Rettenetesen mozgalmas év áll mögöttünk. Ezer változással, ezeregy tettre kész, gyors reakcióval, súrlódásokkal, vívódásokkal, harcokkal, győzelmekkel, vereségekkel, halottakkal, sebesültekkel. Értetlenkedésekkel, érthetetlen elvárásokkal, csalódásokkal, örömökkel, sikerélményekkel, szövetségekkel, elismerésekkel – írja évértékelőjében Szabó Ottó festőművész, a szervezet elnöke.
2010. november 18-tól 2011. január 15-ig tartott a Kaszárnya Kultúrparkban a Viktor Oravec és barátai című kiállítás, amelyen a neves képzőművész a Rovás művészeivel közösen, a Rovás szellemiségét felvállalva állított ki.
Január 4-től 6-ig tartott rajzkurzusunk Rácz Noémi vezetésével, 14-én Szerencsés János kassai főkonzullal tárgyaltunk a Löffler-villában induló Rovás Akadémia működésével kapcsolatban. 19-én az óváros polgármesterével egyeztettük az évvel kapcsolatos elképzeléseinket, majd 22-én egy festészeti workshopra került sor az iparművészeti középiskola diákjai számára Szabó Ottó vezetésével.
Február 4-én Rovás-taggyűlés volt az év programtervezete kapcsán, 9-én pedig, a Peter Cibulával és Marsovszky Miklóssal való megbeszélést követően megalakult a Rovás Színműhely, a jelenlegi TeatRovás. 15-én megbeszéltük az „EHMK 2013”-hoz beadott pályázataink részleteit és megvalósításának feltételeit, 19-én pedig vendégünk volt Németh Ilona képzőművész, Ravasz Marián építész és Juhász R. József intermediális művész.
25-én a veszprémi Nyitott Műhely meghívott vendégeiként képviseltük a kassai régió magyar művészetét a város által szervezett kulturális szimpóziumon.
Március 4-én vendégünk volt a budapesti Mesharray Digital Medial School, este zenés szórakozást, kötetlen jelmezbált szerveztünk. 26-án facsemetéket ültettünk ki, délután megrendeztük az első Rovátka Játszóházat.
Április 2-án Rovás gyűlésre került sor a Rovás Akadémia működését illetően, 7-én pedig a Mi Portánk előadására Löffler Béláról Szaszák György vezetésével. 13-án mi voltunk a Mesharray vendégei Budapesten, 14-én a főkonzul szimpóziumán vettünk részt. 16-án folytatódott a faültetés, és megrendeztük a második Rovátka Játszóházat. 27-én Szepsiben, a Vállalkozók Házában került sor Szabó Ottó és Tóth József kiállítására.
Május 7-én folytatódott a Löffler-ház kertjének rendbetétele, 13-án Szepsiben ismét megrendeztük a Rovás rajzversenyét a magyar iskolával együttműködve (a Szepsi Csombor Márton Napok keretében, immáron 17. alkalommal). 14-én került sor a harmadik Rovátka Játszóházra, 2-án pedig a Rovás vezetőségi gyűlésére. 26-tól 29-ig rajzkurzusunk futott Rácz Noémi vezetésével.
Június 8-án találkoztunk Kassa főpolgármesterével, 9-én pedig bemutattuk a Rovás Színműhely első darabját, A szigetet. 14-én az Óváros Ekonómiai Osztálya hagyta jóvá átépítési terveinket, 15-én pedig együttműködési megállapodást kötöttünk a Thália Színház új igazgatójával, Czajlik Józseffel. 18-án került sor a negyedik Rovátka Játszóházra, íjjászbemutatóval, tháliás színészek közreműködésével, zenével tánccal, nagy érdeklődés közepette.
Június 24 – 26. Rovás Napok: 24-én a Fiatal Építészek Fórumának kiállítása a Löffler-villában, 25-én Szent László búcsú Debrődön, 26-án Rovás-kiállítás a Fáy-kastélyban. 29-én az Óváros Építésügyi osztálya megszavazta a Pásztor Péter által készített átépítési terveinket (mégis máig folynak a tárgyalások).
Július 4-én kezdődött a Kulcs a sikerhez című projektünk Miskolcon, 5-én Szabó Ottó előadása volt, 7-én Papp Adriannáé. 14-től 21-ig tartott a Rovás erdélyi alkotótábora Középajtán, közben folytatódtak a Kulcs a sikerhez előadásai Miskolcon. 28-án Szabó Ottó és Tóth József akciófestészetére került sor a hosszúréti Ilosvai-táborban.
Augusztusban folytatódott a miskolci előadássorozat, a pályázat fő célja kis- és középvállalkozók számára esztétikai, reklámgrafikai, menedzseri és marketinges képzést adni. 4-én Rovás-gyűlés a tihanyi táborral kapcsolatban, 5-én találkozó az új magyar főkonzullal, ugyanekkor Mede Ferenc lett a Rovás új gazdasági vezetője.
8-tól 15-ig tartott a Rovás tihanyi workshopja a MKE művésztelepén. 21-től 28-ig pedig a Rovás kassai workshopja román, magyar és szlovák részvétellel.
