A lengyel tenyésztők sikerét hozta az Agrokomplex területén január 25-27-e között megrendezésre került 33. Postagalamb Olimpia, amelyen 22 állam kiállítói mellett négy világrészből 40 küldöttség képviseltette magát. Jelen voltak a dunamocsi galambászok is.
A postagalambok standard és sport kategóriában versenyeztek. A standard kategóriában a győzelmet szlovákiai galambtenyésztő hím, míg a német tenyésztő tojó galambja nyerte el. A sport kategóriában a galambokat a megtett távolság szerint sorolták kategóriákba, amelyben a legtöbb aranyérmet, ötöt, a lengyel tenyésztők nyerték.
Az előzmények
Az ókorban Perzsiában, Görögországban és Egyiptomban már foglalkoztak galambtartással. Ekkor egy olyan tenyésztett fajta jött létre, amelyet főleg fogyasztásra szántak. Az ókori rómaiak és görögök idejében (Krisztus előtt kb. 500-ban) a galambokat már hírvivőként is használták.
A 16. században az első galambdúcok toronyformájúak voltak. Az ilyen galambtornyok építése azonban a nemesek kiváltsága volt. Az itt született legtöbb fiatal galambot emberi fogyasztásra tartották. A galambok ürülékét pedig a földek trágyázására használták.
A postagalambtartás hobbija 1815 és 1825 között Belgiumban alakult ki. Annak idején született az az ötlet, hogy olyan galambokat tenyésszenek, amelyek gyors röptűek és visszatalálnak a dúcukba. A kezdetben csak Belgiumban ismert hobbi, később egész Európában ismertté vált.
Az első világháborút követően a hadügy közbenjárására az összes európai országban sikeres postagalamb tenyésztés vette kezdetét. Főleg a nyugat-európai országokban egyre több klub alakult, és a Belgiumot környező országok között is kapcsolatok szövődtek. 1937-ben megszületett a gondolata egy nemzetközi postagalamb szövetség létrehozásának.
Belgium 1938-ban már nemzetközi galambkiállítást is rendezett. A rendezvény az I. Postagalamb Olimpia nevet kapta. Létrehozták az Olimpiai Bizottságot,mely a részvétel feltételeként legalább egy 600 km-es távolság átrepülését szabta ki. Az 1948-ban Londonban megrendezett találkozó során létrehoztak egy nemzetközi föderációt (hivatalos nevén – francia nyelven– Federation Colombophile International), továbbá megállapodtak, hogy a galamb olimpiát két éves rendszerességgel fogják megrendezni.
Szlovákiai első alkalommal volt házigazdája a neves eseménynek
Hazánkban 1923 óta foglalkoznak postagalamb tenyésztéssel, Liptószentmiklóson pedig megalakult az első postagalamb-tenyésztő szövetség. A postagalamb egyesületeknek jelenleg 4300 tagja van. Ezek az emberek szeretettel, napi rendszerességgel gondoskodnak galambjaikról. Madaraikat tréningeztetik, hogy azok április és szeptember között részt tudjanak venni a postagalamb versenyeken. A legdrágább postagalamb a világon 250 ezer euróba került, amelyet egy kínai tenyésztő vásárolt. Nálunk 1oo és 5oo euróba kerülnek a galambok. A legjobb minőségű postagalambjai a lengyel tenyésztőknek van.
A postagalambsportról a dunamocsi galambászt, Fülöp Zoltánt kérdeztük
Elmondta, a legtöbb postagalambász speciális, szervezett repüléseken vesz részt galambjaival. Azonban mielőtt a galamb ilyen repülésen részt vehet, tanítani kell. Ezt a galambászok maguk is megtehetik, ám a postagalambász egyesületek és szervezeteik speciális „tréning” röptetéseket is szerveznek.
Azokat a galambokat, amelyek versenyrepülésen vesznek részt, kosarakban, speciálisan e célra kialakított teherautókon szállítják. Itt a galambok útközben előírás szerint vizet és eledelt kapnak. Az úgy nevezett konténerekben pedig még a hőmérséklet is szabályozható.
A szezon első versenyrepülésein „öreg galambok” vesznek részt. Öreg galamb minden olyan galamb, amely nem az adott évben született. Augusztustól kezdődően viszont már fiatal galambokkal is tartanak versenyeket.
A sportban nemcsak az öreg és a fiatal galambok reptetését különböztetik meg, hanem a reptetéseket a megtett távolság szerint is osztályozzák. A megtett út szerinti osztályozás az alábbi táblázatban látható. Rövidtáv – 100-350 km-ig, középtáv -300 és 600 km között, hosszútáv -500 és 800 km között, maraton (kétnapos verseny) 800 km felett.
A legtöbb postagalambász egy-egy adott kategóriára specializálódik. Ez azért van így, mert azok a galambok, amelyek nagyon alkalmasak a rövidtávú repülésre (sprinterek), általában kevésbé alkalmasak a hosszabb távok megrepülésére.
