Még a nyilvánvaló elfogultsága és célzatossága ellenére is – bármennyire is igyekszik egyébként az objektivitás látszatát kelteni – figyelemre méltó cikk olvasható a hvg.hu portálon. Már a címe is sokat elárul: „Fico okosabb Orbánnál, ezért szeretik”.
A cikk ugyan Ficoról, Európa „üdvöskéjéről” szól, de mégis Orbánnak üzen: miközben Fico már-már az egyik legfényesebb csillagnak látszik a kontinens égboltján a maga páratlanul tehetséges és életre való diplomáciájával, addig Orbán legjobb esetben is butácska, rossz taktikus és a kettős beszéd jellemzi.
A cikk Fico hó eleji berlini útjával indít, amit fényes diplomáciai sikerként könyvel el, hiszen úgy sikerült kétoldalú megbeszéléseket folytatnia a német kancellárral, hogy közben azt is elérték: ne kerüljenek terítékre a kényes ügyek, konkrétan az RWE energetikai konszern és a Szlovák Gázművek vitája. S folytatódik azzal, hogy Orbánnal szemben Fico valódi üdvöskének számít az európai fórumok előtt, amelyekhez magyar kollégájával szemben nem raportra jár, hanem jó kedéllyel, magabiztosan. Noha – mint az írás további részéből megtudhatjuk – Fico módszerei nagyban hasonlítanak az Orbán-kormány intézkedéseihez, mintha csak Fico Orbán kottájából olvasna. Gondoljunk csak a nyugdíjpénztári vagyon kezelésére, a médiával kapcsolatos intézkedésekre vagy épp a bankadóra. No persze mindezt természetesen Fico csinálja okosabban. Fico nem Orbán-módra nemzetikonzultál a maga „álkérdéseivel”, hanem egyházi és szakszervezeti vezetőkkel tárgyal, Nemzeti Szolidaritási Tanácsot alapít. A közmédiát is úgy képes lefejezni, hogy közben Európából egy leheletnyi hang sem hallatszik.
Arról már nem ír ugyan a hvg.hu cikke, de hozzátehetjük: az őslakos magyarokkal szemben is úgy tudja megvalósítani a maga békés népirtó programját, hogy az egyébként hiperérzékeny Nyugat-Európában még csak nem is érzékelik. Orbánnak ilyesmi még csak meg sem fordulhatna a fejében, mert abban a pillanatban letépnék a nyakáról.
Szemérmesen hallgat arról is a cikk, hogy miért lehetséges mindez? Mármint az, hogy bár Fico elvileg Orbán kottájából olvas, mégis Európa üdvöskéjeként kezelik, miközben „mentora” maga Belzebub?
A válasz nagyon egyszerű: Fico – és a szlovák nemzetállam – szerencséje, hogy Szlovákiában (csekély kivételtől eltekintve) nincs jelen a közéletben olyan hangsúllyal az a fajta masszív szélsőliberális nemzetáruló horda, amely minden erejével a nemzeti érdekek fúrásán munkálkodik. Fico ellenzéke – a nyilvánvalóan meglévő természetes ellentétek ellenére – sohasem vetemedne arra, hogy a külföld, a nyugati fórumok előtt olyan szinten becsmérelje saját hazáját a legaljasabb, legocsmányabb hazugságok és koholmányok folyamatos sulykolásával, mint azt teszik egyesek a Duna túlsó partján. Szlovákiának nincs egy Göncz Kingája, aki képtelen magát tűrtőztetni, ha hazája mószerolásáról van szó.
S ha már itt tartunk: számomra Fico, Kaliňák, de még Slota is becsületesebb és tiszteletre méltóbb ellenfélnek számít, mint a magyar Országgyűlés falai között is itt-ott helyet foglaló, avagy Brüsszel és Budapest között ingázó sehonnaiak, akik elévülhetetlen (éppen ezért számon tartandó!) „érdemeket” szereztek abban, hogy az Orbán-kormány megítélése – szemben az északi szomszéddal – olyan, amilyen.
Az eredeti cikk ITT olvasható el.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
