Losonc városa legtragikusabb időszakát élte meg 165 évvel ezelőtt, amikor 1849. augusztus 7-9-e között a Grabbe tábornok vezette orosz seregek bosszúból a földdel tették egyenlővé a várost.
Az egyik losonci legenda szerint Losonc címerébe azért került a fiókáit saját vérével tápláló pelikán, mert ez jelképezi leginkább azt, hogy önerejéből és önvéréből mindig újjá tudott születni. A három fióka a város három pusztulását idézi. 1622-ben a Bethlen Gáborhoz hűtlenné vált várost hamar elérte büntetése.
A piactéren 130 polgárát kivégezték, a várost felgyújtották, megsemmisítve a város szabadalomleveleit is. 1755 júniusában Losonc nagy része ismét a tűz martaléka lett. Leégtek házai, református parókiája és akkor már neves iskolája is. A város ekkor is újjáéledt, s addig nem tapasztalt fejlődéssel hívta fel magára a figyelmet. A Losonc történetét is összefoglaló Jeszenszky Danó nem véletlenül írta az „1847-ik évben Losoncz, részint a benn kifejlett életerőnél, részint kereskedési szempontból kedvező helyzeténél fogva egyike volt a legvirágzóbb magyar városoknak…” Virágzását 1849 augusztus 8-án és 9-én újabb tűz általi elpusztítása állította meg (egy időre ….).
Losonc és környéke az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban nem játszott jelentős szerepet.
De nem is maradt ki belőle. Polgárai 1848. márciusában lelkesedéssel üdvözölték a 12 pont kihirdetését. Egy évvel később, az egyéves évfordulón, március 15-én este gerillák törtek a városra és tornyokból leszedték és összetépték a fekete-sárga osztrák zászlókat és helyettük nemzeti színűeket tűzték ki, sőt a Parrot tábornok által megrendelt 800 pár bakancsot is elvitték. A város „segélykérése” nyomán március 24-én Pestről a városba érkezett egy zászlóalj Zaitsek alezredes parancsnoksága alatt, majd Besztercebányáról Almássy Kálmán ezredes vezénylete alatt 160 osztrák lovas és 400 gyalogos.
Valószínűleg az akkori – rendkívüli – sűrű hóesés is hozzájárult ahhoz, hogy e jelentős számú katonaságot egy 33 tagú huszárcsapat és Beniczky Lajos, kormánybiztos Rimaszombat felőli támadása alig egy óra leforgása alatt lefegyverezte, s minden eszközét zsákmányul ejtette. A császáriak szégyenletes vereségét Almássy ezredes azzal próbálta magyarázni, hogy a losonciak elárulták őket, s az őket támadó honvédeket és ágyúkat előzőleg házaikban ill. a református templomban rejtették el.
Néhány nappal később a büntetés szándékával, Schmidt kapitány vezetésével 400 császári katona érkezett Losoncra. A hírre a lakosság nagyobbik része ugyan elmenekült, de a maradéknak sikerült meggyőzni őket arról, hogy a templom szűk ajtaján ágyúk nem fértek át. A megtorlás ekkor elmaradt, de a tragédiát sejtető fekete felhők már ekkor gyülekezni kezdtek a város felett. Az orosz csapatok betörése után elrendelt népfelkelési kormányrendelet fokozta az amúgy is aktív gerillacsapatok szervezettségét, újabb csapatok kialakítását. Görgey Komáromból való kivonulása után Losoncon is keresztül haladt. Fejsebe miatt egy éjszakát Kubinyi Ferenc házában töltött, s úgy folytatta útját Rimaszombat felé. 30 ezer fős seregének Losoncon való keresztülvonulása három napig tartott, s a város minden élelmiszerkészletét magával vitte. Őket július 22-én a Zassz orosz tábornok vezette 4000 fős csapat követte.
Ez incidensek nélkül zajlott le, a tábornok megköszönte a polgárság készségét, s még a fel nem használt élelmiszert is visszaadta. Július 31-én Golicin herceg 4000 fős serege nyomult Losonc irányába, s abban a hiszemben, hogy ott egy nagyobb magyar haderővel állnak szemben bevonultak a városba és a piactéren táboroztak le. „Megmenekülésük” örömére a helyi lelkészek kényszerű részvételével istentiszteletet tartottak, majd kinyilatkoztatták: „… a városnak az austriai Császár Ö Felsége részére lett meghódítása, melly nyilatkozat á lelkészek által mindenféle nyelven megmagyaráztatván á nép hódolatát szabad ég alatt letett esküjével pecsételé meg ….”.
