Valami hasonló történt a múlt hét végén Nyira megye MKP-s képviselőivel is…. jött az e-mail – hatalmas jogsérelem érte a szlovákiai magyarságot, nevezetesen nem kétnyelvűként jelent meg egy múzeumi kiadvány a Duna Menti Múzeumban, tiltakozzunk, ítéljük el gyorsan! Ítéljük el anélkül, hogy láttuk volna, hogy utána érdeklődtünk volna annak, hogy tulajdonképpen mi az, és miről szól, milyen körülmények között jött létre. Ítéljük el, mert minden, amit kiad a Komáromi Duna menti Múzeum annak kétnyelvűnek kell lennie…..
Elvileg egyet is értek ezzel, de tudom jól, hogy a kivételek erősítik a szabályt. Mi van akkor, ha ez – mint később kiderült – a XIII. néprajzi szakmai szemináriumról szóló kiadvány éppen közéjük tartozik?
Nem tudom, hogy képviselőtársaim utána érdeklődtek-e, de én a későbbi félreértések elkerülése végett felvilágosítást kértem és kaptam a Múzeumtól a kiadvány vonatkozásában. Tájékoztattak arról, hogy miről szól, milyen alkalomból, milyen finaszírozással adták ki. Megtudtam, hogy az Etnológus és a múzeum elnevezésű országos néprajzi szakmai szemináriumot 2009 októberében a Duna Menti Múzeumban rendezték meg. A rendező egyben publikálja a szemináriumon elhangzott előadásokat is önálló kötetben. Ennek az önálló kötetnek a kiadását a Kulturális Minisztérium és a Szlovákiai Néprajzi Társaság biztosítja. A kiadvány kis példányszámú, csupán a múzeumok, levéltárak és a szlovákiai múzeumokban dolgozó etnológusok részére készül, kereskedelmi forgalomban nem kapható. Magát a kiállítást, ami a szemináriumot követte 2009. szept. 18 – nov. 14-e között bárki megtekinthette. A kiállításon minden felirat, tájékoztatás magyarul is fel volt tüntetve, és természetesen a magyar nyelvű tárlatvezetés is biztosítva volt.
Miután 12 évig voltam polgármester, tudom, hogy a pályázati pénzt csak arra használhatom fel, amire kaptam. Ha Trabantra adták, akkor nem vehetek rajta Mercedest, egyrészt mert nem elég rá, másrészt, mert akkor visszafizettetik velem a saját zsebemből. Pedig autó mind a kettő. Ha a Múzeum nem úgy adta volna ki a kiadványt, ahogyan az a pályázatban meg volt határozva, az esetben a pénzt vissza kellett volna fizetnie. Miután a múzeum zsebén most igen nagy lyuk tátong – a tavalyi költségvetés 40 százalékát kapták csak meg az idei évre -, úgy véltem, hogy a múzeum megmaradása itt az elsőrendű feladat. Azzal foglalkozni, hogy valamikor tavaly októberben megjelent egy szűk rétegnek szóló kiadvány még az előző megyei képviselőtestület ténykedésének idejében, ami nem kétnyelvű akkor, amikor a múzeum léte most van veszélyben, nem biztos, hogy a legjobb megoldás.
Miután megkaptam a levelet január 20-án és utána jártam a dolgoknak 21-én, kértem a levél módosítását a fentiek figyelembe vételével. Erre nem került sor, sőt, legnagyobb meglepetésemre január 24-én az egyik honlapon már olvasható is volt. Nem igazán értettem sem a módszert – mert az MKP megyei frakciója nem tárgyalt róla – , sem a nagy sietséget, hiszen ha októbertől várhatott ez a dolog januárig, akkor igazán várhatott volna még egy napot, hogy 25-én Nyitrán megbeszéljük. De addigra már megjelent, igy érdemben nem is foglalkoztunk vele.
Most pedig olyan helyzet állt elő, hogy nekem – aki utána nézett a dolgoknak – kell magyaráznom, hogy miért is nem írtam alá, hogy elítélem a “Charta 77-et” Nos, álláspontom világos és következetes:
– nem értek egyet a módszerrel, hogy látatlanban elítéljek valamit a másik fél meghallgatása nélkül, hiszen a „hallgattassék meg a másik fél is” jogi alapelv,
– nem értek egyet a módszerrel, hogy az ügy alapos megtárgyalása és a módosító javaslat figyelembe vétele nélkül jelentették meg a szöveget,
– nem értek egyet a nagy sietséggel, hiszen nem volt adott a dátum, ameddig a levelet alá kellett írni.
A kommunista rezsim írd alá, de ne tudd mit módszerével nem értettem egyet. Bármennyire is fontosnak tartom a kétnyelvűséget, és a kisebbségi jogok védelmét, nem értek egyet ennek újkori változatával sem.
Szabó Olga, Nyitra megyei képviselő