Már ötödik éve annak, hogy Csenkén megünnepelik őseink legnagyobb ünnepét, a téli napfordulót december 21-én.
„Számunkra minden napforduló és nap-éj egyenlőség nagyon fontos, de a téli napforduló a legkiemelkedőbb ezek közül” – nyilatkozta Molnár Attila, a Csenkey Baranta vezetője.
Ezen a napon a fény legyőzi a sötétséget. Nem véletlen hogy ezen az ünnepen fenyőfát is szoktunk állítani, hiszen a fenyő az a fa, ami a fényt jelképezi. A magyar az egyedüli nép, amely ezt az ünnepet karácsonynak is nevezi vagyis kerecsenynek. Mi próbáljuk a fény újjá születését őseinkhez méltó módon megünnepelni – tájékoztat Molnár Attila.
Általában két táborhelyet készítenek, egy kisebbet és egy nagyobbat, a kisebbik tábortüzet még naplemente előtt meggyújtják, majd megvárják mindenki megérkezését, s 18.00 óra magasságában a kis tábortűzről átviszik a lángot a nagyra. Jelképezve a fény születését.
„Ostorcsapással adjuk áldásunkat a fényre, három barantás hét ostorcsapással végzi az áldást. Az egységünket a fény szimbolizálja. Népdalokat énekelve idézik meg őseink szellemét. Azok a jelenlévők, akik nem tudják megvárni a virradatot, mivel a téli napforduló ünnepének lényege a fény újjászületése reggel van, azok mécsessel viszik haza a fényt magukkal.
„Szeretnénk ha ez az ősi szokás visszatérne a köztudatba, hogy méltón tudjunk meg emlékezni együtt őseinkről” – teszi hozzá Molnár Attila.
Fotó: Kertai Zoltán
Felvidék.ma