A hódoló okiratot az elrejtett városi pecsétnyomó helyett a csizmadia céh pecsétjével hitelesítették. Közvetlenül elvonulásuk után a közeli erdőben táborozó gerillák parancsnoka érvénytelenítette az okiratot. Augusztus 1-én 10 tiszt felügyelete alatt mintegy 90 fős orosz alakulat érkezett a városba. A tisztek éppen a Sárkány vendéglőben reggeliztek, amikor egy 150 fős gerillacsapat támadta meg őket. Három tisztet és három közlegényt lelőttek, továbbiakat foglyul ejtettek. Az elesett katonákat a temetőben egy közös sírban temették el.
A orosz alakulat Grabbe cári tábornokhoz igyekezett, aki miután tudomására jutott a támadás híre bosszút esküdött. Bosszúvágyát növelte az is, hogy serege június 28-án Gesztélynél csúfos vereséget szenvedett Leiningen tábornok hadtestétől.
Grabbe serege augusztus 7-én délelőtt 10 órakor már Pincen volt, Apátfalván táborozott le, délután pedig már a várost is körülzárta. Grabbe Losoncra egy őrnagyot küldött, aki a városházán nem talált senkit, ezért a lakosok közül polgármestert és főbírót nevezett ki, s nekik adta át a tábornok üzenetét: „… Azon rendkívüli vétség, melyet Losoncz város lakosai a császári orosz tisztek és legénységen orozva gyilkolással elkövettek, büntetlenül nem maradhat … Nagyméltósága parancsolja a következendőket két óra alatt a táborba és pedig a főhadiszállásra késedelem és minden ellenmondás nélkül átszolgáltatni, 100 darab ökröt, 1000 kila zabot, 10000 mázsa szénát, 10000 mázsa szalmát, 4000 kenyeret, 200 akó pálinkát, 500 akó bort, 4000 kila krumplit, 60 kila babot és lencsét, 100 mázsa szalonnát, 10 mázsa sajtot, 100 mázsa dohányt. – Továbbá azon intézkedés teendő, hogy itt a táborban 200 tiszt úr számára rangjuknak megfelelő ebéd készíttessék.
Ezen tiszt uraknak 20 akó bor és 5 akó szilvorium 40 fehér kenyérrel azonnal kihozandó s ez készpénzzel leend kifizetve. A pénzbüntetés összegét ö nagyméltósága utólagosan határozza meg.
Felhívom a tekintetes városi hatóságot ezen magas parancsnak rögtön eleget tenni, különben a város veszélyben forog….”. A készleteiben amúgy is kimerült város a követelésnek csak részben tudott eleget tenni, ezért küldöttséget menesztettek Grabbehez, hogy kegyelmet kérjenek Losonc számára. Ez csak nagy nehézségek árán jutott a tábornok elé. aki ígéretet tett arra, hogy a városnak nem lesz bántódása.
Az ígéret azonban csak ígéret maradt. Losonc szélső utcáiban már délután rabolni kezdtek a katonák. Este 10 órakor egy kozákcsapat jött a városba, amely arra kényszerítette a lakosságot, hogy éjszaka puszta kezükkel hantolják ki tömegsírjukból az orosz katonákat. A testek megmosdatása után a katonákat visszatemették, a tiszteket pedig másnap katolikus szertartás mellett temették el újra. Éjfél után, augusztus 8-án az orosz csapatrészek egymás után kezdeték meg fosztogatásukat. Elvették a lakosok öltözetét, pénzét, elhurcoltak minden mozdíthatót, feltörték a pincéket, kifosztották a gyógyszertárat és a templomokat is.
A borzalmak végén a várost augusztus 8-án felgyújtották. A bútorokat a piactéren tábori zene hangjai mellett égették el. Amikor a hőség már elviselhetetlen volt a lakosokat az orosz táborba terelték be, ahol egy orosz tiszt arról tájékoztatta őket, hogy a gyújtogatást parasztruhába öltözött gerillák okozták. Kárpótlásul száraz katonakenyeret és fejenként 2-2 forintot osztottak ki közöttük.
