A komáromi Selye János Gimnázium igazgatói posztjára kiírt pályázaton a választóbizottság egyhangúlag támogatta Andruskó Imre jelenlegi igazgató újbóli kinevezését. Az igazgató hivatalos kinevezésére várhatóan a következő hetekben kerül sor.
A döntésről Orosz Örs, Nyitra megye képviselője számolt be közösségi oldalán. Mint írta, az iskolatanács tagjaiból és a megyei oktatási főosztály munkatársaiból álló választóbizottság múlt héten hallgatta meg az igazgatói posztra jelentkező egyetlen pályázót, és egyhangúlag támogatta annak további munkáját.
Andruskó Imre 25 éve vezeti a komáromi gimnáziumot.
Lapunk arról kérdezte, mit jelent számára ez a bizalom negyedszázadnyi igazgatói munka után, hogyan lehet egyszerre őrizni a nagy múltú intézmény örökségét és korszerű iskolát építeni, valamint mit tart a felvidéki magyar oktatás legnagyobb kihívásának.
„Ez csapatjáték” – fogalmazott az igazgató, amikor az újabb bizalomról kérdeztük. Hangsúlyozta: az elmúlt huszonöt év eredményeit nem személyes teljesítményként, hanem közös munkaként értékeli.
Mint mondta, egy iskola sikere jó tanári kar, elkötelezett munkatársak és stabil vezetői csapat nélkül elképzelhetetlen. Kiemelte, hogy egyik helyettese, Édes Erzsébet szintén 25 éve dolgozik mellette igazgatóhelyettesként, és a jelenlegi vezetőtársai is vállalják a folytatást.
Az igazgató szerint a Selye János Gimnázium történetében is különleges állomás ez az időszak. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt száz évben Horváth József volt az, aki 25 éven át irányította az intézményt. Andruskó Imre szeptemberben ezt az időtartamot is meghaladhatja.
A gimnázium múltjáról szólva elmondta, hogy a komáromi intézmény története 377 évre tekint vissza. Úgy látja, az örökség megőrzése mellett mindig fontos volt, hogy az iskola korszerű, versenyképes tudást adó intézmény maradjon.
Andruskó Imre szerint a Selye János Gimnázium négy pillérre épül. Az első a magas szintű szellemi tudás, amely mindig is jellemezte az iskolát. A második az egészséges magyar öntudatra nevelés – hiszen a diákok Szlovákiában élnek, de büszkék lehetnek magyarságukra. A harmadik a másság elfogadása és a tolerancia, vagyis annak a képessége, hogy megtalálják a hangot a többségi társadalommal és más közösségekkel is. A negyedik a gyökerek ápolása, amely magában foglalja a bencés múltat, a zsidó-keresztény kulturális örökséget és az öregdiákokkal való kapcsolatot is.
„Fontos, hogy ápoljuk a gyökereinket, büszkék legyünk a múltunkra, de mindig előre kell tekinteni”
– fogalmazott.
A felvidéki magyar oktatás jövőjéről szólva Andruskó Imre a demográfiai visszaesést nevezte az egyik legnagyobb kihívásnak. Szerinte a Selye János Gimnáziumnak a következő öt-tíz évben még nem lesz gondja a diáklétszámmal, húszéves távlatban azonban már komoly változásokkal kell számolni.
Úgy látja, hosszabb távon akár 250–300 főre is csökkenhet a tanulók száma – nem az iskola munkájának minősége, hanem az alacsony születésszám miatt.
„Aki nem született meg tavaly, tavalyelőtt vagy még előtte, az tizenkét év múlva nem jöhet gimnáziumba vagy középiskolába” – mondta. Hozzátette: a demográfiai visszaesés először az óvodákat, majd az alapiskolákat, később a középiskolákat és végül az egyetemeket is érinteni fogja.
Arról is beszélt, hogy míg 25 évvel ezelőtt a végzősök közül csak néhányan folytatták tanulmányaikat Magyarországon, ma a diákok 50–60 százaléka választ magyarországi felsőoktatási intézményt. Ez lehetőség, ugyanakkor a felvidéki magyar közösség szempontjából hosszabb távon az is kérdés, hányan térnek majd vissza.
Andruskó Imre a roma fiatalok integrációját is fontos feladatnak tartja. Mint mondta, örülne, ha több roma diák tanulna a gimnáziumban, mert az eddigi kevés példa is azt mutatja, hogy megfelelő támogatással komoly sikereket érhetnek el.
A Selye János Gimnázium – a szlovákiai magyar középfokú oktatás egyik legfontosabb intézménye – feladata a következő években is az marad, hogy egyszerre őrizze történelmi örökségét, erősítse a magyar közösségi öntudatot, nyitott és toleráns szemléletet adjon diákjainak, valamint olyan tudást nyújtson, amellyel a 21. században is helyt tudnak állni.
Szalai Erika/Felvidék.ma
