Šimko József tavaly december 21-én vette át a stafétabotot elődjétől, Cifruš Istvántól. Juhász Dósa János kérdezte a rimaszombati polgármestert az első fél év tapasztalatairól.
Bár ez a beszélgetés eredetileg még az új polgármester első száz napját lett volna hivatott összegezni, a megfeszített tempó miatt csak most tudtunk rá sort keríteni, amikor már az első fél év eseményeit vettük górcső alá. Első kérdésem természetesen arra vonatkozott, milyen állapotban is vette át az új vezetés a város irányítását.
Bár sejtettük, hogy nem lesz rózsás helyzetben a város, mégis meglepetésként ért bennünket az eladósodás mértéke, amely a hitelekkel és kifizetetlen számlákkal együtt közel 200 millió koronát tett ki. Ennek ellenére nem szerettem volna a választási kampányban tett ígéreteimet szőnyeg alá söpreni, s január első napjaiban elkezdtünk intenzíven a legfontosabb ígéretek megvalósításán dolgozni. Ezek közé tartozott a munkanélküliség csökkentése, valamint a kurinci üdülőövezet valamint a városi strand megnyitása. Amikor ez a beszélgetés megjelenik, már tárt karokkal várja a strandolni vágyókat Kurinc, s ha az időjárás is engedi, pár napon belül a városi strandot is átadhatjuk a nagyközönségnek. Ami a munkanélküliség csökkentését illeti, lehet, hogy egyeknek úgy tűnik, nem tettünk ez irányba semmit, de több német és osztrák vállalkozóval is tárgyaltam, s ha a tárgyalások sikeresen zárulnak, akár 600 új munkahely is létrejöhet legkésőbb a jövő év elején. Nagyon sokat segít Jaroslav Suja parlamenti képviselő is, s bízom benne, hogy inkább előbb, mint utóbb, de a közös akarat meghozza a gyümölcsét.
A rövid összegzés után vegyük sorjában a fontosabb történéseket. Kurinc igazi sikertörténetnek tűnik, s az internetes hozzászólásokat olvasva, ez a többség véleménye is.
Mint mondtam is az elején, a város igencsak meg van terhelve hitelekkel, s egy cent hitelt sem tudunk felvenni, hiszen még inkább fenyegetne bennünket a kényszerfelügyelet. Ez viszont azt jelenti, hogy mindent önerőből kell megvalósítanunk. A munka zömét a Városi Közterület-fenntartó Vállalat (VKFV) munkatársai végezték el az aktivációs munkások és koordinátorok bevonásával, s ezért szeretnék külön köszönetet mondani Tibor Barto igazgató úrnak és a munkatársainak, akik tényleg rendkívüli munkát végeztek. Gyakorlatilag filléres áron, a VKFV költségvetéséből végeztük el a munkák zömét. S hogy egy konkrét példát is mondjak, megtudtuk, hogy Magyarországon sokkal olcsóbban is hozzájuthatunk vízibiciklihez, mint Szlovákiában, így autóba ültünk, s tényleg az itteni ár harmadáért beszereztük a két-három éves, igen jó állapotban lévő vízibicikliket. Ami még gondot okoz, az a Regionális Közegészségügyi Hivatal engedélye, akikkel egyébként jó a kapcsolatunk, de mivel még nem sikerült a víz vastartalmát csökkenteni, egyelőre nem írták alá az engedélyt. Épp most szereztünk be egy új berendezést Eperjesről, amely a vastalanítást fogja végezni. A víz maga egyébként igen jó összetételű, gyógyító hatású, s rekreációs célokra is kiváló.
S mi a helyzet a saját medencéjével, amely szintén évek óta készül?
Ha nem nyertem volna meg a választásokat, akkor most talán már az én medencémet adtuk volna át. De mivel nyertem, a városé volt az elsőbbség. De remélem, hogy idővel azt is sikerül befejezni.
Nem is olyan régen még népes rockfesztiváloknak, de pl. a Letavynak is otthont adott Kurinc. Ezek visszatérésével is számolhatunk majd a közeljövőben?
Nemcsak a medencét rekonstruáltuk, hanem a környéket is rendbe raktuk, így kicseréltünk pl. 800 m2 csempét és burkolatot, s nemcsak a medence közvetlen környezetében, hanem azokban a létesítményekben, amelyek az autókemping részére szolgálnak majd. Már tárgyaltam Marian Lackoval is, s ha az idén az idő rövidsége miatt még nem is, jövőre már számolunk a Letavy visszatértével is.