Azok a galambok, melyek postagalamb versenyen (röptetésen) vesznek részt, gyűrűt kapnak a lábukra. Attól függően, hogy a galambász milyen versenyórát használ, ez lehet gumi- vagy chipgyűrű. Amikor a galambok visszatérnek a repülésből, „rögzíteni” kell őket. Ez úgy történik, hogy a gumigyűrűt, leveszik a lábáról és behelyezik a versenyórába. Ha chipgyűrűt használunk, akkor pedig a chipgyűrű a galamb beérkezésekor érintkezésbe lép egy antennával. A beérkezési időpontot ez esetben elektronikus eszközzel állapítják meg.
Többféle versenyóra is használható. Mindenekelőtt említhetjük a mechanikus órát: amikor a galamb visszatér, le kell venni a lábáról a gumigyűrűt, és be kell helyezni az óra nyílásába. A gyűrű eltűnik az óra belsejében, és egy papírhengeren lenyomat készül a pontos időpontról.
Modernebb megoldás a digitális óra. Ennek az órának nem mechanikus, hanem digitális az óraműve.
Az évek során persze a postagalambsport is továbbfejlődött. Egy pár évvel ezelőtt vezették be az elektronikus rögzítést: a tenyésztő olyan elektronikus műszerrel rendelkezik, amelybe minden olyan galamb számát betáplálták, amely részt vesz a repülésen. Ez a műszer összeköttetésben áll egy antennával. Ezt az antennát a berepülő nyílásban szerelik fel. Amikor a galamb megérkezik, és bemegy a dúcba, elhalad az antennán. A galamb lábára erősített chip jelzést ad a műszernek: a galamb érkezési ideje rögzítésre kerül.
A legtöbb galambász azért vesz részt a röptetéseken, versenyeken hogy bajnok lehessen. Megfelelő számú pont megszerzésével a galambászok bizonyos bajnokságokat nyerhetnek: galambjaikkal elnyerhetik például az év legjobb dúca címet.
Szinte biztosan tudjuk, hogy a postagalamb a szirti galambtól (Columba livia) származik. A szirti galamb középhegységekben, főleg a partok mentén és a tengerparti sziklákon él. Ez a galambfaj többek között Nagy-Britanniában honos, valamint a Földközi-tenger országaiban a szárazföldnek a tengerektől távol eső részét lakja.
A hímnemű galambot „hímnek” hívják, míg a nőneműt „tojónak”. A hím galamb általában nagyobb és erősebb alkatú mint a tojó, valamint repülő- és fedőtollai is szélesebbek.
A postagalambok gyorsan és kitartóan képesek repülni. A galamb testfelépítése teljes mértékben ehhez igazodik: így például csontjainak nagy része üreges, minek következtében a galamb meglehetősen kis súlyú. Ezen kívül a postagalamb erőteljes mellizmokkal rendelkezik, amelyet a szárnyak le- és felfelé történő mozgatására használ. A két izom közül az egyik a szárnyakat lefelé, a másik pedig a szárnyakat erőteljesen felfelé húzza.
A repülés sok energiát igényel. Ennek következtében a galambok a kalóriát az emlősállatoknál magasabb hőfokon égetik el. Emiatt a madarak testhőmérséklete meghaladja a 41 °C-ot.
A postagalamb egyike a leggyorsabban növő állatoknak. Amikor egy galamb kikel a tojásból, alig nagyobb, mint egy hüvelykujj, súlya pedig kb. 20 gramm. Öt hét után súlya meghaladja a 300 grammot, és az állat ekkorra már majdnem eléri végső, kifejlett méretét. Eddigre már a galamb az első szárnycsapásokat is megteszi.
A galambok vakon és csupaszon születnek. Az első napokban úgynevezett „begytejjel” etetik őket. Ez olyan fehérjében gazdag tápanyag, amely (a hormonális változások következtében) a hím és a tojó galambok begyében egyaránt termelődik. A galamb hat napos korában nyitja ki a szemét. Ettől kezdve a fiatal galamb már nem begytejet kap, hanem magvakat.
Körülbelül három hét múlva a fióka már önállóvá válik: önállóan eszik és iszik. Négy hetes korában repülni kezd. Körülbelül fél éves korában pedig már ivaréretté válik – tudtuk meg az ismert postagalamb tenyésztőtől.
A postagalambokkal való foglalkozás egész évet kitöltő időbeosztást, odafigyelést igényel a tenyésztőtől. A tenyésztésre, versenyekre való felkészítés már az év elején elkezdődik.
A 40 dkg súlyú madarak egy-egy út során súlyuk 30%-át elveszítik, ám tenyésztőjük segítségével 4-5 napos felkészítés után újból versenyzésre alkalmasak. A tenyésztő célja a minél kitartóbb, gyorsabb egyedek tenyésztése. Ezek a galambok hozzák a hétvégi versenyeken gazdájuknak az örömöt és a dicsőséget.
További fényképeket a Képgalériánkban tekinthetnek meg.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
