Mintha parlamenti választásokra készülnénk: óriásplakátok, szórólapok, fórumok, kilincselő jelöltek. Úgy figyelnek rám, mint még soha. Cserébe figyeljük mi is a politikusokat! Érdekes tapasztalatokat lehet leszűrni az utcán nézelődve, a kasszánál sorban állva, hallgatva a beszélgetéseket.
Aki egy kicsit is követi az eseményeket, észreveheti, hogy a júniusi parlamenti választásokhoz képest száznyolcvan fokot fordult a felvidéki politikai színpad. A szerepek megcserélődtek, és nem csak abban, hogy most az MKP ostromolhatja a Híd komáromi várát.
Első tapasztalat: Demokrácia vagy kommunizmus? A Híd nyáron azzal édesgette magához a szavazókat, hogy választást, alternatívát kínált. Be is jött. A Híd szerint egypártrendszer volt a magyarságon belül, nem egyszer – köztük Bastrnák Tibor is – lekommunistázták az MKP-t. Mennyi minden változik néhány hónap alatt! A Híd Komáromban már nem kockáztat. A demokráciát éltető hangok elhalkultak, már nem kommunista az egy párt, hanem az összefogás listája. A másik oldalon az MKP jelszava a választás, a másik út hirdetése. Azt pedig a legutóbbi választások is sejtetik, hogy egy jelentős réteg, a szavazatok alapján a többség szeretne más utat Komáromban.
Második tapasztalat: Az MKP megtanult szlovákul. Stubendek László honlapján, a billboardokon és a szórólapokon is van szlovák fordítás, a szlovák szöveg pedig ugyanakkora, mint a magyar, míg Bastrnák Tiborék a szlovákot épp a sarokba rejtik el. Az MKP-ban ráéreztek arra, amit még a Híd is rosszul mért fel, hogy, ha szlovákul is megfogalmazzák mondanivalójukat, akár szlovák szavazatokat is szerezhetnek, és ezzel párhuzamosan nem kell csorbulniuk a magyar értékek és érdekek képviseletének sem, ahogy azt a Hídnál sajnos tapasztalni lehet.
Harmadik tapasztalat: A lejáratás. Csáky júniusi negatív kampánya taszító volt, sajnos ezt még mindig nehezen ismerik el. Rossz stratégia vagy ballépés, nem tudom, az eredmény viszont egyértelmű volt. És most mit hallok? A facebookon az MKP-s pártelnökből átöltözött hidas jelölt, Andruskó Imre rendre a másik párttal, a többi jelölttel foglalkozik, tanárhoz végképp nem méltó, alpári stílusban. A nyilvánvalóan internetfüggő gimnázium-igazgató megjegyzéseit, mint magas labdát, az egyrészt MKP-szimpatizánsokból, másrészt volt gimnazista diákokból álló, igencsak felduzzasztott ismerősi hálója kíméletlenül le is üti. Andruskó Imre faragatlan beszólásaival saját magát teszi komolytalanná, tovább megyek, bohóccá. Az MKP eközben rájött, hogy óvatos, a megoldást magában hordozó, pozitívnak ható kritikával sokkal többet érhet el, mint a másik lejáratásával.
Negyedik tapasztalat: A pökhendiség. A parlamenti választások előtt talán maga az MKP vezetése is elhitte, hogy nyernek, ha magas hegyről a győzelmükről, az ellenfelek esélytelenségéről beszélnek. Komáromban ismét szerepcsere történt, pedig a Hídnak nem kellett volna az MKP nyári hibájába esnie. A városi újságban (!), nyilatkozatokban, az internetes közösségi portálokon nagyon is ott van az elbizakodottság, véleményükben ugyanaz a pökhendi hang olvasható, mint az MKP nyári nyilatkozataiban. Az már csak hab a tortán, hogy a fent említett Andruskó Imre a facebookon zsigerből tituálta hiteltelennek az összes internetes portált, mert azok szavazásai rendre Stubendek László vagy Marek Anton győzelmét valószínűsítik, és nem Bastrnák Tiborét.
Ötödik tapasztalat: Régi és új. A Híd stratégái úgy gondolták, elébe mennek az MKP-nak, és az „Új Komárom” jelszóval vágnak neki a kampánynak. Mindkét táborban jócskán vannak „ismerős arcok”, régi képviselők, jelöltek, hivatalnokok, az eddig betöltött szerep viszont korántsem mellékes. Azok részéről, akik most a Híd színében indulnak, és eddig a város vezetését testesítették meg – csak hogy a leglényegesebbet említsem, polgármester, alpolgármester, legnagyobb párt elnöke, frakcióvezető -, böszme nagy parasztvakításnak tartom az Új Komárom elnevezést. A lehetőségek évtizede… És mi volt az előzővel?
Hatodik tapasztalat: Fontos vagyok! A Híd meghirdette konzultációit, az MKP nem sokkal később lecsapott az ötletre, de belevitt egy csavart: kijött az emberek közé, nem a tiszti pavilon steril környezetében mutatta be prezentációit, és nem azokkal a szófordulatokkal, amire az emberek már rég immunissá váltak. A Híd vezetői észre is vették a hibát, ezért a jelöltek elkezdték az utcai kampányolást. Felkerestek minden komáromit, hogy végre minket is megkérdezzenek véleményünkről. Csakhogy:
Hetedik tapasztalat: Az ellentmondás. A nép hangja fontos, de a Hídnál egy apró hiba csúszott a rendszerbe. Hirdették, dicsérték az Új Komárom programot plakáton, interneten. Aztán kopogtatnak, hogy ötleteket gyűjtenek hozzá. Fantasztikus a program… Nincs is program! Még készül… Másik: Miért csak most kérdeznek meg minket, ha ezt eddig is megtehették? Miért nem jöttek ki az utcára megnézni a kátyúkat a frissen újított úton, a szemetet a lakótelepen egy éve, két éve? Ennél viszont van egy sokkal komolyabb költői kérdés is: 8 év uralkodás után a város vezetői programot írnak, ötletekért futnak a lakosokhoz. Mi szerint kormányoztak eddig? Milyen koncepció volt eddig a város vezetésében, mi alapján cselekedett a polgármester, a pártelnök, a hivatalvezető és a képviselők?
Nyolcadik, utolsó tapasztalat: A teljes tudathasadás. Az utolsó csepp a véleményem megírásához a Híd programbemutatóján indított petíció volt. Bastrnák Tiborék azért gyűjtenek aláírásokat, hogy épüljön elkerülő út Komáromtól északra. Ha jól tudom, a polgármesterék ott ülnek a kormányban. Akkor miért nem az ilyenkor normális utat, a tárgyalást választják, különösen úgy, hogy a kormánypártok támogatásával ajánlják magukat? S hogy gondolták, majd miként fogja tálalni a sajtó a petíciós folyamat végét? „Bastrnák Tibor, Komárom polgármestere átadta az elkerülő útért gyűjtött aláírásokat Bastrnák Tibornak, a kormány képviselőjének, aki megígérte, tesznek az ügy érdekében”?
Tanulság? Járjunk nyitott szemmel, és ne hagyjuk becsapni magunkat.
I. B., Felvidék Ma
