Megszámlálni sem tudom, annyi oka van ennek. Mondjuk a számolás meg az írás nem épp az erősségem, de ezzel nem vagyok egyedül az aláírók között. Végülis hazafiak vagyunk, nem akadémikusok, vazz.
Szóval aláírtam, mert veszélyben a szlovák nyelv. Az egyetlen nyelv, amelyet ismerek, s amelyet elismerek, no meg amit képes (és hajlandó!) vagyok úgy-ahogy megtanulni. Kevés szó-kevés gond – szerencsére. Na aki erre kezet merészel emelni, annak én… De majd a Janó! Ő tudja a dolgát, nagy király lehetne belőle, csak ne inna annyit…
No aláírtam még azért is, mert utálom azokat a rohadék magyarokat. Janó is utálja őket, hát én is meg az asszony is meg a pulyák is utáljuk, meg mindenki itt a környéken. Azt mesélik, élve nyúzzák a szlovákokat délen. Nem tudom így van-e, de hát ki mondhatná meg, ha senki nem éli túl, nem? Na ugye!
És végül aláírtam, mert az a valami ott alul, az annyira kicsi, hogy már frusztrál. Egy ideg vagyok tőle… Hát aláírtam, hogy forduljanak fel azok a nomádok!
Szűcs Dániel