Még két hete sincs annak, hogy szerény kis jegyzetünkben feltettük a kérdést – együtt aggódva a Népszabadság pozsonyi informátorával – hogy „Hová tűnt Nagy József?„.
Persze nem kallódott el sehová sem a jóember, a probléma csupán annyi volt, hogy az EP-képviselők megválasztása után Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes nem említette őt a gratulálásra méltó megválasztott magyar képviselők sorában.
Semjén Zsolt egy igazi látnok – vagy egyszerűen csak képben van a felvidéki magyar és félmagyar pártkínálatot illetően – ugyanis a Most-Híd Brüsszelbe karikázott újdonsült képviselője a minap egy nyilatkozat formájában belehajított az állóvízbe egy közepes méretű megkeményedett végtermékdarabot.
Az mti-hez és azon keresztül a nagyvilághoz intézett legfrissebb agymenésében nem kevesebbet, mint a Beneš-dekrétumok hosszú évtizedek óta sajgó méregfogának a kihúzását tűzte zászlajára. A következőképpen.
Nagy József korszakos újító javaslata szerint szlovák-magyar kormányközi párbeszédre van szükség a Beneš-dekrétumok ügyében. Halihó, a kormányközi itt a fontos kitétel, így lehet beleültetni az általuk (Most-Híd) kevésbé kedvelt Orbán Viktort ebbe a veszedelmes hintába. Aztán – szól Nagy javaslata – ha a kormányközi párbeszéd jól lezajlott, jöhetnének a nemzeti parlamentek, amelyek egy közös nyilatkozatban követnék meg mindazokat, akik sérelmeket szenvedtek el.
És ez az a pont, amikor aktivizálódni kezd a halkés a zsebben. Hogy követtünk-e el magyarok és szlovákok egymás terhére disznóságokat közös történelmünk során? Egészen biztosan. Meg kell-e egymást ezekért kölcsönösen és őszintén követnünk, hogy túllépjünk rajtuk? Miazhogy, nagyonis! De már elnézést: hogy kerül a csizma az asztalra és a Beneš-dekrétumok a kölcsönösen megkövetendő sérelmek listájára? Ha nem lett volna több évtizedes kommunista agymosás és nem lennének nagy józsefek a felvidéki magyar közélet elmúlt évtizedeiben, akkor mindenki tudná, hogy a Beneš-dekrétumok kinek okoztak és milyen sérelmeket. Abban igaza van Nagy Józsefnek, hogy ez egy több szereplős játék: benne vannak a csehek, szlovákok, németek és magyarok. Csakhogy a fütykösnek más-más oldalán állnak ezek, s ez az, ami nem mindegy.
Vagyis hogy egészen világosak legyünk: e tekintetben, a Beneš-dekrétumok kapcsán nekünk, magyaroknak a világon semmi tartozásunk nincs a szlovákok és a csehek felé. Sőt. Itt nem arról van szó, hogy jó régen barackot nyomtak a fejünkre és most már eltelt annyi idő, hogy befejezzük végre a duzzogást.
Emberi életekről, családi tragédiákról – és, egyáltalán nem utolsó sorban: komoly vagyonokról van szó. Mire véljük akkor Nagy József szavait, akinek ilyesmivel van képe dicsekedni: „a Híd párt már korábban javasolta közös kulturális alap létrehozását, ami szimbolikusan enyhíthetné a nemzetek közti vélt és valós történelmi sérelmekkel kapcsolatos feszültséget”.
Közös kulturális alap? Beneš-dekrétumok? Vélt sérelmek? Ha ezeket a szavakat hasonló kontextusban a holokauszttal kapcsolatban használta volna az EP-képviselő, relativizálás bűntette miatt nem hogy a füleit, de az egész fejét réges régen lecsavarták volna már.
Ehelyett azonban azzal kell ébrednem, hogy még a budapesti vételi körzetben sugárzó InfoRádió is fő hírként tálalja Nagy korszakos javaslatát. Azt, aminek Ficóék nyilván hevesen tapsolnak a színfalak mögött (avagy beírják szépen az egyest a kiváló tanulónak, Józsikának, hiszen remekül felmondta a leckét).
A lényeg ugyanis ez a Nagy József-idézet: „Fontos viszont azt is kimondani, hogy a Benes-dekrétumok kifogásolt tételei kapcsán szó sincs a szlovák állam alapdokumentumainak megkérdőjelezéséről”.
Ergo szó sincs jóvátételről, szó sincs a dekrétumok eltörléséről, helyette inkább mi (is) kérjünk elnézést a dekrétumokért. Talán még azért is, mert felmenőink nem várták sóval és kenyérrel az új lakókat…
Tetszenek tudni, mi ebben az egészben a legrosszabb? Hát az, hogy Nagy József tudja, mit beszél…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”46292,46047″}
