, önellátási folyamat is lezajlik.
A negatívumok közé sorolható, talán a legnyomasztóbb hatású a családtól és szülőföldtől való távollét. A munkahelyi problémák is súlyosabbnak tűnhetnek fel, ha nincsenek jelen a személyhez legközelebb állók, akikkel meg lehet beszélni azokat, illetve bármilyen más gondolatokat.
Egy eltérő kultúrájú közegbe történő beilleszkedés sokszor megoldhatatlan akadályokat jelenthet, vagy legalábbis meggátolja a hosszú távú letelepedés lehetőségét. A helyi kultúra hatással van a környezettel kialakítandó kapcsolatokra, valamint az életforma kialakítására. Tartósan nehéz elviselni egy a neveltetésünkkel és egyéniségünkkel idegen állapotot.
Véleményem szerint az előnyöket és hátrányokat mérlegelve jó döntés, ha nem is mindjárt örökre, de kipróbáljuk a külföldi életet, mert egy magasabb szintre juthatunk általa, de legalábbis nem vethetjük azt a szemünkre, hogy nem volt bátorságunk belevágni.
Ha ennyire szabadon lehet a világban mozogni, és keresni az otthoninál jobb lehetőségeket, felmerül a kérdés mennyi idő után tér haza az ember, ha egyáltalán hazatér.
Akár karrierépítésről, akárcsak pénzkeresésről beszélünk a külföldi munkavállalással kapcsolatban, egy hosszú folyamatról van szó. Nagyon ritkán beszélünk ”csak” egy vagy két évről. A megtelepedés, álláskeresés, valamint baráti kapcsolatok kiépítése sok időbe telik. Ha sikerült egy új, sikeres életet kialakítani, felvenni egy új életritmust, valószínű, hogy az már hosszútávra szól. Eltekintve a látogatásoktól, mi az, ami egy sikeres külföldi lét után hazahozhatja az embert? Itt persze különbséget kell tenni attól függően, ki, milyen távol választ magának új otthont, mennyire lényegesek a kulturális különbségek, esetleg földrajzi adottságok.
Úgy gondolom, hogy a család tartós hiánya idézheti elő azt, hogy az ember egy hosszabb idő után még is hazatér és otthon telepszik meg. Fordított esetben a család települ ki külföldre, ez azért szerintem ritkább.
Másik lényeges dolog a párválasztás. Ha az ember külföldre megy dolgozni, akkor valószínűleg párt talál magának, esetleg gyerekei lesznek. Mennyire akarja az illető, hogy az utód ne magyar közegben nőjön fel. Az szerintem nem elégséges, hogy a gyermek meg van tanítva magyarul. Nem lesz része magyar oktatásban, nem lesznek meg a magyar gyökerei, azt nem lehet csak úgy átadni. A szülőföld, az otthoni közeg utáni vágyódás is nagy méreteket ölthet hosszú külföldi tartózkodás alkalmával.
Ezek mind olyan szempontok, amelyek mérlegelendők egy ilyen nagy vállalkozás elindítása előtt, mert előbb vagy utóbb válaszút elé kerül az ember, és ilyenkor nehéz a döntés.
A dolgozatom végéhez érve megállapíthatom, hogy szerencsésnek érzem magam, mivel abba a korba születtem, amelyben már nyitva állnak a határok, az embereket nem korlátozzák szabadságukban, döntéseikben. Lehet utazni, tapasztalni, megvalósítani magunkat. Ez úgy érzem megfizethetetlen.
