Idén már hatodik alkalommal rendezték meg az Édes Gergely-emlékversenyt Madaron.
„A köznép nyelvét őrizd, ha azt akarod, hogy az egész nemzet éljen. A nemzetet a nyelv teszi, a nyelv a nemzet lelke” – írta egykor Édes Gergely.
A madari alapiskola 2005-ben ünnepélyes keretek között felvette az Édes Gergely nevet. Az immár Madari Édes Gergely Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola – hogy méltó legyen névadója nevének viseléséhez – minden évben megrendezi a„TOLL ÉS HÁRFA” Édes Gergely emlékversenyt. Az elnevezés nagyon találó, hiszen hűen tükrözi névadója munkásságát.
Szász Veronika iskolaigazgató köszöntötte Isztimér polgármesterét Orbán Tibort, a megjelent Kocsi Általános Iskola vezetőjét, Beke Ferencet, Kincsesbányai Kazinczy Ferenc Iskola igazgatóhelyettesét, Horváth István Attilánét, valamint a Búcsi, Bátorkeszi, Dunamocsi, Perbetei Alapiskola pedagógusait és Madar község polgármesterét, Édes Istvánt.
A műveltségi vetélkedőben 5 csapat 15 tanulója, míg a népdalénekeseknél négy kategóriában 48 tanuló mutatta be tehetségét.
A műveltségi vetélkedőben a tanulóknak 6 versenyfeladatot – Édes Gergely élete és munkássága, magyar nyelv és irodalom, zenei kérdések, történelmi, anyanyelvi játékok, Feszty Árpád élete, munkássága – kellett megoldani.
A versenyzők tudását háromtagú zsűri bírálta el. A műveltségi vetélkedő zsűrijének elnöke Kovács Csomor Endre volt, akinek munkáját Vass Laura és Baranovits Róbert segítette. A népdalverseny zsűrije a következő tagokból állt. Zsapka Attila, a Kor-Zár együttes vezetője, Karkó Henrietta, a Felvidéki Rockszínház vezetője, Lami Katalin zenetanár és Katona István, népművelő.
Az iskola névadója, Édes Gergely egy kisbirtokos család hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot 1763. január 24-én. 1776-ban a sárospataki kollégium, majd háromévi pataki tartózkodás után a debreceni kollégium diákja lett. Költő szeretett volna lenni, de álmai nem váltak valóra, ezért visszautazott Sárospatakra. Szűkös anyagi helyzetére való tekintettel rövidesen újra otthagyta Patakot és Sátoraljaújhelyre ment, hogy a vármegyénél másolással keresse meg kenyerét. Addigi tanulmányait édesapja támogatta, ő azonban 1787-ben elhunyt. Gergely hazatért, s Hetény községben lett rektor, majd 1788-ban Martosra került, ahol elfogadta a jegyzőséggel és segédmérnökséggel egybekötött rektori állást. 1790-ben aztán tanulmányai befejezése céljából visszatért Sárospatakra, de a fegyelmet mindössze fél esztendeig bírta, s még ebben az évben elfogadta a mezőszántói rektori állást. Itt írta meg élete első munkáját, a Természet könyve, avagy a természetből kimerített becses halhatatlanság című lélektani elmélkedéseket tartalmazó tankölteményét, amelyben a korszerű természettudományt népszerűsítette. 1793-ban elfogadta Nagykinizs község lelkészi állását, majd 1797 elején hazautazott Madarra, és lemondott csekély atyai örökségéről. Ezt követően bejárta a Dunántúl nagy részét, majd a Balatonfelvidéket, ahol hivatalokat vállalt. Lelkészi állást töltött be Nagyvázsonyban (1797–1801), Csóron (1801–1806), Litéren (1807–1811), majd ismét Csóron (1811–1813), Balatonhenyén (1813–1816), Kupon (1817–1833) és végül Pápaderecskén (1833–1846). Csóron vette feleségül Szászi Katalint (aki 1823-ban hunyt el), és házasságukból hét gyermek született. 51 év lelkészi szolgálat után, 1846-ban aztán nyugalomba vonult, s idős napjaira Albert fiához, Tiszatarjánba húzódott vissza kipihenni mozgalmas élete fáradalmait.
