A magyarországi Heti Válasz legújabb számában elemző írás jelent meg, amelyben az új, szlovákiai szlovák-magyar párt alakulásának körülményeit is elemzi a szerző.
Kettészakadt a felvidéki magyarok politikai tömörülése, a Magyar Koalíció Pártja. Bugár Béla, az MKP volt elnöke híveivel Híd néven új politikai alakzatot hozott létre, számítva a szlovák választókra is.
Az európai parlamenti választással új időszámítás kezdődött a felvidéki magyarok számára. Bár ismét két képviselőt küldhetnek az európai testületbe, egységes politikai erejük odaveszett. Amit sokan elképzelhetetlennek tartottak, valósággá vált: a Magyar Koalíció Pártjából (MKP) Bugár Béla vezetésével kilépő parlamenti képviselők Híd néven új, szlovák-magyar pártot hoznak létre. Bugár Béla bejelentésével egy tízéves házasság ért véget. Az MKP azon túl, hogy elvesztette egyik legnépszerűbb politikusát – aki két választási cikluson keresztül kormánypozícióban tartotta a pártot -, konkurenciát is kapott. Ezzel megdőlt a felvidéki magyar egypártrendszer.
Az MKP a Bugár Béla vezette Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM), a Duray Miklós fémjelezte Együttélés Politikai Mozgalom (EPM) és az A. Nagy László képviselte liberális Magyar Polgári Párt egyesülésével jött létre 1998-ban. Az összeolvadást a politikai kényszer szülte, pontosabban az, hogy a Vladimír Mečiar vezette kormány módosította a választási törvényt. Ennek egyetlen célja volt: megnehezíteni a választási koalíciók bejutását a parlamentbe. A koalíció minden pártjának egymagában legalább öt százalékot kellett elérnie ahhoz, hogy a szövetség a törvényhozásba kerüljön. Ez a helyzet szorosabb együttműködésre kényszerítette a magyar pártokat, mert fennállt a veszélye, hogy a felvidéki magyarság máskülönben parlamenti képviselet nélkül marad.
Bár az elődpártok közti együttműködés sosem volt felhőtlen, a sikerek igazolták e lépés helyességét. Az MKP már megalakulásának évében jól szerepelt a választásokon, és bekerült a kormányba is. Az MKP a lakosság arányának megfelelően megszerezte a szavazatok tíz százalékát, és a következő szavazás után is a pozsonyi koalícióban találta magát, egészen 2006-ig. A személyi ellentéteket így jótékonyan elfedte a közös kormányzás felelőssége. Az MKP három tárcát tartott kézben, de övé volt a Szlovák Földalap is, befolyása volt az egészségügyi reformra, és tagokat delegálhatott az állami cégek felügyelőbizottságába, igazgatótanácsába. Bugár Béla akkori pártelnök ezekben az években népszerűségének csúcsán volt.
A második kormányzati ciklus végére egyre erősödtek a párton belüli kritikák. Megfogalmazóik elsősorban az ellen emeltek szót, hogy a hatalmi helyzet adta lehetőségekből csak egy szűk csoport húzott hasznot. A 2006 őszi parlamenti választásokon aztán – bár a párt nem szerepelt rosszul – az MKP nyolc év után ellenzékbe került. Az akkor esedékes tisztújítás előtt Bugár Béla kijelentette, hogy pártelnökként az utolsó ciklusáért indul, miután 2010-ben szeretne visszavonulni a politikától.
Csáky Pál, az MKP akkori alelnöke ekkor döntött úgy, hogy Bugár Béla kihívója lesz, s Durayval szövetkezve megvádolta vetélytársát, hogy a leggazdagabb szlovákiai magyarral, Világi Oszkárral, a Slovnaft szlovák olaj- és gázipari tröszt vezérigazgatójával kapcsolatba hozott gazdasági lobbi irányítja. E lobbi, a párt hátterében működve, szerinte túl nagy befolyással bírt. Sokak szerint a Bugárhoz hű politikusok előnyt élveztek az előmenetelben.
A pártelnök visszautasította a vádakat, és emlékeztetett: Csáky Pál miniszterelnök-helyettesként végig a második ember volt a pártban, így talányos, hogy miért csak most állt elő a „hazugságaival”. A kampány mindenesetre megtette hatását: Bugár a 324 voksból 14 szavazattal alulmaradt a két évvel ezelőtti tisztújításon.
