A Kárpát-medence rendkívül eseménydús és változatos évet hagy napokon belül a háta mögött. Egy képzeletbeli esemény-verseny élén az alábbiak végeznének: választások sorozata; összefogás és szakadás, illetve autonómia és jogtiprás – a Kitekintő c. külpolitikai hírportál év végi összefoglalója.
A 2008-as év végi összefoglaló hasábjain – Románia esetében – már használtuk a választások éve jelzőt, de a 2009-es esztendő sokkal több jogalapot ad a cím ismételt dobogós helyre kerülésére. Az év során elnökválasztások zajlottak, tavasszal Szlovákiában, ősszel Romániában. Az előbbi nem a magyar kisebbség preferencia szerint végződött, hiszen Iveta Radicova ellenzéki jelölt szoros közdelemben, de végül is alulmaradt az öt éve regnáló Ivan Gasparoviccsal szemben. Az utóbbi esetben – az RMDSZ igen ügyes belpolitikai(!) érdekérvényesítési képességei miatt – viszont a két rossz közül talán sikerült(?) a kisebbiket megcsípni. Nyáron az európai parlamenti választások tartogattak izgalmakat; az ideig-óráig 22+6 kárpát-medencei képviselő rendelkező magyarság, végül 22+5 képviselőt delegálhatott az európai döntéshozatal gépezetébe, ami így is szép sikerként könyvelhető el. A választások sorát bővíti még a szlovák helyhatósági választások, illetve a választások nélkül zajlott ismételt romániai kormányalakítás is.
Az év összefogása..
Az év összefogása díjat Markó Béla és Tőkés László tavaly februárban Marosvásárhelyen aláírt memoranduma kaphatná meg, amely az EP-választásokon való RMDSZ-EMNT együttműködéséről és a közös listaállításról szólt. A megegyezéshez vezető utat, nem bársony szőnyegből, hanem politikai alkukból kövezték ki, ezért történhet meg az, hogy az év második felére repedések jelentek meg az összefogás intézményén. Az RMDSZ, az MPP és az EMNT közti ellentétek és feszültségforrások, továbbra sem nem tesznek jót a magyar érdekérvényesítésnek.
..és szakadása
Az év szakadása címet pedig az új szlovákiai magyar párt létrejötte, MKP-ból való kiválása érdemelné ki. Az európai parlamenti választások hétvégéjén Bugár Béláék bejelentették, hogy Most-Híd néven új pártot alapítanak, majd egy hónappal később pedig már a párt bejegyzésén is megszáradt a tinta. Az önkormányzati választásokra nem tudta magát kinőni az új párt, akkor az MKP fölényesen nyert. Hogy mit hoz majd a 2010-es parlamenti választás, azt még nem lehet előre látni, mindenestre egyre csökken annak az esélye, hogy a két magyar párt közösen indul el a választásokon.
Szomorú látni, hogy a magyarság újra és újra ráerősít arra, az egyébként nem igen büszkélkedni való jellemzőjére, hogy „ahol két magyar van, az háromfelé húz”. Egyik szemünk örül az összefogásnak, a másik bánkódni kényszerül a szakadáson. Pedig a többpárti képviselet, amennyiben az a közösséget és nem az egyéni érdekeket tartják szem előtt, önmagában nem kéne problémát jelentsen egy kisebbségi közösség képviseletében.
Autonómia(?)…
Az év talán egyik legnagyobb sikere, kisebbségvédelmi előrelépése a Kárpát-medencében – délen keresendő. Az uniós tagjelöltségre áhítozó Szerbia komoly léptekkel halad az Unió felé. Amíg az év elején fagypont alá süllyedt a vajdasági statútum ügye, és a nemzeti tanácsokról szóló törvényt sem fenyegette a gyors elfogadása esélye, addig az év közepére enyhülni kezdett az idő, és előbb augusztusban a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, majd decemberben Vajdasági tartomány statútumát fogadta el a szerb parlamenti többség. Nem beszélve arról, hogy december 19-e óta már a vízum intézménye sem nehezíti a határon átnyúló kapcsolattartást magyar és magyar között, és a közös történelmi múlt feltárására is esély kínálkozik a Sólyom-Tadic találkozón megállapodottak alapján. Szerbia megtáltosodott.
