Szörnyű! A pozsonyi Slovan labdarúgói argentin mezben játszottak a Dunaszerdahely elleni labdarúgó-mérkőzésen! Ez annyira felháborította a pozsonyi törvényhozókat, hogy ezentúl a szurkolók nem használhatnak argentin állami jelképeket a felvidéki stadionokban! De a brazilokét sem, mert a Zsolna az övékét használja. A kassai és a besztercebányai focicsapat címerében Árpád-sávok találhatók (talán kísért a múlt?), igaz, ezt nem tiltják, hacsak nem nézik egymás alá tett lengyel zászlóknak.
És tiltottak az Osztrák-Magyar Monarchia jelképei is. Kétfejű sasok, takarodjatok! De el kell tűnniük – másokkal együtt – a galíciai, a cseh, sőt még a morva jelképeknek is, ha már részei voltak a Monarchiának. Persze szimbólum volt Ausztria-Magyarországon a kettős kereszt és a hármas halom is… Nem baj, akkor azok is! Hogy ezek a jelképek szerepelnek a szlovák címerben? Az más, az régi, már egészen 1993 óta szlovák állami jelkép, eredete homályba vész, de „eredeti” szimbóluma a tizenöt éves szlovák államiságnak. Meg az ezerszáz éves magyarnak, de az nem számít.
Tiltsák ki az összes állam összes jelképét stadionjaikból a szlovákok, azok akkor is leginkább a szívekben élnek! Dunaszerdahely és a többi felvidéki város magyarsága úgyis piros-fehér-zöldben jár. Nekik nem kell másokkal szemben meghatározniuk önmagukat, nekik van saját címerük, történelmük, amiben csak egy nagyon rövid fejezet a szlovák állami lét. Büszkén és mosolyogva nézhetünk a dombokra felállított, gigantikus kettős keresztekre (mégiscsak van Kárpát-medence!), azok ott zöld alapon állnak, az aláfestett kéket úgyis elmossa az idő.
Ha pedig tele a szívünk hazánk jelképeivel, akkor talán a külföldi sportolókat is haza kellene küldeni. De azt az EU nem engedi. Probléma! Nekik így aztán most nem lehet szurkolni?
Voltam ősszel egy strasbourgi focimeccsen. Játszott ott egy magyar fiú, vittem hát a lelátóra egy magyar zászlót, hátha örül neki. Örült. De volt ott kameruni, bolgár és egyéb zászló is. Nem rohamoztak meg rohamrendőrök! Sőt a helyi szurkolók és rendezők is büszkék voltak arra, hogy érdekel a csapatuk meg a bajnokságuk. Lehet, nem véletlen, hogy Strasbourg és nem Pozsony Európa szimbolikus fővárosa?
Ján Figel, a sportért felelős szlovák európai biztos most azért fészkelődhet kicsit a székében. Ő milyen Európában gondolkodik?
Az irányítása alatt kidolgozott és tavaly megjelent Fehér Könyv a sportról című dokumentum az európai sport legjelentősebb hivatalos állásfoglalása. Ebben olvasható: „A sport nagymértékben hozzájárul a gazdasági és társadalmi kohézió és az integráltabb társadalmak létrejöttéhez (…), elősegíti a kultúrák közötti párbeszédet.” Figel úr! A pozsonyi szlovák parlament döntése e cél megvalósítását mennyiben segíti elő?
Nem kell felmenteni parlamenti döntésekkel a szlovák rendőremberek civilizálatlan brutalitását. Van más megoldás. Figel bizottsága a következőket javasolja: „A bizottság ösztönzi a legjobb gyakorlatok és operatív információ cseréjét a kockázatot jelentő szurkolókkal kapcsolatban a rendőri szervek és/vagy sporthatóságok között. Különös fontosságot kell tulajdonítani a rendőrségi képzéseknek a szurkolói tömegek kezelésében.”
„A bizottság elítéli a rasszizmus és idegengyűlölet minden megnyilvánulását, amelyek az EU értékeivel összeegyeztethetetlenek.” Mi az idegengyűlölet, ha nem ez a parlamenti döntés? A Monarchia 18 tartományból állt. Ezek jó része ma az Európai Unió tagja! Milyen alapon tilthatja egy uniós tagállam más tagországok jelképeinek használatát? Ha kitesznek egy piros-fehér-kék szlovén zászlót, mert épp játszik egy szlovén a meccsen, az provokáció? Vagy egy ugyanilyen színű franciát, hollandot, luxemburgit, csehet? A szlovák lobogónak is ezek a színei. Le velük?
Figel úr! Ön európai biztos, míg hazájában épp most foglalják törvénybe az idegengyűlöletet. Tetszik ez önnek? A magyar zászló állami zászló, de egyben a magyarság egyik szimbóluma is. Az uniós jog egyik legfontosabb alapelve a nemzetiség alapján való diszkrimináció tiltása. Egy magyar vagy cseh nemzetiségű nem használhatja szimbólumait a saját hazájában? Az alapvető emberi és szabadságjogokat nem ismerik Szlovákiában?
„A bizottság felkéri a tagállamokat és a sportszervezeteket, hogy … foglalkozzanak a nemzetiségalapú diszkrimináció kérdésével. … (A bizottság) a tagállamokkal folytatott politikai párbeszéd keretében, ajánlások révén, a sportban érdekelt felekkel folytatott strukturált párbeszéddel és szükség esetén jogsértési eljárásokkal fog törekedni a diszkrimináció leküzdésére.” Tessék tehát cselekedni! Most!
Nem könnyű kilépni abból a szánalomból, amit egy rövid állami történelemmel rendelkező ország identitást adó politikai paranoiája miatt érezhetünk. Mégsem lehet csöndben maradni akkor, amikor egy EU-tagország vét az általános európai normák ellen is. Ez az ő kettős keresztjük. Tessék levetni!
Dr. Farkas Péter egyetemi adjunktus, EU-szakértő,
Forrás: Népszabadság