Grabbe naplójában így emlékezett vissza: „Egyáltalán nem áll szándékomban felgyújtani a várost. Most azonban a tűzvész szörnyű fényét látom. Losoncot végzete utolérte. Ki gyújtotta fel – nem tudni. Mint beszélik, a város lakói közt látni lehetett olyanokat, akik maguk vetettek csóvát a házakra. A katonák inkább a zsákmányszerzést részesítik előnyben… Számomra nehéz ez a nap. Valószínűleg nem marad kellemetlen következmények nélkül!”. Megjegyezhető, hogy a város elpusztításáért őt senki sem vonta felelősségre.
A Losoncz és Vidéke c. lap 1887-ben megjelent kevésbé ismert írásában így emlékezett: „Nyári mulatságait a kies fek¬vésű losonczi fürdőben tartotta a városi közönség, vala¬mint a tugári fürdőben. Nem is volt együtt annyi czigány sehol, mint Losonczon. Bunkó társasága is itt sze¬repelt. Eme virágzó városkát azonban újból a pusztulás és enyészet fenyegeti. — Vize nem volt, ez soha sem ártott neki. — de a másik elem, a tűz ötödször látogat el hozzá. […] a guerillák az orosz hadsereg (talán) hátvédét, a mely tisztekkel együtt körülbelül 100 emberből állt, Losonczon megtámadták s közülök 3 tisztet lelőttek, a többit elfogták, azután a legénységből is elesett egy pár, mindezt Grabbe orosz tábornok Losoncz megsarczolásával, iszonyú rablás- és fel-gyújtásával ezerszeresen fizette vissza. Keserves órái vol¬tak Losoncznak 1849. aug. 7. és 8-án. a mikor másfél napig iszonyú rablás, fosztogatás és ütlegelés dühöngött a kozákoktól bekerített városban! Végre aug. 9-én délután miután már semmit sem lehetett rabolni, fölcsillant a veres kakas, rövid idő alatt lángtengerré vált a város, a felköltött szél izzó hullámokat vet szerte szét a háztetőkre s a város, mely száz éves munka után, nehéz verejték cseppek között föllendült, három nap alatt romhalommá változott; lakosai pedig koldusbotra jutottak.
Számtalan család annyira tönkre jutott, hogy egy fillére sem maradt, s ha az irgalom keresztényi kötelességet nem gyakorol, az éhhalálnak kellett volna martalékjául esniök. Midőn a lakosság összegyülekezett s megtelepült, összes számuk mind a két városban csak 1400-ra ment.
A többi mint földönfutó, vidékre kényszerült menni. 344 ház égett el. A tűzvészből csak 32. a kertekben s a város szélein álló kis lakház maradt menten. a többi mind elégett és lak¬hatatlanná lett. A kár nem tekintve azt. hogy a magyar pénznek beadását rendelő parancs következtében Loson¬czon 70.000 pengő forint adatott be, valami öt millióra rúgott. A nagymérvű őszi esőzés következtében a tűz által megkímélt falak omladozni kezdtek s a mit az oroszok kezei meghagytak, azt az eleinek pusztították el. Közelgett a tél, hajléka csak a tehetősebbeknek lett; a nagy rész ruha, födél nélkül volt, pinczében és kalibában kel¬lett a kemény felet tölteniök. A virágzásnak indult köz¬épületek. Losoncz szellemi kincsei, mind oda vesztek. A reform., egyház gazdag könyvtára, a város levéltára, sőt a megyének Losonczon volt irományai és jegyzőkönyvei is örökre elvesztek”.
A teljesen elpusztult város önerőből nem tudott volna talpra állni. Miután a város bizonyította, hogy a Grabbe féle megállapítás, miszerint maguk gyújtották fel Losoncot hamis megsegítésére országos méretű segélyakció indulhatott. Ennek keretében jelent meg a Vahot Imre szerkesztette háromkötetes Losonczi Phőnix Történeti és szépirodalmi emlékkönyv is „Az 1849-diki háborúban földúlt és elpusztított Losoncz város némi fölsegélésére”. Az eredmény nem maradt el, a város viszonylag rövid idő alatt újjáépült, s jelentős ipara, rendkívül gazdag kulturális és társadalmi élete miatt a századforduló tájékán már sokan joggal nevezhették „Kis Budapestnek”.
Puntigán József,Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”47217,45435″}