S mikorra várható a városi strand megnyitása?
Hadd szögezzem le az elején, hogy még egy ilyen gyönyörű strandja senkinek sincs Szlovákiában, mint nekünk. Ezért is óriási bűn volt, hogy a város előző vezetései hagyták teljesen lepusztulni. Hónapok óta éjt nappá téve dolgoztunk azon, hogy a strand rendbe téve, megszépülve fogadhassa a pihenni vágyókat. A tó oldalát, ahonnan már vaskos fák nőttek ki, kitakarítottuk, lebetonoztuk, s már csak a vízzel való feltöltés van hátra, amit eddig az esős idő akadályozott meg. A vizet a Rimából engedjük, méghozzá egy ún. homokszűrős rendszeren keresztül. Lehet, hogy a víz minőségét kifogásolni fogják a közegészségügyisek, de természetes vízről van szó. Ahogy Kurincon, már itt is készenlétben várják a pihenni vágyókat a szociális helyiségek és a büfék is.
Mindez nagyon szépen hangzik, az emberek többségét viszont az érdekli mégis inkább, hogy sikerül-e új munkahelyeket, biztos megélhetést teremteni a számukra, hogy ne kelljen segélyből élniük vagy külföldre menniük megélhetés után? E téren mi történt az eltelt fél esztendő alatt?
Emlékszik még arra a kínos esetre, amikor Szántó István hivatalvezető bejelentette a sajtó képviselői előtt, hogy a gazdasági minisztérium ígéretet tett, hogy egy millió eurót megkapunk a volt kaszárnya infrastruktúrájának kiépítésére. Személyesen is ott voltam a Martin Chren egykori államtitkárral folytatott tárgyalásokon, aki kezet adott rá, hogy ezt a pénzt rövid időn belül megkapjuk. A napokban írtam levelet Iveta Radičová kormányfőnek, kértem, hogy személyesen is fogadjon, s a kormány végre tegyen eleget az ígéretének. Remélem, hogy pozitív választ kapok, s tudunk közös hangot találni. Mint már említettem, több külföldi vállalkozóval is tárgyaltam az utóbbi hónapokban, így pl. a Kissling cég vezetőjével, Knapp úrral is, akinek megígértem, hogy bármi áron is, de megépítem a feltételül szabott kanalizációt, még akkor is, ha személyesen kell beülnöm a kotrógépbe. Knapp úr el is kezdte az építkezést, 4 csarnok készül, s több mint 200 embernek ad majd munkát. De tárgyaltam a kóreai céggel is, amely ha kiépülnek a szociális helyiségek, újabb csarnokban kezdheti meg a termelést. De Suja képviselő segítségével további 3-4 német céggel is tárgyalunk, hogy a város más területein is létrehozhassunk kisebb-nagyobb üzemeket, amelyek munkát tudnának biztosítani a város és a környék lakóinak.
Gondolom, hogy a kormány és a megye képviselőivel is tárgyalóasztalhoz ült az eltelt időszakban… Simon Zsolttal volt egy nyílt konfliktus is.
Az már a múlté, azóta már több alkalommal is tárgyaltam a földművelésügyi miniszterrel, aki továbbra is segítőkésznek mutatkozik. S betartotta az ígéretét Ivan Gasparovič köztársasági elnök is, aki ahogy tehette, ellátogatott városunkba. Az igazi gond azonban a hatalmon lévők filozófiájában keresendő, akik mintha már elkönyvelték volna, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy a Rimaszombati járásban a munkanélküliség közel 35 százalékos. Ideje már felébreszteni mind Radičová asszonyt, mind a kormány többi tagját, hogy a jelenlegi helyzet tovább már nem tartható, s nagyon gyorsan lépni kell, ha nem akarják, hogy visszafordíthatatlanná váljon a helyzet. Közösen, petícióban fogtunk össze a régió nagyobb városaival azért is, hogy végre megépüljön az R2-es gyorsforgalmi út is, amely nélkül nehezen várhatjuk el külföldi vállalkozások megtelepedését. Fico öt éve a kormány tiszolci kihelyezett ülésén 50 millió koronát ígért a városnak, tavaly a választások előtt Nagykürtösön már kétmillió euróról beszélt, ami a mai napig nem érkezett meg a város bankszámlájára. Az emberek a munkaügyi hivataltól várják, hogy segítsen rajtuk, holott ez a kormány, a megye, a körzeti hivatal és a város együttes feladata.
