Hasonlítgatták őt Gogolhoz és Nabokovhoz, amire ő azt válaszolta, neki semmilyen identitása nincs. Lev Tolsztoj születésének századik évfordulójára írt egy regényt, amelyben Lev Tolsztoj átéli, milyen kiszolgáltatott regényhősnek lenni.
Megteremtette a turbórealista stílust, amelynek ő az egyedüli képviselője a kortárs világirodalomban. Viktor Pelevinről van szó, az egyik legismertebb és legvitatottabb kortárs orosz íróról, aki szédületes sodrású, filozofikus regényeivel, amelyekben kíméletlenül tárja fel a mai valóság visszásságait, újra és újra zavarba ejti olvasóit. Az Irodalmi Szemle májusi száma egy Pelevinnek szentelt összeállítással indul. M. Nagy Miklós fordításában közli a lap a Who by fire című Pelevin-novellát, amely egy hamisítatlan orosz oligarcha egy New York-i kalandját meséli el. Anna Korotkova tanulmánya (Gyürky Katalin fordítása) Pelevin T című regényével foglalkozik: ebben a könyvében szövi a legbonyolultabbra Pelevin a szerző–hős–olvasó kapcsolatrendszert. Vass Annamária tanulmánya a legutóbbi Pelevin-köteteken keresztül vizsgálja a szerző motívumhasználatát, feltéve a kérdést, vajon nem túlértékelt-e ez a sokat vitatott életmű? Simándi Csaba A nagy ébredés című írásában pedig a pelevini szövegvilág ugyancsak fontos elemét, a keleti filozófiai vonatkozásokat elemzi Az agyag géppuska című regény kapcsán, konkrétan a Csuang-cétól eredeztethető pillangóhasonlatot.
Pelevintől elszakadva maradunk a távol-keleti vonatkozásoknál: az Irodalmi Szemle februári japán számának mintegy függelékeként egy klasszikus női szerzőt, Higucsi Icsijót mutat be Nyeste Zsolt írása, amit Higucsi egyik novellájának fordítása követ. A kortárs japán irodalomból is jelen van egy női szerző, Mori Jóko: az ő novelláját Pápai-Vonderviszt Anna tolmácsolásában olvashatjuk.
Paul Celan költészetét Jesús Guillermo Ferrer Ortega tanulmánya vizsgálja (Bartók Imre fordítása), majd a költő két verse következik, amelyeket András Orsolya ültetett át magyarra. A Celanéhoz némileg hasonló, enigmatikus hangot használó kortárs szlovák költő, Mária Ferenčuhová verseivel már találkozhattunk az Irodalmi Szemle 2013-as évfolyamában: újabb szövegeit Merva Attila fordításában és bevezetőjével közli a lap.
Kabdebó Tamás idén töltötte be nyolcvanadik évét: Vándorlások című novellája közlésével köszönti őt a lap. A prózarovat következő írása Hizsnyai András Tajtékos kapcsolat című szövege a „…helyettem én” című sorozatból, amely ismét Boris Vian hangján szólal meg.
N. Tóth Anikó olvasási szokásairól faggatta Tőzsér Árpádot, Grendel Lajost és Mizser Attilát: megtudjuk, faustusi alkatnak tartja-e magát Tőzsér Árpád, illetve hogy valójában mire is jó az irodalom? Az Ízlések és pofonok című hagyományos kritikai blokk regényeket szemléz Kolozsvártól Budapesten át a Vajdaságig: Demeter Zsuzsa Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regényét vizsgálja, Patócs László Bicskei Gabriella Puha kert című regényével foglalkozik, Papp Máté pedig Babiczky Tibor Magas tenger című regényéről ír.
A lapszámot a világszerte számos sikeres kiállítást jegyző Csörgő Attila tudományos és fantasztikus műveiről készült felvételek illusztrálják.
A májusi lapszámbemutatónak időpontját Eseménynaptárunkban ITT<<< találják.
szalzo, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45333,44679,44183,43644″}
