Volt némi visszhangja a két hete Kátyúország címmel közreadott írásomnak. Fel szeretném most tárni a megoldás irányába vezető utat.
Mivel a megoldás erőteljesen pénzfüggő, vegyük sorjába, hogy a megyék milyen módon rugaszkodtak el a kátyúkkal teletűzdelt útjaik megjavítása felé, illetve milyen rendszerszerű megoldásokat kellene vágrehajtani, immár országos szinten.
Komoly sikerként könyvelhetjük el, hogy Nagyszombat megyében a burkolatfelújításra szánt források fele a megye két déli járásába irányul, a Dunaszerdahelyi és a Galántai járásba. Minden bizonnyal ez az MKP Nagyszombat megyei frakciójának érdeme. Nyitra megye másod- és harmadosztályú közútjai ebben az évben 81 km hosszúságban kapnak új burkolatot. A teljesítmény évrőlévre növekszik, ám látva az utak tavasz eleji állapotát, sokkal többre lenne szükség.
Besztercebánya megyében teljesítették a fő célkitűzést, ebben a választási időszakban felépült két Ipoly-híd. A következő választási időszakban a fő prioritás minden bizonnyal a megyei utak rendbetétele, új burkolattal való ellátása lesz. Bizonyára lehetőség nyílik majd az Ipoly környékén húzódó közutak felújítására is. Ehhez azonban a novemberi megyei választáson olyan képviselőket kell megválasztani az érintett (Nagykürtösi és a Losonci) járásokban, akik az eddigiekhez hasonlóan szívükön viselik majd a térség legfőbb gondjainak megoldását. Akkor a burkolat-felújításra szánt pénzek sem fogják elkerülni a megye déli járásait. Ez az egyik legfontosabb tétje a megyei választásnak ebben a térségben.
Kilábalni a kátyúkból – Lássuk tehát rendszerszerű javaslatainkat, amelyek következménye a mainál jóval több forrás lenne a közutak burkolat-felújítására. Mivel a kátyúzás csupán átmeneti, néhány hónapra szóló javítás, a tartós megoldást minden bizonnyal a burkolat-felújítás jelenti.
A vállakozók által befizetett útadó teljes átszervezését javasoljuk. Ne a vállalat székhelye és a gépkocsik regisztrációs illetékessége szerint fizessék a vállalkozók az illetékes megyei kasszába az útadót, hanem a gépkocsi igénybevételének dominanciája szerint, megyei lebontásban. Ahol leggyakrabban közlekedik a gépkocsi, és amely megyében veszi leginkább igénybe a közutakat, oda fizesse be tulajdonosa az útadót.
Az autópálya-matricákból évente 50 millió euró, elektronikus útvámból 155 millió euró bevétele van a rendszergazdának. De valójában hova vándorol ez a pénz? Az utak karbantartására csak részben. Ugyanis a méregdrága elektronikus útvámrendszer árának törlesztése évente hatalmas összegeket, több tízmilliót emészt fel. A rendszerek adminisztrációja is tetemes összegekbe kerül. Javasoljuk, hogy a bevételek eddigieknél jóval magasabb hányadát a közutak karbantartására és javítására használják fel.
Mivel általánosan elmondható, hogy jelentősen leromlott a közutak állapota, elkerülhetetlen lesz az adónemek és adóbevételek ésszerűsítése, optimalizációja amelynek köszönhetően az eddigieknél jóval több forrást tudunk biztosítani a közutak karbantartására és javítására. Többlábúsítani kell a közútfejlesztés forrásait, több adónem hányadát fog kelleni ilyen célra fordítani. A megyék eredeti hatáskörei forrásainak megállapításánál az eddigieknél jóval nagyobb hányadot kell a közutakra áldozni. Máskülönben Szlovákia a kátyúk országává válik. Ezt pedig senki sem szeretné, meg kellene ezt mindenképpen előzni.
A legfontosabb célkitűzés – A következő uniós költségvetési időszakban, 2014 után a Regionális Operatív Program egyik legfontosabb célkitűzése (ezzel legbőségesebb költségvetése) a megyei közutak fejlesztése kell, hogy legyen. Ha uniós összehasonlításban számba vesszük a közutak építésére szánt forrásokat a közutak karbantartására és felújítására szánt forrásokkal, azt látjuk hogy Szlovákiában más uniós országokkal szemben súlyosan elbillen a mérleg az új utak építése felé. Arányaiban édeskevés jut karbantartásra. Ennek ellenére évtizedek óta képtelenek autópályával összekötni az ország két legnagyobb városát. A szakemberek mai becslése alapján 2022-nél hamarább ez nem is fog bekövetkezni. Ebből következik, hogy évtizedek óta igencsak mély rés tátong a közlekedési infrastruktúrára szánt források merítésénél. Szlovákiában építik fajlagosan a legdrágább autópályákat. Ellenben Magyarország csillagszerű autópálya-rendszerében az autópályák szinte kivétel nélkül elérték az országhatárt. Innentől jöhet az utak szélesebb körű karbantartása és felújítása.
És ideát hogyan tovább, ha eddig egyik területen, sem az utak építésénél, sem a karbantartásnál nem láthattunk komoly előrelépést? Korszerűbb technológiával, az eddigieknél olcsóbban fog kelleni építkezni, hogy kevesebbet kelljen a jövőben javítani, toldozni-foltozni. A burkolat-felújítást is korszerűbb technológiával fog kelleni elvégezni, hogy olyan közútjaink legyenek, mint a szomszédos Ausztriában vagy Svájcban, ahol a miénknél is zordabb téli időjárás teszi próbára az utakat. Az ottani utak pedig állják a sarat.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
{iarelatednews articleid=”38803″}
