A Húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban. Pénteken feszítették keresztre őt a római katonák. Azzal vádolták, hogy zavargást szított tanításaival, és hogy ő akart lenni a király.
Ezért csúfságból tövis koronát tettek a fejére. Kezét, lábát odaszegezték a kereszthez és a feje fölé odatűztek egy papírt, amin ez állt: I.N.R.I. – Jesus Nazarensis, Rex Iudeae. Magyarul: Názáreti Jézus, Judea királya.
Szegény, meg is halt néhány órán belül. A családja eltemette, zsidó szokás szerint egy barlangot ásva a domboldalba az Olajfák Hegyén és egy nagy, nehéz kővel takarták be a sírt. Lévén, hogy másnap szombat volt és ilyenkor a tízparancsolat szerint pihenni kell, a családja és a tanítványai csak vasárnap mentek ki megint a sírhoz. De mit találtak ott? Üres volt! Egy angyal állt mellette és azt mondta a gyászolóknak: „Nincs már itt, mert feltámadt!”
Gondolom észrevették már, hogy Húsvét napjának dátuma évről évre változik. Akkor vajon hogyan tudjuk, mikor kell ünnepelni? Ezt magunk is kiszámolhatjuk úgy, hogy megfigyeljük, mikor van az első telihold március 21 után, és akkor az utána következő első vasárnap lesz a Húsvét.
Abból tudjuk, hogy akkor volt, mert a biblia szerint az ekkor ünnepelt zsidó Peszach első napján tartóztatták le Jézust.
Az úgynevezett Utolsó Vacsora alkalmával Jézus és a tanítványai a Peszach előestéjén szokásos Széder estet ünnepelték meg, megtörve az élesztő nélkül sütött kenyeret (maceszt) és megitták az előírt több pohár bort.
Nagyon sok nyelven ma is úgy hívják a húsvétot, hogy Paszcha (görög, orosz), Pascua (spanyol), Páscoa (portugál), Pasqua (olasz), Paque (francia), Pĺsk (svéd), Pĺske (norvég), Paste (román).
Több európai nyelvben a teuton (norsze) Őstra istennő ünnepének a neve ragadt a húsvétra: Oster (német), Easter (angol).
Az istennőt a tojás és a nyuszi szimbolizálta , ez utóbbit Németországban kezdték el újra húsvéti szimbólumként használni az 1800-as években, és onnan terjedt el ma már a világon mindenhová.
A világ minden táján ünnepelnek valamilyen tavaszi ünnepet, a nem keresztények is. Mióta a világ világ, az emberek örvendeztek és megünnepelték a tavaszt, a természet megújulását. A leguniverzálisabb szimbólum a tojás, mivel az a termékenységet, az új, a keletkező életet juttatja eszünkbe. Gyakori ötlet a tojások színezése, a „piros”, vagy „hímes” tojás. Már az ősi Babilonban is készítették. Később tavasszal az egyiptomi templomokat is tojásokkal díszítették.
Ma a legmesteribben díszített hímestojásokat az ukránok készítik.
Felvidék Ma, archív, ddg
