A Csemadok Komáromi Területi Választmánya szervezésében Közös portánk címmel a felvidéki magyarság jelenéről és jövőjéről tartottak beszélgetést több Komárom járásbeli településen.
A komáromfüssi lakókkal való találkozásáról így ír internetes naplójában Petheő Attila:
Ami a faluba beérve is suzembetűnő volt az a kamion forgalom. Dübörögnek a faluban a hatalmas monstrumok.Aztán egy olyan beszélgetés kerekedett villámgyorsan a volt iskola épületében, hogy táttva maradt a szánk.
Elmondták, hogy hiányzik az igazi közösségi szellem. A vezetőink nem tudják megfogalmazni, hogy manapság egy tizenévesnek miért kell a magyar közösségbe tartoznia. A fiatalok véleménye lenne a mérvadó abban, hogy milyen jövőt akarnak maguknak.
Szóba került a kisgazda társadalom agóniája is. Arra jutottak partnereink, hogy a kistermelők a falusi közösségeknek is köszönhetik, hogy tönkre mentek. Aztán szóba került, hogy a hivatalnokok arrogánsak és sokszor fölényesek azzal még Komáromban is, a ki idősebb és magyarul beszél. Változik ez majd Orbánnal mondták, válaszul erre egy úriember elmondta, hogy ő bizony nem számít Magyarországra december 5-e óta. „Azóta egy kalbászt nem ettem meg a győri piacon, pedig szerettem” – mondta.
A politikusaink itt sem lettek dalba foglalva. Azt mondják, hogy nem olyan képviselet kell nekünk, mint, amit „ezek” adnak már 20 éve. Nem fogalmaznak meg célokat már a rendszerváltozás óta és ezért minden rendszerváltás óta forgó politikus felelős – mondják.
Előjött a DAC is, meg a katalán, baszk, dél-tiroli minta. Az autonómia megoldásként merült fel, de utaltak a korábbi megyei lehetőségeinkre (meg is nevezték a sorainkat züllesztő legnagyobb gazembereket – rendkívül tájékozottak itt is az emberek), az önkormányzatainkra is.
Szóltak arról, hogy fel kellene éleszteni az önfenntartó faluközösségeket. Jó példaként szolgálnának a megjelentek szerint a hangya szövetkezetek. Előnyben kellene részesítenünk a saját termelőinket.
„A természet nem ismeri a korlátlanságot”-mondta egy hölgy, aki az ivóvíz megmentéséről beszélt. Nem érti, hogy „Miért hagyjuk izraelitáknak eladni a vizet”. Nagykeszin 20 ezres disznóhízlalda van az ivóvízkészlet felett, ami legalább olyan szennyező, mint az egyházkarcsai akkumulátor gyár, vagy a kőolaj vezeték. A hölgy a politikusaink helyében „természetvédelmi programot építene az ivóvízre”.
Felvidék Ma
