Szlovákia zárkózott fel leggyorsabban az uniós átlaghoz az egy főre jutó GDP-t vásárlóerő-paritáson vizsgálva. A műszaki cikkek látványosan olcsóbbak lettek 1989-hez képest, ám a lakásárak terén behozhatatlan a szocialista múlt előnye.
A rendszerváltás óta eltelt 20 év már megfelelő időtávlatot ad ahhoz, hogy megvonjuk az elmúlt időszak mérlegét. Fel tudjuk térképezni, milyen gyorsan közelített Szlovákia az Európai Unió átlagához, vajon a keresetek vásárlóereje elérte-e az 1989-es szintet, mennyit kellett dolgozni egy-egy termék megvásárlása érdekében 20 éve és most – közölte Igor Barát, a szlovák Poštová Banka főtanácsadója.
Szerinte a számok sok mindent tükröznek, azt viszont nem fejezik ki, hogy ma már nem kell sorban állni a vonzó cikkekért és a számok a termékek minőségbeli különbségéről sem szólnak. Eva Sadovská, a Postová Banka vezető elemzője a pénzintézet tanulmányát ismertetve közölte: a visegrádi csoporton belül az elmúlt 12 évben Szlovákia zárkózott fel a leggyorsabban az uniós átlaghoz (az egy főre jutó bruttó hazai terméket vásárlóerő-paritáson vizsgálva). 1997-ben az uniós átlag 51,3 százalékán mozgott Szlovákia, tavaly pedig 71,9-en, azaz 20 százalékponttal zárkózott fel, miközben Magyarország és Lengyelország csak 10-11 százalékponttal (62,8 százalékon állt Magyarország, 57,6-en Lengyelország), Csehország pedig mindössze 7 százalékponttal (viszont már az uniós átlag 80,1 százalékát érte el).
Szlovákiában 1989-2009 között az országos átlagbér 590 százalékkal emelkedett, azonban az inflációt is figyelembe vevő reálbér csupán 2007/2008 fordulóján hozta be az egyszer 1989-ben már elért szintet. A felzárkózás azért tartott ilyen sokáig, mert az árak felszabadítását követően 1989-1993 között az infláció 140 százalékra rúgott, a bérek pedig csak 70 százalékkal emelkedtek. Sőt, ha az adóterheket, a járulékokat is beszámítjuk, akkor a nettó bér vásárlóereje csupán jövőre haladja meg az 1989-es szintet – közölte Sadovská.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a termékekért többet kell dolgozni, mint 1989-ben. A műszaki cikkek látványosan olcsóbbak (munkaidőben számolva négyszer-ötször kerülnek kevesebbe), s bármilyen meglepő, az élelmiszerek döntő többsége is. Az alapvető fontosságú élelmiszerek kategóriájában csupán a kenyér, a félzsíros tej és a burgonya drágább most, mint 20 éve (több percet kell dolgozni értük, mint 1989-ben). Beszédes az a tény, hogy míg 20 éve a szlovák munkavállalók bevételeinek mintegy 40 százalékát emésztették fel az élelmiszerek és az alkoholmentes italok, addig napjainkban már csak 20 százalékát.
Egy területen viszont behozhatatlan a múlt előnye, ez pedig a lakásárak: a lakások négyzetméterenkénti ára kifizetéséért átlagosan közel tízszer annyit kell dolgozni, mint a rendszerváltás előtt.
Felvidék Ma, Napi Gazdaság
