Folyamatos csodálkozás és némi álnaiv irónia jellemzi a szlovák-magyar kapcsolatokról szóló amerikai követségi táviratokat, amelyeket a Wiki-Leaks kiszivárogtató oldal tett közzé.
A pozsonyi amerikai képviselet folyamatosan követte a viharos kapcsolat alakulását; rendszeresen konzultáltak a külügyi vezetőkkel és a magyar pártok vezetőivel is. Az hamar kiderült a táviratokból, hogy a két szövetséges ország viszonyáról nagyon rossz véleménnyel voltak a követségen. Hosszú háttérmagyarázatok szólnak a régmúlt azon történelmi eseményeiről, amelyek a jelenben zavarják az Egyesült Államok külpolitikai céljait – ilyen például Trianon kérdése.
Egy 2008. január 2-i elemzés például azt írja a washingtoni főnököknek, hogy az EU- és NATO-tagság ellenére a térség bonyolult történelme a kétoldalú viszonyt meglehetősen provinciális módon alakítja, a régi igazságtalanságok és konfliktusok halmaza Közép-Európában elképesztő magasságúvá növekszik. Ez -állítják – különösen igaz Szlovákiára, amely képtelen megbékélni a múltjával, a magyarokkal való bonyolult viszonnyal. Magyarországon viszont a társadalom egy kisebb, ám befolyásos hányada Trianont „nem történelmi lábjegyzetként, hanem eleven ügyként” kezeli. Ez a háttér szolgál magyarázatul olyan kérdésekhez, mint például az, hogy Szlovákia miért nem ismerte el Koszovót. Ezt az amerikaiakkal tárgyaló politikusok (Jan Kubis és Miroslav Lajcak külügyminiszterek) ugyan lebegtetik, de világossá válik, hogy az ügyben veszedelmes precedenst látnak, amely Dél-Szlovákia autonómiájához és elszakadásához vezethet. Koszovó ügyét a szlovák tárgyalók az 1938-as müncheni alkuval vetik össze, ami Csehszlovákia széteséséhez vezetett. – Koszovót mondanak, de a magyarokra gondolnak – írják a jelentések. Ivan Gasparovic elnök például elmondta Vincent Obsitnik amerikai nagykövetnek, hogy Koszovó precedensét a magyar politikusok a szlovák határ mindkét oldalán, de még Romániában is arra használják majd, hogy előmozdítsák amagyar kisebbségek és Magyarország újraegyesítését. Többször felbukkannak a magyarellenes szlovák panaszok, amelyekkel az amerikaiakat elárasztják. Hevesen reagáltak az úgynevezett Ahtisaari-javaslatra is: a koszovói rendezésre készített dokumentumban a volt finn elnök részletes kisebbségvédelmi garanciákat definiált. A szlovák külügyminisztérium egyik alkalmazottja szerint félő, hogy a magyarok is ilyen garanciákat akarhatnak.
A szlovákok gyomra azonnal összeugrik, ha valamely magyar személyiség „Felvidékről, felvidéki magyarokról” beszél. Hasonlóan idegesítik őket a Benesdekrétumok magyar kritikái is. Robert Fico akkori miniszterelnököt több távirat is gátlástalan populistának írja le, akinek nagyon megfelel Ján Slota szélsőségesen otromba nacionalizmusa. Kedvtelve hallgatja a magyarok és a magyar politikusok sértegetését, és nincs kifogása az ellen sem, hogy a Slota-féle Szlovák Nemzeti Párt a fasiszta szlovák állam iránti nosztalgiát táplál. Az amerikai jelentések szerint a magyar-szlovák viszony elsősorban a politikusok szintjén viharos. A szlovákok elsősorban azokon a területeken „magyarellenesek”, ahol alig találkoznak magyarokkal.
– A vegyes lakosságú körzetekben a viszony jó – mondta egy vezető amerikai diplomatának Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) alelnöke. A pozsonyi jelentések kitérnek az olyan eseményekre is, mint amilyenek a magyar szélsőjobboldali szervezetek szlovákiai turnéi voltak, vagy a dunaszerdahelyi véres futball meccs. Az amerikaiak egyetértettek abban a szlovákokkal, hogy a magyarországi gárdajelenség aggasztó, és megjegyezték, hogy Szlovákiában időközben betiltották a hasonlóan szélsőséges, rasszista Slovenska Pospolitost nevű szervezetet. A magyaroroszági balliberális koalíció végnapjaiban az amerikai diplomaták egyre többször írtak arról, hogy a szlovák politikusok biztosak Orbán Viktor hatalomra jutásában, s ezzel együtt a feszültségek növekedésében. (Bajnai találkozott Ficóval, a helyzet az amerikaiak szerint ekkor mintha javult volna.) 2009 októberében Orbán részt vett a MKP rimaszombati kongresszusán. Az amerikaiak erről készített összefoglalójukban azt írták, utalva Orbán szlovákellenesnek ítélt kitételeire, hogy „a nacionalista tűz szítása ezen politikusok számára sokkal egyszerűbb, mint a valóban nyomasztó ügyek felvetése. Ilyen a gazdasági talpra állás, a korrupció és a kisebbségek valódi integrációja. A „nemzetépítés” és a „Felvidék” emlegetése az a nyelvezet, amely a legnyitottabb szlovákban is félelmet kelt azt illetően, hogy Orbán és a Fidesz meg akarja változtatni a status quót.”
Miklós Gábor, nol.hu
