A Kárpát-medencei közösségek közül a szlovéniai magyarság helyzete sokak szerint szinte irigylésre méltó. S ezt jó hallani olyankor, amikor Szlovákiával sok rendezni valónk akad még a kisebbségeket tekintve.
Szlovéniában, a Muravidéken annak próbáltunk utána járni, vajon minek köszönhető, hogy a magyar (és az olasz) kisebbség számára jóval több jogot biztosít az állam, mint másutt, a jóval nagyobb létszámú nemzetiségeknek.
– A magyar és az olasz nemzetiség őshonos, más szóval történelmi kisebbségnek számít Szlovéniában – magyarázta dr. Kovács Attila, a Szlovéniai Etnikai Kutatóintézet tudományos munkatársa. – Mindez azt jelenti, hogy bennünket és az olaszokat a határ lépett át . A mai Muravidék területén mindig is magyarok, a tengermelléken pedig olaszok éltek, csupán a határ változásai miatt kerültek át Szlovéniába. A szlovén alkotmány ezért biztosít a magyar és az olasz nemzeti kisebbségek számára olyan jogokat, amelyekkel a Szlovéniában élő horvát, szerb, bosnyák vagy albán közösségek nem rendelkeznek.
Dr. Kovács Attila hozzáteszi, az említett kisebbségek kifejezetten migrációs okok miatt kerültek Szlovénia területére. Az egykori Jugoszlávia fennállása alatt gazdasági okból sokan telepedtek le közülük Ljubljana, Maribor vagy a szlovéniai bányavárosok környékén, többségük a délszláv állam felbomlása után is ottmaradt.
A délnyugati szomszédos ország alkotmánya a magyar és olasz kisebbségek számára a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken többek között a kétnyelvű oktatást, az anyanyelvi rádiót, televíziót és újságot – ezek munkatársainak egy része Magyarországról jár át-, a művészeti tevékenység korlátlan gyakorlását biztosítja. A kétnyelvű területen szinte az is elképzelhetetlen, hogy egy hivatalnok a kisebbségi nyelvet ne beszélje, de az is természetes, hogy a szentmiséket is magyar nyelven tartják. A városban, Lendván mindenütt magyar feliratok láthatóak, nemcsak az utcák és hivatalok nevét írják ki két nyelven, de a plakátokon, árcédulákon is alkalmazzák ezt. A település központjában magyar nyelvű könyvesbolt működik, külön kiállítótermet tartanak fel a magyar képzőművészek számára. Dr. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti-Etnikai Kisebbségkutató Intézetének vezetője erről úgy nyilatkozott, hogy a szlovén állam napjaink Európájának egyik legliberálisabb nemzetiségpolitikát gyakorolja, s az itteni nemzetiség a komoly asszimilációs veszteség ellenére is nagyon szervezettnek tekinthető.
Békés az együttélés
A szlovéniai magyar kisebbség ugyanis vészesen fogy, a legutóbbi népszámlálás idején mindössze hatezer fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Ez rettentően kevés, még akkor is, ha tudjuk, hogy valójában ennél többen beszélik a magyart. Az anyanyelvhasználat körül is vannak viták, konferenciakat rendeztek ebben a témakörben, és több tanulmány is foglalkozott vele. Mert tény, hogy a szlovéniai magyarok többsége nem beszéli olyan szépen és ízesen az anyanyelvét, mint az erdélyi, kárpátaljai vagy éppen a felvidéki kisebbség. Ez szintén a kis létszámra vezethető vissza, valamint arra a multikulturális közegre, amelyben a muravidéki magyarok élnek. A felnövekvő generációk egyszerre tanulják a magyart és a szlovént, a két inger folyamatosan és vegyesen éri őket.
Egyes vélemények szerint a szlovéniai magyar kisebbség és a többségi nemzet közötti békés együttélés a jó gazdasági helyzet eredménye. Ahol a jóléti állam megvalósult, s az állampolgároknak nem a napi megélhetéssel kell küzdeniük, ott nincs ok arra, hogy a szlovákiaihoz hasonló problémákat gerjesszenek. A történész azonban egyéb okokra is rámutat.
– A szlovéniai magyar közösség az elenyésző látszáma miatt politikai erőt nem képvisel – folytatja dr. Kovács Attila. – Van ugyan egy külön státusú parlamenti képviselője, akinek tevékenysége a nemzetiség szempontjából nagyon fontos, a szlovéniai politikai életben viszont mellekszereplőnek számít. Az is problémát jelent, hogy a magyar kisebbség minden esetben nem tud élni a jogaival.
És ha másnak is eszébe jutna szlovákiai nyelvtörvényhez hasonló?
Zver Ilona, a Szlovén RTV magyar nyelvű műsorainak igazgatója szerint a szlovén- magyar viszony papíron valóban kiváló, ám a gyakorlat néha mást mutat. Feszültségről azonban ő sem beszél, összességében harmonikusnak és kiegyensúlyozottnak tartja a két nemzet viszonyát.
– Sosem volt abból probléma, ha egy magyar ünnepen a beszédeket teljes terjedelmében nem fordították le szlovénre, csupán egy rövidebb összegzés hangzik el. Ugyanez a gyakorlat a szlovén ünnepeken is, ezt mindenki elfogadja – folytatta Zver Ilona, akinek a szlovákiai nyelvtörvénnyel kapcsolatban is megvan a saját véleménye. – Számomra maga a törvény elfogadása, s az, hogy az Európai Unió keretein belül erre nem volt semmilyen reakció, nagyon nagy csalódást jelentett. Az Európai Unió a kultúrák, nyelvek gazdagságát kellene hogy jelentse, erre itt egy törvény, amely kimondja, hogy egy őshonos nemzetiségbizonyos esetekben nem használhatja az anyanyelvét. Ez egyszerűen elképzelhetetlen manapság. Hol vannak a jogvédők, a nemzeti bizottságok, akiknek ez ellen már a beterjesztéskor hangosan fel kellett volna lépniük?
Zver Ilona azt is elmondta, jogos a félelem, hogy a szlovák nyelvtörvény azokban az országokban, ahol a nemzetiség és a többségi nemzet viszonya nem harmonikus, precedensként hat. Mi történik akkor, ha a szlovák példára hivatkozva mondjuk Romániának is eszébe jut egy hasonló törvényt elfogadtatni a saját parlamentjével? – teszi fel a kérdést.
Felvidék Ma, Zalaonline