Szeptemberben elkezdődött a Löffler-ház részleges átépítése, a galéria és az ArCafé kialakítása. Létrejött a Rovás Akadémia ügyintézői tímje, elkezdődött a Rovás Őszi Fesztivál szervezése.
Október 3-án együttműködési megállapodásról szóló megbeszélésre került sor Kollai Istvánnal, a Magyar Kulturális Intézet igazgatójával, 7-én Szabó Ottó kiállítására Hetényben. 16-án pedig kezdetét vette a Rovás Őszi Fesztivál, Athol Fugard A sziget című színművének bemutatójával (a Márai Stúdióban). Október 20-án indult a Rovás Festészeti Iskola, 22-én került sor az ötödik Rovátka Játszóházra a Márai Stúdióban. 24-én a Rovás Színműhely újabb Sziget-bemutatója volt a Márai Stúdióban, 28-án pedig a 66 szezoné. Ugyanekkor indult a Rovás Szobrászati Szabadiskola is, a Rovás Akadémián. 29-én pedig az Antigoné New Yorkban bemutatójára került sor. Október 31-én Dsida Jenő 212 millió című művét mutatta be a Rovás Színműhely.
November 4-én került sor a Rovás ArtCafé megnyitására valamint Milan Špak Consonantia Et Claritas című kiállításának megnyitójára. November 5-én a Golddies koncertre, 8-án pedig a Kassai MindenTudás Egyeteme előadására. Szabó Pál adott elő A világ az abszolut nulla közelében címmel, este pedig a Jamming Station koncertjére került sor. November 11-én az Eugen Band zenélt. 13-án a Barackliget című Peter Bebjak-film bemutatóját láthatta a közönség, utána Lovas Enikő, a Rovart főszerkesztője beszélgetett Nádasdi Péterrel, az egyik főszereplővel. November 14-én Semi Holsen koncert volt a Rovás ArtCaféban, 16-án pedig Szabó Ottó kiállítása nyílt a Löffler Múzeumban, amelynek Viktor Oravec volt a kurátora. Utána Bodon Andrea irodalmi színpada Márairól adott elő Sirilló Gyuszi zenei kíséretében, majd zenés, kötetlen szórakozás következett. November 17-én volt a Köszönöm, jól című Prikler Mátyás film bemutatója a Márai Stúdióban, végül Jakab Zoltán zenélt.
November 19-én a Klebelsberg Kultúrkúria vendége volt a Rovás, majd a Színházak Éjszakájával ért véget a fesztivál.
November 26-án Veszprémben, Ferdics Bélát és Szalay Dánielt mutatta be a Rovás.
December 3-án került sor a nagyszabású hatodik Rovátka Játszóházra amelyen fellépett a Rév zenekar és Korpás Éva. 9-én Rovás vezetőségi gyűlés, 12-én Rovart-gyűlés volt, 31-én pedig két kiállítással zárjuk az évet: Kovács Oszi utazásai a címe az egyiknek, a másiké pedig A Rovás. Utána szilveszteri buli…
A társulás életében már jó párszor érkeztünk válaszúthoz. Sokszor volt, hogy ki erre akart menni, ki arra. Sokszor volt az is, hogy maradjunk inkább a jól ismert, megszokott keretek közt. Sajnálom, de nincs megállás. Akkor sem, ha néhányan meghalnak bele.
A Rovás mára egy valódi kortárs szellemiséget képvisel, amelyet ismernek és elismernek Szlovákiában és Magyarországon egyaránt, mozgásban kell lennünk tehát. Nem elég a nyomait követni a haladóknak, nem elég utánozni azt, ami már bevált, értékteremtővé kell lennünk.
A társulás létrejöttekor az volt az alapfilozófiánk, hogy: „ … gyere közénk és érezd jól magad – de ne várd el senkitől, hogy a kultúrműsorod legyen. Fedezd fel magad a Rovásban, és valósítsd meg álmaidat velünk, ránk támaszkodva, mivel rám számíthatsz…” Ma sincs ez másképp, az alapok változatlanok. Ez a Rovás még mindig ugyanaz a Rovás, pusztán csak jönnek és mennek az emberek.
Mindent definiáltunk anno, még az értékek és a barátság fogalmát is, erkölcsi kódexet is összeállítottunk közös erővel, a működés alapelveit is tisztáztuk, aztán folyton kiderül egy-egy távozásnál, hogy néhányan el sem olvasták a Rovás deklarációit.
A Rovás barátok közössége kellene hogy legyen, aztán minduntalan bebizonyosodik, hogy nem mindenki érzi annak. Hogy különböző érdekek és elvárások hoznak közénk embereket, akik követelnek, ha nem kapnak, akik bármikor elhagynak, ha kényelmetlen helyzetbe kerülnek. Akik szívesen osztoznak a sikerben, együtt esznek vagy isznak velünk, de ha kiállni kell és színt vallani, akkor inkább lelépnek.
Itt és most üzenem mindenkinek, hogy ez a Rovás még mindig ugyanaz!
Onnan tudom, mert ott voltam a születésénél, és én vagyok az apja. Változik, mert él, és ami él, az folyamatosan változik. – írja Szabó Ottó.
Forrás: rovart.sk, Felvidék.ma
