A dunaszerdahelyi filmrajongók október 13-án a Városi Művelődési Központ mozi termében gyűltek össze. A mozi teremben Jaro Vojtek első nagyjátékfilmjét, a Gyerekeket mutatták be.
A Családi könyvklub támogatta és tette lehetővé a vetítést Dunaszerdahelyen, szlovák nyelven. A Gyerekek négy történetet fog össze. Egy apa megpróbál közelebb kerülni autista fiához, aki saját kis világában él. Egy börtönbüntetését töltő roma fiatalember nehezen viseli, hogy elszakítják családjától, ezért a futásba menekül. Egy nehéz anyagi körülmények között élő kisfiúnak a pénztelenségnél is nagyobb gyötrődést okoz a barátok hiánya és szülei érzéketlensége. Egy magára hagyott nő a tengerhez indul haldokló édesapjával. A négy évszakot is megjelenítő négy történet a gyerek-szülő kapcsolatot mutatja be, drámai mozaikot alkotva.
A film egyik főszerepét Bandor Éva, a Komáromi Jókai Színház Jászai-díjas színésznője alakítja, rajta kívül még egy magyar művész, az azóta elhunyt Gosztonyi János játszik a filmben. Az alkotás producere a pozsonyi Prikler Mátyás. – olvasható a Családi könyvklub által szervezet esemény facebook oldalán.
A film vetítést követően kötetlen beszélgetésre került sor az alkotókkal. A beszélgetésen részt vett a rendező, Jaro Vojtek és Bandor Éva, a társalgást pedig Győry Attila, a Családi könyvklub kereskedelmi és marketing igazgatója vezette. A dokumentum és rövidfilmekkel foglalkozó rendező elárulta, célja az volt egy valósághoz közel álló film létrehozása, ihletet és koncepciót merítve a dokumentumfilmekből és a valóságból. A Gyerekek előtt egy dokumentumfilmet forgatott a beteg gyerekekről, és szíven ütötte az a gondolat, hogy az autista gyerekek sose igazolják vissza szüleiknek a szeretetüket. Ezt mindenképp szerette volna beépíteni nagyjátékfilmjébe.
Megtudhattuk, hogy a kanárikért rajongó kisfiú képében gyermekkori élményeit is belevitte. Az újságban olvasott egy férfiról, aki száz kilométert futott, hogy láthassa családját. A történet annyira megnyerte, hogy mindenképpen szerette volna filmre vinni. A cél az emberi kapcsolatok bemutatása volt, főleg azoké a kapcsolatoké, amelyekbe beleszületünk.
A kérdésre, hogy a négy történet közül számára melyik volt a legérdekesebb, melyik állt szívéhez a legközelebb elmondta: amikor elkezdtek foglalkozni a filmmel, csak annyit tudtak, hogy a negyedik, a Bandor-Gosztonyi rész lesz az utolsó, és talán ezt szerette leginkább. Bandor Éva édesapja a forgatás előtt hunyt el, így számára különösen nehéz volt a munka. Mielőtt elvállalta volna még egy kis gondolkodási időt is kért Vojtektől. Amit mindketten szerettek az utolsó részben, az a humor, amit csak itt tudtak és csak itt akartak kibontakoztatni. A közönséget nagyon izgatta, hogyan találta meg Évát a szerepre. Kiderült, már a forgatókönyv írásakor az ő arca lebegett a rendező és a forgatókönyvíró, Marek Leščák szeme előtt.
A színésznő játéka mindenkit lenyűgözött, pár perc alatt 10-15 évet öregedett a kamerák előtt. Érezhető volt, hogy nem csak markírozott, testét-lelkét beleadta a szerepbe. Az utolsó kérdésre, hogy mit jelent számára a szabadság, a színésznő elmondta: szerencsés helyzetben érzi magát, amiért az emberek eljárnak színházba, nem csak musicalekre és operettekre, bár az effajta előadásokat sem tartja elhanyagolhatónak. Szerencse, hogy nem csak a ragyogás és kirakat érdekli az embereket, hanem a Bányavirág és hasonlóan komoly előadások is.
Szabó Mária, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”47996,47391,47064,45853″}
