Portálunkon február 21-én jelent meg Fibi Sándor „Nem előadás, inkább elmélkedés, hangosan kimondott belső monológ” című írása (a dunaszerdahelyi Együtt a közös jövőért konferencián mondott beszédének írásos változata). Varga Lajos búcsi olvasónk válasza után Fibi Sándor a következő levelet küldte szerkesztőségünkbe:
Kedves Barátom, hidd el, örömmel olvastam gondolataidat, mert számunkra már az is öröm, hogy legalább egy ember reagál kimondott vagy leírt meglátásainkra. A mi meglátásainkban, nézeteinkben, elképzeléseinkben annyi sok egyezés, közös vonás van, hogy ha akarnánk, se tudnánk egyet nem érteni…
Mindketten tudjuk, hogy egyedül csak magunkra számíthatunk, mert igazi megértést és hatékony támogatást akkor sem kapott nemzetiségi iskolaügyünk, amikor kaphatott volna, pedig nyolc év nem kis idő… Hidd el, nem mást hibáztatok jelenlegi állapotunkért, csak arra kérek mindenkit, akinek egy parányit is szívügye a magyarság, a magyar iskolák jövője, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a pozitív elmozdulás érdekében… Érint ez minden pedagógust, magyar polgármestert, önkormányzati képviselőt, szülőt, Csemadok-aktivistát, minden magyart.
Talán még egy megjegyzés: Nem kellene megengednünk, hogy a jelenlegi illetékes miniszterelnök-helyettes igazi, belső meggyőződésből fakadó elképzelései ne kapjanak kellő támogatást az érintett nemzetiségektől, tehát tőlünk is. Ő ugyanis valóban mindent megtesz azért, hogy a nap egyformán süssön minden itt élő polgárra. Bárcsak sikerülne célt érnie a nemzetiségek egységes támogatásával. Persze érzem én, hogy csodák nincsenek, de legalább mi magyarok újra megtanulnánk összefogni, vagy legalább elindulnánk a tanulás korántsem sima útján.
Fibi Sándor
Felvidék Ma{iarelatednews articleid=”27127,27196″}
