Csejtey Richárd a negyedik paralimpiájáról, Londonból is éremmel tért haza. Eddig 2 ezüst- és 3 bronzérmet sikerült gyűjtenie a dunaszerdahelyi asztaliteniszezőnek.
A világranglistán 5. helyen jegyzett 33 éves versenyző Londonban kemény küzdelemben maradt alul a döntőben a világranglistát vezető 17 éves kínai, Suaj Csaoval szemben. Csejtey Richárdnak ez az eddigi legjobb egyéni teljesítménye. A Pátria rádióban Zsigárdi László beszélgetett a sportolóval.
Zs. L.: 2000-től zsinórban négy paralimpián vettél részt és összesen öt érmet harcoltál ki. Csapatban két ezüst- és egy bronzérmet, egyesben pedig egy bronz- és egy ezüstérmet. Az utóbbi ezüstöt éppen most, Londonban szerezted. Kiegyeztél volna ezzel az eredménnyel a paralimpia előtt?
Cs. R.: Igen, elfogadtam volna. Már 4 éve Pekingben is erős volt a mezőny, de azóta még több fiatal jött, akik napi szinten edzenek, valódi profik. Nagyon nehéz a legjobbak között maradni.
Zs. L.: De azért titokban biztosan bíztál az aranyéremben…
Cs. R.: Igen, bíztam. Még azután is, hogy Pozsonyban játszottam ezzel a kínai játékossal. Senki nem tudta megverni. Nagyon jól sikerült Londonban az első szettem, megvertem, de aztán 1:1 lett az állás, majd a 3. szettben jött a törésvonal, ami eldöntötte a meccset.
Zs. L.: Azt nyilatkoztad az elveszített döntő után, hogy minden vágyad, hogy visszavágj ennek a kínai versenyzőnek. Mikor lesz erre legközelebb lehetőséged?
Cs. R.: A világbajnokságon, vagy valamelyik világkupán, esetleg a következő, riói paralimpián.
Zs. L.: Még csak 33 éves vagy, úgyhogy teljes gőzzel készülsz majd a riói paralimpiára.
Cs. R.: Ez így van. Ha még bírom, ha az egészségem engedi, természetesen.
Zs. L.: Egyesben remekül szerepeltél, ezüstérmet szereztél. Aztán jött a csapatverseny, ott is fel akartatok állni a dobogóra, de ez nem sikerült. Miért?
Cs. R.: A németekkel kezdtünk. Azt hittük, hogy verhetőek, mert verhetőek egyértelműen, de ott volt az olimpiai bajnok és sajnos az én csapattársam kicsit gyengébb, ő 24. a világranglistán. Próbálkoztunk, tényleg jól játszottunk, de nem volt elég erőnk, hogy megnyerjük azt a meccset.
Zs.L.: Pekingben ezüstérmesek voltatok, most nem sikerült dobogóra állni. Csalódott vagy?
Cs. R.: Egy kicsit csalódott vagyok, mert csapatban nagyon jól szoktunk mindig szerepelni. Hátrányban is voltunk, mert a 6-os és a 8-as kategória össze volt vonva, és mi ezeket a játékosokat nem nagyon ismertük. Bár nagyobb a mozgássérültségük, de kellemetlenebb a játékstílusuk.
Zs. L.: Eddig négy paralimpián vettél részt. Melyik volt a legjobb, a legszínvonalasabb?
Cs. R.: Minden paralimpia különleges, de a nézők tekintetében ez a londoni volt a legjobb. Reggeltől estig tömve volt a nézőtér, ez valami csodálatos dolog volt.
Zs. L.: Profi szinten űzöd az asztaliteniszt, de nem profi körülmények között.
Cs. R.: Ez így van. Ez nekünk egy nagy hátrány, hogy nem vagyunk fizetett játékosok, mint sok más külföldi. Nekik nem kell dolgozniuk, nyugodtan tudnak készülni a versenyekre.
Zs. L.: Milyen volt a paralimpiai felkészülés? Mennyiben segített a Szlovák Olimpiai Bizottság?
Cs. R.: Segítettek, szerintem megtettek mindent, hogy minél jobbak legyenek a körülmények. Sok ismerősöm is segített, hogy jól fel tudjak készülni. Én is megtettem mindent, így sajnos hanyagolni kellett az üzletemet, mert sajnos nem lehet a kettőt egyszerre csinálni. Edzettem reggel és este, közben munkába kellett mennem, de a körülmények ehhez képest azt lehet mondani, hogy jók voltak.
Zs. L.: Már évek óta az élvonalban asztaliteniszezel, méghozzá Galántán.
Cs. R.: Igen, már jópár éve Galántán vagyok és a szlovák 1. ligában játszom. Az egyik legjobb szezonomon vagyok túl. Most 70. vagyok Szlovákiában. Most vagyok a csúcson, de remélem még lehet ezt fokozni.
Zs. L.: Említetted a világbajnokságot. Mikor lesz a VB és hol?
Cs. R.: A VB 2 év múlva lesz, 2014-ben, Pekingben. A világbajnokságot is 4 évente rendezik, ahogy a paralimpiát.
Zs. L.: Mikor kezdtél el asztaliteniszezni?
Cs. R.: Véletlenül kezdtem el. 12 évesen voltam egy műtéten, aztán gyógyfürdőbe mentem. Volt ott egy ping pong asztal és a srácokkal elkezdtünk játszani. Megtetszett nekem ez a sport. Amikor hazajöttem, folytattam ugyanúgy a haverokkal. 20 éve űzöm ezt a sportot és nagyon tetszik még most is.
Zs. L.: Melyik győzelmedre emlékszel vissza a legszívesebben?
Cs. R.: A 2006-os VB-re. Akkor egyéniben is és csapatban is világbajnok lettem.
Zs. L.: És még nincs vége a pályafutásodnak… 2014-ben világbajnokság, 2016-ban paralimpia…
Cs. R.: Igen. Mindent megteszek azért, hogy ott is nagyon jól teljesítsek.
Pátria rádió nyomán Felvidék.ma
Kép: SITA