A békésebb együttélés érdekében 2009-ben történt szerbiai előrelépés objektív tényként kezelendő, annak mértéke azonban már szubjektív megítélés alá esik. A különböző vélemények bemutatása nem a jelen cikk feladata, annak nyomatékosítása azonban igen.
..és a jogtiprás
A magyar közösség jogainak csorbítását is meg kellett élje a 2009-es esztendőben. Ez nem a „szokásos magyar siránkozás” része, mint ahogy azt páran szeretnék beállítani, ez tényeken alapszik. Az egészségtelen nacionalizmus hullámai átcsapnak a magyar közösségek felett, a 2008-as tendencia mind Ukrajnába, mind pedig Szlovákiában folytatódik. Romániában pedig – a 2008. decemberi kormányváltás eredményeként – az RMDSZ ellenzékbe kerülését lehetett megérezni.
Ukrajnában 2009-ben is folytatódott az oktatás nyelve körüli harc. Az érettségi (többségi) nyelvének szabályozása idénre a nagyarányú sikertelenül érettségiző magyar diák számában termett ”gyümölcsöt”. Majd a kisebbségi nyelveken történő oktatást a tankönyv-beszerzés ellehetetlenítésével próbálta orvosolni az ukrán vezetés. Az ukránosítás tényét a hatóságok is elismerték, és a magyarellenes televíziós uszítástól sem riadtak vissza a kedélyek. A kárpátaljai magyar oktatás helyzete komoly odafigyelést igényel.
Romániában kisebbség-barát lépéssel indult az év, amikor a választásokon a parlamentbe be nem jutó Eckstein-Kovács Pétert az államfő kisebbségügyi tanácsadójának választotta meg, de a szemfényvesztés nem tartott sokáig. Tavasz végére már tüntetésbe kezdtek a magyar pártok a kormány kisebbségellenes lépései miatt (székelyföldi magyar intézményvezetők leváltásának ügye), nyáron pedig a moldovaiak tömeges Székelyföldre telepítésének híre kavart nagy port kavart; a székelyföldi autonómia-népszavazások ellehetetlenítése ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik. Az év vége felé – az elnökválasztás hevében –csitulni látszódtak az indulatok… (A teljességhez azonban a pozitív kivételek is hozzátartoznak.)
Szlovákia – mint az idei év legnagyobb falatja, a végére maradt. Csáky Pál évértékelő beszélgetésében „nehéz és bonyolult évnek” nevezte a 2009-es esztendőt, amely semmivel nem volt jobb az azt megelőzőnél. Ennek egyes momentumait (elnökválasztás, európai parlamenti, illetve megyei választások, pártszakadás) már előbb említettük, így itt már csak a azoknak a szlovák-magyar konfliktusforrásoknak a felsorolása maradtak hátra, amelyeket a Sólyom ügy kivételével még tavalyról örököltek vezetőink, és sajnos nagyon úgy tűnik, hogy tovább fognak örökíteni a következő esztendőre is: tankönyv-ügyek, sólyom-ügy, nyelvtörvény ügye, Malina-ügy, stb. Illetve ne felejtkezzünk el Slotáék legújabb hazafias törvényéről.. ez lenne a 2010-re előkészített botrány következő forrása?
„Az egészségtelen nacionalizmus hullámai 2008-ban elérték az anyanyelvhasználat, a magyar tannyelvű iskolák támogatásának, a földrajzi nevek használatának és a hibrid tankönyvek kérdéskörét is, begyűrűztek a dunaszerdahelyi stadion kerítései mögé, és meghiúsították a Malina-ügy lezárásának lehetőségét.” /idézet 2008-as írásunkból/
Vegyes a kép
A röviden felvillantott események azt hivatottak igazolni, hogy közel kilenc évtizeddel a magyar közösségek elszakítás után, illetve húsz évvel a rendszerváltás után még továbbra is szembesülnünk kell azzal, hogy a szomszédos országok többsége teherként tekint a vele együtt élő magyar közösségekre. A magyar kormányzat pedig 2009-ben sem volt képes, hogy hatékonyan álljon ki és képviselje a határon túli magyarok közösségeket – igényeik szerint. Sok tennivaló maradt még tehát… Hogy mit hoz majd a 2010-es esztendő, azt egy következő cikk tárgyalja majd.
kitekinto.hu