Édes Gergely a míveskedőknek (azaz műgondos költőknek) nevezett, majd Weöres Sándor nyomán mesterkedőkre módosított költői irányzat tagjai közé tartozott. Ennek alapítója, Gyöngyössy János tordai református lelkész volt, aki a magyar nyelv megújhodásának idején felfedezett egy nálunk még szokatlan verselési formát, a leoninust. Ez a forma eredetileg olyan disztichon volt, amelyben a hexameter közepe rímelt a sor végével, majd a pentameter közepe a maga sorának a végével. Ez a rímesen pattogó időmérték játékosan zenei hatást adott a versnek. Gyöngyössy János ontotta magából a leoninusokat. Az ő követője lett Édes Gergely. Munkásságát a komoly és a könnyed hangvétel egyaránt jellemezte. Nevezetesek voltak egy magánhangzóra épülő hexameterei, amelyek ugyanakkor nagyban segítették irodalmi nyelvünk hajlékonyabbá tételét. Legismertebb ilyen „alkotása” a görög szabadságharc idején született hexametere, az „Öt görög öt törököt dögönyöz örökös gyönyörök között…”. Az említetteken kívül írt még ódákat, epigrammákat, elégiákat, mulattatásra szánt verseket, azaz „danákat, iramatokat, keserveket, nyájaskodásokat”, valamint „eredeti oktató meséket”. Nem utolsósorban dalokat, mint például a Petri gulyást, amelyről sokáig azt hitték, hogy eredeti népdal.
Komolyabb lélegzetvételű munkái teológiai és természettudományos kérdésekkel foglalkoztak. Írt egy verses regényt is Szefir s Dalirózsa cím alatt, hexameteres formában. Fő művének mégis A halhatatlanság múzsája című kéziratban maradt alkotása tekinthető, amellyel a magyar „isteni comoediát” kívánta megteremteni. A nagy lélegzetű, tizenöt „zengedezetből” álló filozofikus költemény egy álom leírása, amelyben a földi halandó végigvezettetik a föld, a pokol és a menny világán. A költő ugyanekkor sokat fordított, műfordításai közül Anakreón, Theokritos és Horatius verseinek átültetései értékesek.
Mivel Édes Gergely esetében református lelkészről van szó, summázatként idézem Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület volt püspökének a költőre vonatkozó szavait: „[Édes Gergely] versei, műfordításai, „iramatai és danái”, „keservei és nyájaskodásai” az irodalmi mívesség nagyszerű mesteréről vallanak. A műveiből sugárzó, felszabadult, olykor tréfás derű örök időkre szólóan bizonyítja a régiek által jól ismert igazságot: nem az a döntő, hogy hol él az ember, hanem az, hogy mit csinál. (…) A késő puritánus iskolázottságú (…) költő–lelkipásztor így teremthetett máig maradandó értékeket.”
Édes Gergely költői életművének teljes, filológiai igényű értékelése napjainkig még nem történt meg (hisz mintegy 113 000 sort számláló életműről van szó). Ennek ellenére a költő–lelkipásztor léte és tevékenysége mintegy kétszáz esztendeje ott él a magyar kulturális közéletben, sőt, ma már egyre inkább forrong, s mint hajdan ő maga jósolta volt: feltámadásra vár. E prófécia beteljesüléséhez, valamint ennek nyomán a szlovákiai magyar kultúrtörténeti hagyomány továbbéléséhez kívánt hozzájárulni az Édes Gergely Emléknap elnevezésű programsorozat évenkénti ismételt megrendezésével.
A fent ismertetett adatok és tények is azt bizonyítják, hogy Madar község szülöttének, „felújuláskori irodalmunk érdemes költőjének”, Tiszatarján halottjának ott van megillető helye a XVIII. század második és a XIX. század első felének magyar művelődéstörténetében és irodalmában. Édes Gergely sokáig élt, kortársa volt a felvilágosodásnak, a romantikának, Petőfi, Arany, Tompa fellépésének. Eredményeinek egy része beleépült a kortársi költészetbe. Népszerű volt. Aki személyesen ismerte, okvetlenül megszerette, mert kedves és kulturált, csevegő, derűs és jólelkű ember volt.
A műveltségi vetélkedő győztese a Kincsesbányai Kazinczy Ferenc tagiskola csapata, második lett a Madari Édes Gergely Alapiskola, harmadik pedig a Dunamocsi Alapiskola csapata.
Népdalverseny:
I. kategória győztese- Brúder Bettina, 2. Gerencsér Réka, 3. Gál Annabella.
II. kategória két győztese- Noszkai Lilla és Mayer Blanka, 2. Czinke Csenge, 3. Turányi Márk és Uzsák Anna.
III. kategória győztese- Sándor Eszter, 2. Pinke Vivien, Semecky Enikő, Szabó Zoltán, 3. Csonka András, Slávik Bernadett, Szűcs Liza. Különdíjban részesültek ebben a kategóriában: Basternák Nikoletta, Tárnok Boglárka, Uzsák Judit.
IV. kategória győztese- Bruszi Tamara, 2. Édes Zsófia, 3. Harangozó Flóra.
Befejezésül ünnepélyes keretek közt megkoszorúzták az iskola udvarán lévő Édes Gergely emléktáblát.
További képek az eseményről megtekinthető a Képgalériában ITT >>>.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39214,23214″}