Tavasszal kitakarították a Dúsa úti lakótelepet, s a képviselő-testület döntött a szociális lakások felépítéséről is.
Emlékezhet rá, hogy ez utóbbi mekkora felzúdulást és vitát váltott ki, holott a statisztikai adatok azt mutatják, hogy Rimaszombatnak 23 620 lakója van, s a felmérések szerint ebből több mint 6 ezer roma. Van, aki magyarnak, mások szlováknak vallják magukat, így pontos számot nem lehet meghatározni. Ami a lakásokat illeti, 24 lakásos változatot fogadtak el a képviselők, s ha sikerül pénzt szerezni az Állami Lakásfejlesztési Alaptól, akkor jövőre elkezdődhet az építkezés.
Szóba került egy roma szakosztály létrehozása is a hivatalon belül.
Igen, ez be is került a hivatal új szerkezeti felépítésébe, s mielőbb szeretném is az ott meghatározott két embert felvenni, olyan szakembereket, akik projektek segítségével támogatást tudnak szerezni a számukra. Jelenleg azonban olyan nehéz helyzetben vagyunk, hogy a meglévő alkalmazottak fizetését is csak üggyel-bajjal tudjuk havonta bebiztosítani.
Féléve dolgozik egy olyan képviselő-testülettel, amelyben nemigen vannak saját emberei. Hogyan értékeli az eltelt időszakot, mennyire hagyták megvalósítani az ötleteit, elképzeléseit?
Az együttműködést kluboktól függetlenül jónak tartom, s bár személyi kérdésekben voltak viták közöttünk, ma már olajozottan működik a testület. Mindenki véleményét tiszteletben tartom, az elsődleges az, hogy közösen dolgozzunk a város érdekében.
Az év elején a viharos témák közé tartozott a Városi Művelődési Központ jogalanyiságának megszüntetését célzó javaslata, amellyel a képviselők többsége nem értett egyet. Mostanában ismét hallani, hogy visszatérnének ehhez a javaslathoz.
Sokan félreértelmezték a javaslatomat, hisz magam is vallom, hogy kultúra nélkül egy város halott. De Rimaszombatban elképesztően nagy összegeket emészt fel a művelődési központ működtetése, hisz amíg Füleken 6, Losoncon 9 ember dolgozik, nálunk 25. Szerettem volna, hogy a központ közvetlen a Városi Hivatal Oktatási és szociális szakosztálya alá kerüljön, de a képviselők ezt nem fogadták el. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy mielőbb lépni kell, mert ez a helyzet nem sokáig tartható fenn.
A legutóbbi testületi ülésen szóba került az amfiteátrum ügye is, s Ön azt is bejelentette, hogy amennyiben nem sikerül 800 ezer korából rendbe szednie, akkor lemond.
Már fűrészelik a léceket, amelyekből a lócák készülnek. Szeptember 24-én nagy ünnepséget csapunk, s hivatalosan is megnyitjuk az amfiteátrumot. A napokban személyesen is voltam kint, katasztrofális állapotban van az épület. De a kurinci üdülőövezethez hasonlóan ezt is saját erőből megcsináljuk. S megismétlem most is, ha szeptember 24-ig nem adjuk át a város lakóinak, akkor lemondok a tisztségemről.
A Soboťan című lapjában négy évig keményen bírálta a város vezetését, sőt hatalomra jutása esetén jogi lépéseket is kilátásba helyezett. Azóta viszont, bár történt egy-két rendőrségi feljelentés, például a szolgálati gépkocsi ügyében, más lényegesebb lépés nem történt. Vannak, akik azt is a szemére vetik, hogy a Városi Hivatal szakosztályvezetőinek a többsége a pályáztatás után is a helyén maradt.
