A Kikelet, Kassai Ifjúsági Közösség fiataljai szervezték meg Écsi Gyöngyi énekes, református lelkész népmesékből és a Parasztbibliából összeállított műsorát. Kováts Marcell a népi hangszereket bemutatta be.
Furulyát és tekerőlantot, dudát és tárogatót. Népdalok és mondókák hangzottak el ízes, gyönyörködtető nyelven „abból a roppantott világból, ahol az égnek hegyin, a Hódnak hátán nyílik és zárul az ég”.
Écsi Gyöngyi már sokadszor járt Kassán. Szándéka szerint a Költészet Napját kívánta megünnepelni s az évszázadok feneketlen kútjából merített hozzá értékeket, melyek nem ismernek határokat. Így meghallgathattuk az ember teremtéséről szóló tanmesét. Megtudhattuk, Ádámnak köszönhetjük, hogy az ember harminc év után miért hasonlít a szamárra, majd ökörre, a kutyára és végül a majomra. Holott eleinte úgy véli, övé a világ. Erről bizony nem az Úristen tehet, hanem maga Ádám.
Majd arról is értesülhettünk, miképpen szerzett magának az első ember társat, melytől szabadulni akart, de azután nem bírta nélküle, annak ellenére, hogy macska, kutya, nyuszi, kígyó, tigris, kecske csontjainak keverékéből készült. Bizonyára csak azért sóvárgott utána, mert az oldalbordájából is került beléje. Máshonnan tudjuk, hogy az Úr álmot bocsátott az emberre, amikor Évát megteremtette, azért a férfi állandóan a nőről álmodik. Nem bír meglenni a női gombócok nélkül se – szőtte tovább a mesét Écsi.
– Ezek is kedvére valóak, hogy játszódásaival benépesíti a földet. Majd selyemsárhajó Magyar Ilonáról hallottunk egy régi dalt és megint jött egy tanmese a pipogya férjről, aki két bal lábbal kelt föl. Még öngyilkos sem tudott lenni, mert a lekvár nem halálos méreg. Majd az alsógatya körüli bonyodalmak következtek. Azt is megtudhattuk – ha netán nem szereztünk volna eddig tudomást róla -, hogy a virágénekek nem a botanika tudománya gyarapítása véget születtek. A virrasztó dalokban felsejlik a gregorián ének. Móni néni a szegény Lázár és gazdag ember bibliai történetét örökítette meg.
Azt is megtanulhattuk, hogyan kell a halál eszén furfanggal túljárni. A mesében sikerült a kaszásra úgy ráijeszteni, hogy halálsápadt lett. Ám a mese világában minden lehetséges. Még az igazság is győzedelmeskedhet. Kár, hogy ez a gyakorlatban nem szokott beválni. De azért szerencse, hogy az ember a halált nem tudja kicselezni, mert akkor az ostoba és rosszindulatú kétlábúak is örökké a nyakunkon élősködnének.
Dudanóta és csujogatás sem maradhatott el, akár a ballada és ráolvasás. A palócországi mesében csak egy rossz ember vóut, a többi mind rendes vóut. Arról is tudomást szereztünk, hogy az egyszeri ember miért tévesztette össze a feleségét a kecskével. Ezért fontos, hogy az ember jól nézze meg a feleségit!
Két dudás azért nem fér meg egy csárdában, mert ebből a hangszerből kettőt lehetetlen összehangolni.
A majd másfél óra gyorsan elröppent, s tapasztalhattuk, két ember hogyan tud megtölteni egy színpadot énekkel és iróniával, humorral és tanmesével, szeretettel és vidámsággal.
A végén egy énekelt fohász és Krasznahorka büszke vára csendült föl.
A közönség jól szórakozott és házi süteményeket majszolhatott az előadás alatt.
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
