Iskén született, ma Kistárkányban, a Bodrogközben él s alkot. Több mint harminc éve foglalkozik versírással, önálló kötete, a Teher alatt a pálma 2010-ben jelent meg. Verseit a Credo is megzenésítette, a lemezt Fohász a hazáért címmel tavaly adták ki.
Kis gyermek korában már érdekelte minden, ami rím, ami dallam. Meséskönyveken, irodalmi alkotásokon nőtt fel, sokat olvasott, s megszerette a magyar irodalmat, történelmet. Mint mondja, ez motiválta őt arra, hogy még többet megismerjen önmagunkról. „Amikor gimnáziumba kerültem ott olyan osztálytársaim is voltak, akikkel versenyeztünk, s kínrímeket is készítettünk. Ez szintén olyan élmény volt számomra, ami segített a továbbiakban. Rendszeresen küldtem verseket az Új Ifjúság Kulcsár Tibor által vezetett Ifjú hajtások rovatába, ahol biztatást is kaptam. Aztán egy törés az életemben ezt a folyamatot megállította.” Elhunyt az édesanyja, de az írás kényszere még inkább megmaradt, sokszor az asztalfióknak születtek versek, viszont segítették őt a szomorúság feldolgozásában.
Szívesen ír mindenről, ami mások által vagy a saját élete által valamilyen nyomot hagy benne. Minden jó vagy rossz érzés, ami megérinti a lelkét, az verssé formálódik. „Mivel fontos számomra a magyarságtudatom, erről is nagyon sok vers született, a szülőföldhöz való ragaszkodásról, az anyanyelv tiszteletéről. Ez egy olyan kincs, amit számunkra megőriztek hosszú évszázadokon keresztül az őseink, s ezt nekünk is tovább kell adni. Nem igazán tékozolhatjuk el, mert óriási felelősség eldobni azt, amit mi készen kaptunk. Ehhez nekünk csak hozzátenni lehet.” – jegyzi meg Bodnár Éva.
Egymásra találtak a kárpátaljai Credo Verséneklő Együttessel, amelynek vezetője Ivaskovics József . „Úgy kezdődött, hogy egy ausztráliai magyar honlapon felfedezett két versemet, s engedélyt kért a megzenésítésükre, s most már ott tartunk, hogy 15 dalból készült egy lemez Fohász a hazáért címmel.” – meséli. A cd nagysikerű bemutatója 2011. október 31-én volt Budapesten a MOM Kulturális Központban. Bodnár Éva végtelenül hálás, hogy a gondolatait ekképpen is továbbítják, s nagyon sok helyre eljut, ahol a Credo fellép. Megszólítja az embereket az a gondolatvilág, amely megfogalmazódik egy-egy versben. Az első két vers, melyet megzenésítettek a Szülőföld és az In memoriam 2004. december 5. című versek voltak. Ez utóbbi a sikertelen magyarországi népszavazás kapcsán íródott. „Nem a düh és a harag szülte bennem ezt a verset, hanem az a mélységes fájdalom, s az az értetlenség, hogy mindig mindenben dönteni akarnak a fölöttünk állók a mi megkérdezésünk nélkül.” – teszi hozzá. Tudni kell, hogy nagyon sok előadásra, könyvbemutatóra hívják meg Felvidék különböző helyeire, ahol elhangzik ez a verse is. A közönség sajátjainak tudja érezni ezeket a gondolatokat, nagyon jó a fogadtatása, annak ellenére, hogy volt már olyan eset is, amikor azt mondták, hogy már nincs a témának aktualitása, mert azóta megváltoztak a dolgok. Valóban megváltoztak? – kérdezi.