Most mit válaszoljak erre a kérdésére? Igen, tettem feljelentést ismeretlen tettes ellen a szolgálati gépkocsi általunk túlzottnak vélt üzemanyag használata miatt. Ezt a beadványunkat a vizsgálótiszt elutasította, mondván, minden rendben van. Messzemenően nem értek egyet a döntésével, de annyi feladat van előttünk, hogy ezekkel a kicsinyes dolgokkal nincs se időm, se kedvem foglalkozni. Ami pl. a Klaubert-ügyet illeti, az illető a városi medencék felépítésére kiírt pályázatot 230 ezer koronáért nyerte meg, de végül 490 ezer koronát kapott. Később még egy pozsonyi cég is készített egy projektet, így összevissza a soha el nem készült medence 1 millió 568 ezer koronába került. Nem szerettem volna Klaubert urat megsérteni, csak arra szerettem volna rámutatni, hogy milliós összegű projektek hevernek a hivatal polcain. Ahogy további négy millió koronát kidobtunk a Kurincra tervezett medencék projektdokumentációjára is. Hadd mondjam el, ha semmi nem jön közbe, ősszel elkezdjük egy ötvenméteres medence kiépítését Kurincon, amelybe a meleg vizet engedjük, a most használatba állított pedig hideg vizes medence lesz. Ami pedig a szakosztályvezetőket illeti, nem is olyan könnyű jó szakembert találni ebben a városban, s azok, akik maradtak, jelen pillanatban a legjobbnak számítanak a szakterületükön belül. Most zajlik az újabb forduló a pénzügyi osztály posztjáért, majd kiderül, hogy kik jelentkeznek.
Cifruš Istvánnal találkozott már azóta, amióta polgármester lett?
Nem, s lehet, hogy haragszik rám, de azért remélem, hogy ha találkozunk, köszönünk egymásnak.
Nagy vitát váltott ki a Hostinský Alapiskola ügye is, amely az eredeti összeghez képest alaposan megdrágult az épület életveszélyes statikája miatt.
Az építkezés összköltsége ma már több mint 50 millió koronát tesz ki. Az állítólagos rossz statikai állapot miatt 18,6 millió koronával drágult a költségvetés, amit teljesen fölösleges pénzkidobásnak tartom. A fő beszállító több millióval tartozik a kisebb beszállítóknak, akiknek mi a legjobb szándékaink ellenére sem tudunk segíteni. Május 15-én kellett volna átadni az épületet, ami a mai napig nem történt meg. Az is szégyen, hogy a város akkori vezetése senkit sem bízott meg az építkezés felügyeletével, akit pedig kijelöltek Besztercebányáról, talán kétszer látta azt. Tervezem, hogy feljelentést teszek, ugyanis az, ami történt, nem egyéb a város lakóinak nyilvános megrövidítésénél.
Friss hír, hogy felmondta a szerződést a Brantner céggel, amely a szemét és hulladék elszállítását biztosította.
A város annak idején 1997-ben 15 évre kötött szerződést a céggel, amely akkor még Ekoris névre hallgatott, s az elkövetkező években többször is változott. A Brantner azért, hogy Uzapanyiton kiépíti a szemétlerakó telepet 40 millió korona értékben, 51 százalékos részesedést kapott. Ezt a feltételt az előző polgármester idejében elengedték, s most a Brantner a szemetet Losoncra hordja, ami így sokkal többe kerül. Mivel a szerződést június végéig lehetett felmondani egyéves felmondási idővel, ezt most megtettem. A szemétszállítást személy szerint aranytojást tojó tyúknak tekintem, s az ebből származó bevétel a város polgárait illeti meg, s nem külföldi cégeket. Pályázatot írunk ki, s ha előnyös ajánlat érkezik, megfontoljuk, de hangsúlyozom, szeretném, ha az ebből a lehetőségből származó bevétel nálunk maradna, s nem mások profitálnának belőle.
A napokban Kokaván találkozott a nagyszerű évet zárt futballistákkal. Egyik régebbi interjújában azt sem tartotta kizártnak, hogy akár az extraligás szereplést sem tartja elképzelhetetlennek.
Igen, köszönetet mondtam a futballistáknak, s elmondtam nekik azt is, hogy amennyiben a tavaszihoz hasonló eredményességgel folytatják, akkor ez a csapat még sok mindenre képes lehet. Megváltozik a klub neve is, amely ősztől Slovan név alatt folytatja tovább, s remélem, hogy az egykori elődök dicsőségét is sikerül megismételni. Ami az anyagikat illeti, 4,2 millió koronát szavazott meg a testület, de ha belegondol abba, hogy mennyi pénzt sikerül megspórolni például azzal, hogy felmondtuk a szerződést azzal a biztonsági céggel, amely egyes városi objektumokat őrzött évi 3,6 millió koronáért, megspóroltuk az alpolgármesterek fizetését, s ezzel már le is van fedve a futballcsapat anyagi helyzete. Az extraligás költségek a számításaink szerint nem sokkal növelnék meg a jelenlegi költségvetést. De hangsúlyozom, nemcsak a futballt fogjuk támogatni, hanem a városban működő többi sportágat is, amely a focihoz hasonlóan remek reklám a városnak.
