Jött a hír, hogy Brüsszelben csak Magyarország kapott jogot a „tokaji” bor név használatára, Szlovákia nem. Most félretéve a nacionalista és indulatos felzúdulást, kíséreljük meg a kérdést a tények szemszögéből megközelíteni.
Baj van már a névvel is, mert Tokaj városát csak a 13. századtól nevezik így, a legkorábbi megnevezés „Hímesudvar” volt. A „Tokaji hegy” is újabb kori képződmény, korább neve „Tarcal-hegy” (Mons Turczul). Azt a kifejezést, hogy „Tokaji borvidék – Tokajská oblasť”, csak Szlovákiában használják, Magyarországon a „Tokaj-hegyalja” a bevett név, ami lényegesen pontosabb, hisz nem Tokaj városában termelik a legtöbb szőlőt és bort, hanem róla kapta a nevét a borvidék, mivel itt volt a kereskedelmi és adminisztratív központ, folyami kikötővel. Sajnos Szlovákiában úgy meghonosodott a „Tokaj” név, hogy sokan már azt hiszik, ez a város Szlovákiában van, pedig csak egy borvidék lerövidített és pontatlan megnevezéséről van szó. És most az etimológia: számos szlovák forrásban azt lehet olvasni, hogy a Tokaj megnevezés a szláv „stok-stokaj”, tehát összefolyás szóból származik. Ennek két bibije van, ugyanis Tokaj nevű települést máshol is találunk a világban, pl. Japánban is. A másik baj az, hogy a mai Tisza-Bodrog összefolyás csak a 17. századi vízrendészeti munkálatoknál jött létre, korábban szétterülve, vándorolva északabbra volt.
A gond és a vita gyökere máshol van. Trianon után Csehszlovákiához került Sátoraljaújhely határának északi része – ma Újhely (Slovenské Nové Mesto), Kistoronya és Szőlőske, amely 270 hektár területtel elismerten és törvényesen a Tokaj-hegyalja borvidék része. Ezt a magyar fél se vonja kétségbe. Viszont a csehszlovák- majd szlovák törvénykezés ezt a területet saját jogán kibővítette 900 – 1200 – 1400 hektárra, amit a magyar fél nem fogadott el, akárcsak a kétputtonyos aszút, amit nemrég még Szlovákiában árultak. Tükörbe nézve el kell ismerni, hogy gondok vannak máshol is. Ezen a borvidéken három engedélyezett fajta van: furmint, hárslevelű és sárga muskotály. Viszont ha széjjelnézünk a szőlőkben, bőven találunk olaszrizlinget, cserszegi fűszerest, zalagyöngyét, stb. A bodrogközi szőlősgazdák azt is tudják tanúsítani, hogy a honi felvásárlók még a Bodrogon túlról – tehát a borvidék határán kívül – is felvásárolják a szőlőt, és feldolgozva tokajiként árulják. Nem is szólva arról, hogy egyes üzemekben még vörösbort (!) is árulnak, méghozzá a legsilányabb amerikai szőlőből, mint a direkttermő Izabella vagy Bányai fekete.
Lehet, ha a szlovák fél szerényebb lett volna, és kompromisszumot talál a magyar féllel, ez a megalázó brüsszeli döntés nem születik meg. Most vagy lehet a sebeket nyalogatni, vagy leülni újból a tárgyalóasztalhoz.
Bogoly János, helytörténész, Királyhelmec
Felvidék Ma
