Klasszikust csak pontosan – tartja a mondás. Amivel viszont most bajban vagyok, mert klasszikus kommunista (illetve újabb reinkarnációjában: baloldali) pártlapot még pontatlanul sem szeretek idézni. A jó ügy érdekében azonban mindent – tartja egy másik mondás, és akkor most ennek jegyében csapjunk is bele a közepébe. A Magyar Szocialista Munkáspárt egykori központi lapja, a Népszabadság (manapság csak a „munkás” szó kopott ki ebből a keretből, a többi most is stimmel) mai számában beszélgetést közöl az MKP köztársaságielnök-jelöltjével, Bárdos Gyulával.
A cikk a lap eddigi krédóját ismerve meglepően korrektnek nevezhető, s éppen ez az, ami gyanút kelthet a magamfajtában. Például az ilyesmi: „A Pozsonyban született Bárdos az első magyar elnökjelölt Szlovákiában. Az sem lebecsülendő, hogy a Magyar Közösség Pártja (MKP) országos tanácsának hetven tagja kivétel nélkül igennel voksolt a titkos szavazáson. Még csak nem is tartózkodott senki, ilyesmi a testület ülésén még sosem fordult elő. – A pártcsatáktól, személyeskedésektől feldúlt szlovákiai magyar politikai színtéren integráló személyiség. A hangsúly e két utóbbi szón van – jellemezte őt Berényi József pártelnök.”
Nagyon mocskos fantázia kell ahhoz, hogy valakinek erről is Bugár Béla jusson az eszébe, nekem mégis sikerült. Azt már ugyanis legkésőbb a megyei választások óta tudjuk, hogy a karma törvénye alól a felvidéki „vegyesember” sem kivétel, tettei szépen lassan megtermik a maguk mérges gyümölcseit. Bugár 2013-as egyenlege bizony ilyen értelemben finoman szólva sem pozitív. Az elnökválasztás pedig maga a kommunikációs rémálom, hiszen a született janicsárokon kívül másoknak aligha lehet beadni, hogy miért álljanak egy kétszínű szlovák jelölt mellé a tisztességes, feddhetetlen magyar helyett.
Ez a rémálom pedig ott folytatódik, hogy szépen lassan Bugár hídon túli szellemi tejtestvérei sem tudnak és/vagy akarnak fogást találni az MKP jelöltjén, mi több, nyomdafestéket tűrnek vele kapcsolatban az olyan szavak, mint „integráló személyiség”, a vele készült interjú egy őskövület komcsi lapban pedig kedélyes csevejbe torkollik. Sokan ilyenkor szoktak egy kávét kérni és hátradőlni…
Nem csak a honi talaj kezd tehát kicsúszni a nagy túlélő pártelnök alól azzal, hogy Bárdos alappal tarthat számot a Most-Híd szimpatizánsainak támogatására is, hanem a kommunikációs fronton is egyre kutyább a helyzet. Lassan nem marad egyetlen valamirevaló lap, egy valamirevaló bértollnok sem (a kémeket és a trágárkommandót leszámítva), aki hajlandó lenne epébe mártani pennáját Bárdos és az MKP önálló elnökjelölt húzásának rovására – s egyben BB nagyobb dicsőségére.
Ha nem viszi el a hófúvás, különleges nemzeti ünnepünk lesz idén március tizenötödikén.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43501,43434,43358,43281″}
