Bugár Béla, a Most-Híd elnöke szerint pártjának csak részben sikerült teljesítenie a céljait. Jelentette ki a SITA hírügynökség vele készült beszélgetésében a párt megalakulásának 5. évfordulója kapcsán. Öt évvel ezelőtt volt ugyanis a Most-Híd alapító kongresszusa, amelyen Bugárt elnökké választották.
A pártelnök szerint már maga a tény, ahogy a kormány bocsánatot kért Malina Hedvigtől, a magyarok megítélésének változásáról vall Szlovákiában. (Bár az igazsághoz tartozik az is, hogy ez a bocsánatkérés nem is volt igazi bocsánatkérés, s ahelyett, hogy szerencsétlen meghurcolt lányt békén hagyták volna, időközben bírósági eljárás indítottak ellene hamis tanúzás miatt.)
„Elfogadtuk a kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvényt is, amely jelentős előrelépés volt. Ez alapján a törvény alapján ugyanis ott is elhelyezhetők a kétnyelvű táblák, ahol eddig nem volt lehetséges” – vélekedik Bugár, aki a kétnyelvűség megmaradására Szenc és Rozsnyó példáját hozta fel. (A margóra kívánkozik azért itt is, hogy a kisebbségi nyelvhasználati küszöb 20-ról 15 százalékosra csökkenése csak 2021-től hatályos, azaz akkortól lehet majd az érintett településeken a hivatalos érintkezésben használni az adott kisebbség nyelvét, persze, csak ha addig megmarad a 15 százalékos arány.)
Bugár szerint a párt fennállásának öt éve alatt megváltozott a retorika. „Megváltozott a légkör. Pártunk valamennyi kisebbségi kérdést először a szlovákokkal tárgyalja meg. Mint mondta, a kisebbségi nyelvhasználati törvény ügyében például több napon át tárgyaltak. „Azok, akikkel tárgyaltunk, megértették, hogy ezek a javaslatok nem ellenük vannak” – fogalmazott.
A pártelnök szerint fontos, hogy a kisebbségek tagjai komfortosan érezzék magukat az országban. „Ez nemcsak a kisebbségek számára fontos, a polgári szabadságjogok betartásáról tanúskodik az országban. Ez azt jelenti, ha valaki a vegyesen lakott területeken az anyanyelvén szeretne beszélni a hivatalokban, senki sem tilthatja meg azt neki” – jelentette ki.
Bugár szerint a Most-Híd képviselői közt sohasem volt olyan emberek, mint például Duray Miklós vagy Csáky Pál, akik szerinte „kiélezték” a helyzetet. „Nem állítom, hogy szélsőségesek voltak, de nem tudták megfontolni a szavaikat, és érzékenyen hozzáállni a gondok megoldásához” – hangsúlyozta. Példaként a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségéről szóló parlamenti határozatot hozta fel, amely válaszreakcióként keletkezett Csáky kijelentéseire.
(Tény, hogy 2007-ben az MKP akkori elnöke, Csáky Pál felvetette a dekrétumok megnyitásának kérdését és a meghurcoltak jelképes kártalanításának szükségességét, majd egy szlovák–magyar megbékélési indítvány szövegtervezetét juttatta el mindkét parlament házelnökének, illetve a parlamenti frakcióknak, amely a kölcsönös bocsánatkérést is felvetette. Bár magyar részről egyértelmű békülékenységet jelző vélemények hangzottak el, a szlovák parlamenti politikai erők, élükön akkor még Ján Slota nemzeti pártjával határozottan elzárkóztak attól, hogy akár egyetlen magyartól is bocsánatot kérjenek. Annak viszont a leghatározottabban hangot adtak, hogy a magyarok igenis bocsánatkéréssel tartoznak a szlovákoknak. Robert Fico kormányfő egyenesen „égbekiáltó pimaszságnak” nevezte az elvárást, hogy a szlovákok megkövessék a magyarokat. A bocsánatérés lehetőségével és a történelmi sérelmek lezárásával – bár nem a legszerencsésebb módon – azóta magyar–szlovák kezdeményezésre civilek is előrukkoltak már. Az egészben az a legszomorúbb, hogy a Most-Híd elnöke öt év elteltével nem azt fájlalja, hogy 2007-ben egyáltalán megszülethetett egy ilyen, az itt élő kisebbségi közösség megfélemlítését és politikai eszközökkel történő újbóli megalázását célzó parlamenti határozat, amely tulajdonképpen megerősítette a kollektív bűnösség elvét, hanem hogy volt valaki, aki 2007-ben fel merte vetni a Beneš-dekrétumok megnyitásának kérdését. Mondhatnánk, semmi új a nap alatt, megint csak az egyik oldalon engedni, a másik oldalon meg semmit sem adni politikája bukik elő mindebből.)
„Mi megfontoljuk a szavainkat” – mondta végül Bugár, hozzáfűzve, nem egyszerű a kisebbségek képviselete, már csak azért sem, mert a parlamentben elsődlegesen csak ők foglalkoznak ezzel a kérdéssel. (Amivel Bugár de facto megerősítette, együttműködés ide vagy oda – bár újabban az együttműködés jelző már el is kopott – a szlovák politikai pártoknak eszük ágában sincs, hogy az ország hivatalosan is elismert majd 15 százalékát kitevő kisebbségi közösségeket megtisztelve valamiféle értelmezhető kisebbségpolitikával rukkoljanak elő.)
A Most-Híd párt megalapításának szándékát 2009 júniusának elején jelentette be az akkori Magyar Koalíció Pártjának néhány volt tagja, majd a pártot a szükséges aláírások összegyűjtése után 2009. július 3-án jegyezték be a belügyminisztériumban.
dé, Felvidék.ma
