MTVA Kós Károly Kollégiuma tanulmányi hétvégét tartott a felvidéki médiaképzés támogatására a Ragyolc meletti Abroncsoson április 10-13. között.
A szakmai továbbképzés kezdetén Csermák Zoltán, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kommunikációs főmunkatársa „a szó elszáll, az írás megmarad” gondolattal indított, azaz nagy figyelmet kell szánni annak, hogyan írunk. Ugyanez vonatkozik a tudósításra, a hírközlésre, a portré és interjúkészítésre és a többi műfajra is. Az igét nemcsak használni, hanem ragozni is kell, hangzott a másik tanács! A stílushibákat az olvasó észreveszi, ezért fontos a helyes stilisztika és a választékos szóhasználat. A nyelvünk hozzávetőlegesen 200 ezer szép magyar szót isme az értelmező szótár szerint. Míg az angol nyelvben ötvenévenként újraírják Shakespeare műveit, hogy megértsék az egyes nemzedékek, a mi nyelvünk gyakorlatilag nem változott az első írásos emlékünk megjelenése óta. Az újságíróknak az általános nyelvhasználat érdekében különösen oda kell figyelniük szakmai szinten tartásukra, nagy tudással kell rendelkezniük, mivel a folyamatos képzés hiánya kontraszelekcióhoz vezethet. Sajnos az egyetemi, vagy főiskolai képzés során a diákok nem mindig sajátítják el a kellő alapokat és sokszor a képzés programját sem építik az alaposság elveire. A mindenből egy kicsit elve ahhoz vezethet, hogy hallgató a végén semmit sem tanul meg rendesen. Ráadásul az ifjabb nemzedék mindig kevesebbet olvas. Az egy évben elolvasott könyvek száma az elmúlt 23 év alatt a felére csökkent, napi cselekvéseink bontásában ez 2 %-ot jelent, viszont a tévé nézése már több, mint 52 %-ot. A kívánatos az lenne, ha évente 25 könyvet elolvasnánk. Ennek hiánya az íráskézségünket csökkenti. Természetesen az sem mindegy mit olvasunk, válogassuk meg, keressük a minőséget. Emellett fejtsünk időnként keresztrejtvényt, ami kiválóan fejleszti az elmét. A játékos szójátékok is nagy hasznukra lehetnek, játszunk időnként csacsi-pacsit, barkhóbázzunk! Talán kevesen tudják, de Kosztolányi és Babits is hódolt a népszerű szókincs- és szóhasználat-fejlesztő időtöltésnek.
A mai hírnek mindenható hatalma lett, nem a tartalma, a gyorsasága lett fontosabb. Köszönhető ez a hírközlő eszközök progresszivitásának és a mobil hírfogók széleskörű elterjedésének. Ha hírünk tartalma a gyors közlés miatt csorbát szenvedett, mielőbb korrigáljunk. Eközben vigyázzunk a kétnyelvűség alkalmazására, hiszen csökkenti és szegényessé teheti szóhasználatunkat. Az idegen szavakat is, csak szóismétléskor alkalmazzuk, kerüljük az olyan divatszavak használatát, melyekkel manapság tele van a bulvársajtó. Ezek alkalmazásával nem biztos, hogy jó irányba fejődik nyelvünk, ugyanúgy, ahogy a rövidítések is kerülendőek. A modern kor azt az állapotot is előidézte, hogy vannak olyan szavaink, melyeket már nem értünk, olyanok is, melyeket még értjük, de nem használjuk és folyamatosan átkerülnek a régi szavak szótárába.
Igyekezzünk tömören kifejezni mondandónkat, és emellett kerüljük a szóvirágokat, a szóismétlést. Ez utóbbiak a nyelvi szegénységünkről ránthatják le a leplet.
A további elméleti előadások mellett, ilyen és ehhez hasonló konkrét példák hosszú sorát vonultatták fel az oktatók a gyakorlati foglalkozások alatt. A résztvevők a sajtóban már megjelent, összeollózott „gyanús” fogalmazású cikkek közös elemzését végezték a szakképzett foglalkozásvezetőkkel. Ezt követően az újságírók saját írásaikat tartották górcső alá s javították közösen.
A tévések sem szenvedtek hiányt jó tanácsokban. A szakma jeles képviselőitől, operatőröktől, szerkesztőktől, rendezőktől kaptak „hideget-meleget” bemutatott munkáikra. A filmelemzéseket követően, a helyben kapott feladatok során is, menet közben „segítettek tartani” a profik mikrofonjaikat és a kameráikat. A tévés hír, nem írott sajtó, ahol visszaolvasva újraelemezhetjük, mit is akart a cikk írója mondani. A tévés hírnek elsőre emészthetőnek kell lennie, a megfelelő kép, hang, vágás és narráció alapkövetelmény, elsőre sikerülnie kell. A stábnak tudatosítania kell, hogy a képi megjelenítés 70 %-ban teszi ki tudósítás mondanivalóját. Ezért az anyagnak hang nélkül is érthetőnek kell lennie. Az operatőr szerepe nagyon fontos, mindig arra kell törekednie, hogy a helyzethez képest a lehető legjobb felvételt készítse el. Ehhez kell a jó kompozíció, a világítás és a megfelelő kameramozgás. A stábban mindenki fontos, de a szerkesztő mondja meg, mi kerüljön felvételre, a felelős szerkesztő pedig, mi legyen a vezető hír. Mindnyájukra érvényes, hogy előre gondolkozzanak, fejben tervezzék meg az akciót, mindezt egymással szoros kapcsolatrendszerben megvalósítva, az eredmény legjobb minősége érdekében.
Havasi Jánostól, a nemzetiségi műsorok vezetőjétől megtudtuk, mire kell ügyelnünk, ha egyszemélyes videó újságírónak csapunk fel, milyen technikai kellékekkel kell rendelkeznünk, tévés és internetes tartalmaink készítéséhez. Az előadó beszámolt arról, melyek azok a tartalmak, amiknek egyszemélyes stábként nekivághatunk, milyen alkalmassági kritériumoknak kell megfelelnünk és milyen etikai, viselkedési szabályokat kell szem előtt tartanunk munkánk során.
Úgy a közös előadások, mint a konkrét szakmai gyakorlatok, vagy a velük párhuzamosan folyó, a Montagh Testület szakemberei által vezetett, szép beszédet támogató foglalkozásai, minden kétséget kizáróan óriási hozzáadott értéket képviseltek régiónk gyakorló médiaszakemberei számára.
Képgalériánk itt tekinthető meg >>>
Wirth Jenő
Fotók: Wirth Jenő, Ando Krisztina