A helyzet elmérgesedésének oka a Bugár Béla mellett kitartó politikusok elégedetlenségében keresendő, akik az elnökváltással kikerültek az MKP döntéshozatali mechanizmusából. Ilyen előzmények után csak idő kérdése volt, hogy mikor jelentik be egy új párt megalakulását. A lobbitevékenységgel megvádolt személyek nagy része rögtön az új alakulatban kötött ki, vagy már Csáky Pál megválasztása után otthagyta az MKP-t.
A régi és új pártelnök közti ellentét azért is érdekes, mert egykor mindketten ugyanabból a kereszténydemokrata mozgalomból érkeztek, és a szlovákiai magyarokat érintő legfontosabb kérdésekben szinte alig van köztük szemléletbeli különbség.
A Híd nevű párt politikai kemény valutája Bugár Béla személye lehet, akit a pozsonyi statisztikai hivatal adatai szerint, országosan a tíz legmegbízhatóbb politikus közé sorolnak. Az új projekt nemzetiségek feletti, polgári alapon formálódó szlovák-magyar tömörülés; ilyet még Szlovákiában nem próbáltak ki. A sikerhez persze meg kell nyerni szlovák politikusokat is. Szakértők ugyanakkor azt vallják, hogy a nemzetiségi átszavazás Szlovákiában nem működik, s a magyar választók továbbra is az egységes magyar politizálás mellett lesznek. A szlovákiai magyar választó már csak kisebbségi létéből adódóan is inkább konzervatív, és elutasít mindenféle belső villongást.
Amikor Bugárék szövetségeseket keresnek, többek közt a nemrég alakult, az EP-választáson 4,7 százalékot szerző liberális Szabadság és Szolidaritás pártját találhatják meg, melynek elnöke már jelezte tárgyalási szándékát a Híddal. A pártszakadás egyébként főként a legerősebb kormánypárt, a Robert Fico vezette Smer malmára hajthatja a vizet. Nekik ugyanis az új párt elfogadhatóbb partner lehet egy esetleges következő választási koalícióban, mint a radikálisként ismert Duray Miklóst soraiban tudó MKP. Bugárék ráadásul az ellenzéket is gyengítik, hiszen elsősorban az MKP-tól, illetve a demokratikus gondolkodású szlovák ellenzéktől vehetnek el szavazatokat. Nehéz elképzelni, hogy tömegesen tudnák megszólítani a szavazástól távol maradókat vagy azokat, akik a magyar belharcok miatt fordultak el a politikától.
Érdekes lesz figyelni azt is, hogyan viszonyulnak a Hídhoz a szlovák ellenzéki pártok. Nekik ugyanis ezzel kárba veszhet a magyarfaló Ján Slota és Vladimír Mečiar politikai megsemmisítésébe fektetett energiájuk, mivel a Híddal Ficónak új lehetséges koalíciós partnere jöhet létre. Előfordulhat, hogy Bugár alakulatát az ellenzéki szlovák pártok is támadni fogják. A jövőre esedékes országgyűlési választásokon így a felvidéki magyarokért újra két párt fog versengeni. Így 11 év után ismét visszatértünk az MKP megalakulásáig tartó, 1998 előtti állapotokhoz, amikor a felvidéki magyarságot több párt képviselte.
Együtt vagy külön?
A Kárpát-medencei magyarság politikai irányával éppen ellentétes az MKP szétszakadása. Erre a legjobb példa talán a vajdasági magyarok elmúlt két évtizedes története. Ők sokáig három-négy pártba tömörültek. Így önkormányzati pozícióik meggyengültek, több magyar párt a tartományi parlamentbe sem került be, és a magyarok átmenetileg kiestek a belgrádi törvényhozásból is. A magyar politikusok hét éve felismerték az összefogás szükségszerűségét: a magyar szavazatok a parlamenti és az elnökválasztáson is a mérleg nyelvének bizonyultak. Erdélyben, ahol hosszas torzsalkodás után közös listát állított a mostani EP-választásra az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Így Tőkés László vezetésével három mandátumot szereztek, ami megfelel a romániai magyarság hétszázalékos arányának. Ez különösen azért jó eredmény, mert az összefogásból kimaradt a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Szövetség. Kárpátalján a kijevi politika akarta megosztani a magyarokat – sikertelenül. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség biztosan őrzi pozícióját az egyetlen magyar többségű választókerületben. A Felvidéken a mostani EP-választáson a magyarok ismét két mandátumhoz jutottak, és az elmúlt két parlamenti szavazáson számarányuknak megfelelően tíz százalékot értek el. A mostani megosztottsággal ezek a sikerek kerültek veszélybe.
Heti Válasz-B. Szabó Eszter (9. évfolyam 25. szám)