Ivaskovics József zenei megnyilvánulása még nagyobb értéket ad a versekhez, ahogy Éva fogalmaz: felemeli őket a zene hullámhosszára. Így sokkal befogadóbbak a versek iránt az emberek, mert szavalni nem mindenki szeret, de énekelni annál inkább. S ha már dúdolják a dalokat, a szöveggel, az nagyon sokat jelent neki. „Kivételes kegyelemben részesülök azáltal, hogy én tényleg megtapasztalhatom ezt a sikert, ezt az igényt, az elfogadást. Ez olyan pozitív visszajelzés, ami a továbbiakban is motivál.” – fejti ki örömét.
A 2010-es esztendőben önálló verseskötete jelent meg Teher alatt a pálma címmel. „Ez egy nagyon nagy csoda a számomra. 2010 őszén volt Kassán egy író-olvasó találkozó a Márai stúdióban, ahol találkoztam A. Marton Gyula költő-író-publicistával. Neki köszönhetem, hogy elindultam azon az úton, ami a kötet megjelenéséhez vezetett. Ő bátorított, adott tanácsot, segített abban, hogy létrejöjjön ez a bemutatkozó kötet. Amikor 2010 telére meg is jelent, akkor hihetetlen módon felgyorsultak az események, próbáltuk ezt a gondolatiságot megmutatni először Gömörben, aztán odahaza.” – meséli. A könyvbemutatóknak, szerzői esteknek mindenhol nagy sikere van. A falujában élő emberek sem tudtak arról, hogy versírással foglalkozik. Szinte a szomszédja kérdezte meg tőle, hogy ismer-e egy Bodnár Évát, aki olyan szép verseket ír, s ugyanaz a neve, mint neki. S miután kiderült, hogy melyik versről van szó, rájöttek arra, hogy ez az ő verse. „Amikor elmondtam, hogy hozza velem kapcsolatba ezt a verset, mert az nem egy másik Bodnár Éva, akkor nem akart hinni a fülének, de nagyon kedvesen vállon veregetett, hogy csak így tovább.”
A kötet címadó verse a Teher alatt a pálma. Beszédes cím, s Bodnár Éva is úgy gondolja, hogy a teher alatt nő a pálma, amikor az ember úgy érzi, hogy több a rúgás, mint a simogatás, akkor, kell, hogy mindenkinek valami erőt adjon. A kötet 111 verset tartalmaz, hazafias, szülőfölddel, anyanyelvvel kapcsolatos gondolatokat. „Mivel legnagyobb kapaszkodó számomra az életemben a hit, ezért olyan verset is megmutatok ebben a kötetben, amely hitbéli indíttatású. Ez egy bemutatkozó kötet, s nagyon vártam, hogy az emberekben milyen érzéseket vált ki. S el kell, hogy mondjam, hogy nagyon nagy szeretettel fogadnak.”
Az író-olvasó találkozókon ő maga is szaval, de kedves barátnője, kolléganője Orlovský Erzsébet is énekli, s előadja a verseit. „Erzsike az egyik leghitelesebb versmondó, akivel valaha találkoztam. Jó barátság köt össze bennünket hosszú évek óta. Nagyon hálás vagyok neki is, hogy segít engem ebben” – mond köszöntet.
Most már több mint harminc éve foglalkozik versírással. Fokozatosan a többi verset is szeretné megmutatni, közszemlére tenni. Van néhány rövidke verse, amit az ismerősei esszenciáknak hívnak. „Összeszedtem őket, s kaptak egy címet, az lett a nevük, hogy Száz apró” – árulja el Bodnár Éva azzal a reménnyel, hogy ezek a versek is hamarosan megjelenhetnek azokkal a prózai írásokkal együtt, amelyek korábbi években megjelentek az Irodalmi Szemlében Fónod Zoltán segítségével.
Legújabban meséket, verses meséket ír. „A mesevilág az varázslat, az mindig is hatott rám. Mivel gyerekek közt vagyok, gyerekeket tanítok, s ők igénylik az álomvilágot, hogy elvezessük őket egy olyan világba, ahol akár ők is irányíthatnak, ahol mindig minden jól végződik.” – mondja, s hozzá teszi szerényen, hogy ez a része az életének még csak most kezd kibontakozni…
HE, Felvidék.ma
