Bélánknak köszönhetően megint van miről csámcsognia a médiának. Kimondta, amin eddig is dolgozott: vissza akar jönni. Nem dolgozni, nem húzni az igát, nem beállni a sorba, mint a többiek.
Ő az élre, csakis az élre akar visszamenni. Tündökölni, viccelődni, hülyéskedni. Számára csakis egy pozíció létezik: a legmagasabb. A többi számára elfogadhatatlan.
A jószándékú magyarok meg felkapják a fejüket. Mi van? Vállalatok mennek csődbe, százszámra bocsátják el az embereket, mindenki a jövőjéért retteg, s akkor jön ez a Béla, akinek csak egy gondja van: az, hogy a feneke alatt legyen valami elnöki szék! Toporzékol itt, mint egy elkényeztetett gyerek, aki belebetegedett abba, hogy elvették a játékát. Az emberek csodálkoznak: ez az a Bugár, akit tiszteltünk? Ez az a komoly politikus, aki most, létfontosságú választások előtt inkább szétveri a pártját, csak az ő önző igénye legyen kielégítve? Ez a szlovákiai magyarság legnagyobb problémája 2009-ben, hogy a Bugár éppen jönni vagy menni akar?
Szánalmas ez az egész. Hogy lehetne tisztelni egy olyan embert, aki elvakultságában nem veszi észre, hogy azzal, hogy az MKP új vezetése ellen fordul, nem Csákyt vagy Berényit bántja, hanem a saját pártjának esélyeit csökkenti?
Vagy éppen ez a cél? Dušan Čaplovič a januári Új Szó-interjúban és néhány televíziós vitában azt mondta, milyen jó lenne (a Smernek meg a Čaplovič-féléknek), ha Bugár vagy Simon lenne az MKP élén!
Innen fújna a szél? Még azt sem mondta el a nyilvánosságnak Bugár, miből tudott kastélyt venni. Szlovák újságoknak elpanaszolta, nem nagyon megy a vállalkozás. A Markíza élő adásában Tomanová miniszter asszonytól kért állami és EU-s támogatást a vállalkozásának, a miniszter asszony ezt a kamerák előtt meg is ígérte.
Akkor most miről van szó? Kinek az érdekeiről van szó?
Persze, szorít az idő. Az MKP-ban azt suttogják, a Smer nacionalista szárnya szeretné újra az elnöki székbe emelni Bugárt. A vállalkozó politikus kezelhető, mondogatják.Azt is suttogják azonban, hogy a Smer normálisabb szárnya éppen Csáky irányában tesz gesztusokat. Azok, akik rühellik Slotát, Mečiart. Akik nem akarnak Európában foltozott gatyában megjelenni 2010 után.
Akárhogy is van, az oktatási törvényt úgy fogadták el, hogy az MKP számára is elfogadható volt. Csáky:Bugár 1:0. A Mikolaj által szorgalmazott földrajzinév-hülyeségeket a parlament megbuktatta, smeres és ellenzéki szavazatokkal. Csáky:Bugár 2:0. Sőt, a négy SNS-es képviselő tervét is, hogy bármilyen szobrot rá lehessen erőszakolni a községekre, a parlament nagy többséggel leszavazta, kormánypárti és ellenzéki szavazatokkal. Csáky:Bugár 3:0.
Persze, ha egyelőre netán nem tudunk róla, és Bugár kastélya támogatást kapott volna, Bélánk szépített. Mondjuk: 3:1. De tényleg szépítés lenne ez?
Alacsony az MKP népszerűsége, mondja. A Focusnál, amely eddig a legpontosabban tudta mérni az MKP-t, a magyar párt a harmadik helyen van. S ha már minden kötél szakad, akkor mondjuk azt, hogy izolációban van a párt. Csak hát a magyarok számára fontos ügyekben együtt szavaz az MKP-val a Smer és az ellenzék! Ez izoláció? Dzurinda és Hrušovský csak-csak visszakótyorogtak az ellenzéki kerekasztalhoz. A Lisszaboni Szerződés megszavazása miatt az MKP-nak nincs mit szégyenkeznie.
Nincs fogás az MKP új vezetésén, ez az igazság. Messze nem tökéletesek, ezt senki nem állítja. De teszik a dolgukat, nem pedig önző módon feszültséget szítanak és csomót keresnek a kákán is. Kedves Béla, nem nekik van szégyenkezni valójuk.
De legyünk igazságosak: Bugár Bélának természetesen joga van megmérettetni magát. 2010-ben, a választások után. Addig viszont tolni kellene a szekeret. Nem Csáky, Berényi, Bárdos, Farkas szekerét, hanem a mi közös szekerünket.
Ehhez kell az emberi nagyság, Béla!
Fekete Sándor