S mi a helyzet a tavasszal már beharangozott saját építkezési vállalkozásnak, amely szintén a focicsapatot hivatott támogatni?
Sajnos egyes képviselőkkel és a Nyugat-lakótelepen működő városrészi bizottság tagjaival nem tudtunk megegyezni a garázsok és a parkoló ügyében, de folyamatosan tárgyalok, s bízom abban, hogy előbbre jutunk. A focicsapatot szolgálja péládul a saját autóbuszom is, de tervezzük egy másik busz megvásárlását is.
Sokak szerint az iskolaügyben is elkerülhetetlen egy újabb racionalizáció, ami esetleg újabb iskola bezárásával is járhat.
Június 30-án kerül a képviselők elé Viliam Vidinský szakosztályvezető beszámolója, s meglátjuk, mit szólnak hozzá a képviselők. Nem szeretnék egyelőre radikális megoldásokat.
Ha már az iskoláknál tartunk, a képviselők tiltakozása ellenére is sor került két rimaszombati szakközépiskola összevonására, de az Iskola utcai egykori kollégium ügyében sem született megoldás.
Június 30-án részt vesz a képviselő-testület ülésén Vladimír Maňka megyeelnök is, aki egyrészt magyarázatot kíván adni a két iskola összevonásával kapcsolatban, másrészt szeretne velünk megállapodni a két, egymás mellett álló épület további sorsáról. Az előzetes megállapodás szerint megkapnánk a két épületet bizonyos földterületekért, amelyek a Szabatka-Feled alatti út alatt találhatók. A gondot az okozza jelenleg, hogy egyes földterületek tulajdonjoga rendezetlen. A kollégium épületét szeretnénk nyugdíjas otthonná alakítani, s ez ügyben szeretném megszólítani a környező falvak polgármestereit is, ugyanis egy új törvény értelmében 2012. január elsejétől gondoskodnunk kell a nyugdíjasaink elhelyezéséről. Hangsúlyozom, a nyugdíjasok, s nem a romák részére.
Tavasszal az Ön vezetésével hivatalosan is bejegyezték a Rimaszombat megmentéséért létrejött klubot, mint polgári társulást. Miben tud ez a városnak, a város vezetésének segíteni?
Inkább erkölcsi támogatásról van szó, s nagyon örültem annak, hogy 70-80 ember összejött azon a bizonyos ülésen. Félévente fogunk találkozni, s bízom benne, hogy az ott megjelentek az ötleteikkel, javaslataikkal támogatni fogják a város vezetését.
Nagy visszhangot váltott ki az is a közelmúltban, hogy a város nem fizette be a Városok és Falvak Szövetsége tagdíját, amivel gyakorlatilag kizárta magát a szervezetből. Emiatt egyik alpolgármesterével is összekülönbözött.
Ez így van, Ján Čemannal e téren más véleményen voltunk. Nem fizettem be az esedékes 180 ezer koronát, mert azt értelmesebb célokra is el lehet költeni. Ha jók az információim, a Pozsonyban megrendezett közgyűlésen, amelyre nem mentem el, csak az Incheba bérletéért több mint 5 millió koronát fizettek ki. Jöttek volna el Rimaszombatba, ingyen odaadtam volna nekik a Téli stadiont. Amíg ehhez hasonló fölösleges pénzkidobások lesznek a szervezetnél, én semmilyen tagdíjat nem utalok át a részükre. Azon a pénzen inkább csónakokat és vízibiciklit vásároltunk, amely a város lakóit szolgálja.
Az előbb szóba került az egyik alpolgármester, hadd kérdezzem meg, elégedett a nem fizetett alpolgármestereivel?
Igen, elégedett vagyok. Becsületesen és tisztességesen elvégezték azokat a feladatokat, amelyekkel megbíztam őket.
S legvégére egy más jellegű kérdés. Ezen szám mellékletében olyan embereket mutatunk be, akikre büszkék lehetünk, akik ennek a régiónak a hírnevét öregbítik. Önnek voltak-vannak példaképei, akiktől sokat tanult?
Hú, nehéz kérdést tett fel. Törköly tanító úr, a volt feledi osztályfőnököm, aki először eszembe jut, Töpper, Hoffmann urak, s legvégére hagytam Szapáry Zoli bácsit. Tőlük nagyon sokat tanultam.
Felvidék.ma, Juhász Dósa János, Gecse Attila felvétele