Karácsonyt és az adventi várakozást a kereskedők bevételeik fokozására óhajtják évek óta kihasználni. Mintha Krisztus születése az anyagiakról, az eszem-iszomról, ruhákról, játékokról, cipőkről és puncsról, meg virsliről szólna csupán. Az persze természetes, hogy mindenki lehetőségei szerint kedveskedni akar szeretteinek ajándékkal. De ez édeskevés. Az utazási irodák kihasználják az effajta lázas elvárásokat, sóvárgásokat és különböző városokban invitálják a látogatókat. Ők is keresni akarnak. Megvásárolható az egész világ! Beindul a bevásárlási turizmus.
Ez a modern kufárkodó zarándoklat, mely csupán a pénztárcákat üríti ki, de semmilyen lelki, szellemi táplálékot nem nyújt cserébe. Az ember meg hazavisz néhány méregdrága kacatot, melyet néhány év múlva kidob.
Nekem az elmúlt napokban a budapesti és bécsi karácsonyi vásárt sikerült látnom és a pándorfalui megabevásárlóközpontot. Rideg fények fogadtak mindenütt, a forralt bor sem tudott fölhevíteni. A tömeg bámészkodott, puncsot szürcsölt kerámiacsizmából, vagy sült kolbászt majszolt minden mélyebb ok nélkül. Az arcokon sehol egy mélyenszántó gondolat. Valahogy hiányzott mindebből a lélek. Gyökössy Endrének kellett igazat adnom:
„Aki az adventi időkben szent várakozással várakozik, nem csupán karácsonyi lakomára, hanem a karácsony misztériumára, örömére, békességére – annak számára ez a várakozás gyógyító erő!”
A legtöbben az ausztriai áraktól visszahőköltek s alig vásároltak valamit. Egy akciós inget potom 60 euróért tehettem volna magamévá, egy leárazott dzsekit 140-ért! Egy bőrkabát meg 1999 euróért kínálta magát…
Az alábbi képek beszéljenek önmagukért. Ezért nem érdemes hosszú órákat buszon tölteni. Giccset vehetünk bárhol. Még otthon is.
Az első 23 kép Budapesten készült, a Vörösmarty téren. 26 kép Bécs két helyszínén. Tizenhat helyen tartottak piacot és karácsonyi vásárt. Mindenütt hatalmas tömeg tolongott. Az egyik toalett előtt százméteres sor kígyózott. Az első 15 kép a Rathausplatzon (24-38) a továbbiak a Spittelberggassen (39-50), az utolsók Pándorfalu két bevásárlóközpontjában készültek. Az egyik egy teljesen embertelen, sivár betonrengeteg (51-55). A másik remek ötlet alapján épült, mivel klasszicista épületelemekből alakították ki homlokzatait, de a kivitelezés részleteiben már nem annyira fényesre sikerült, mint lehetett volna (56-72). Az igénytelenebb pragmatizmus győzött. Kár. De a lófráló tömeget szemmelláthatóan ilyen kérdések nem aggasztották. Kisebb-nagyobb csomagokkal távoztak a tett színhelyéről. Beszálltak kocsijukba és tovasuhantak a sötétségbe. Csehül, magyarul és szlovákul lehetett hallani mindenütt. Persze németül is. Pedig Bécsben is Pándorfalun több angol feliratot lát az ember, mint németet.
A pándorfalvi Adidas Adventi Kalendáriuma kedvetlenített el leginkább (73). Ez ugyanis azt közli, hogy melyik napon milyen termék olcsóbb 20%-kal. December 2-án a női és férfi tréningruhák, 3-án a férfi T-ingek és pólók, 4-én a hosszú férfinadrágok, 5-én az eredeti Adidas-cípők, 6-án a téli dzsekik, 7-én a csecsemő és gyermek tréningruhák és így tovább folytatódik ez a materialista naptár december 24-ig. Még szerencse, hogy vasárnaponként zárva tartanak. Máskülönben megtudhattam volna, hogy akkor a menyországba is olcsóbban lehet beslisszolni. 24-én minden áru 20%-kal olcsóbb. Semmi sem utalt arra, hogy a szeretet ünnepére készülünk. Készülünk?
Csupa anyag, rideg fények, semmi meleg, semmi lélek!
Tekintse meg KÉPGALÉRIÁNKAT ITT<<<.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
