Az utóbbi időben a komáromi MKP belső viszonyairól, a Most-Híddal kötött szövetségéről közlemények egész sora látott napvilágot. Ezek túlnyomó többsége a tények ismeretének hiánya, netán azok tudatos elferdítése miatt, gyakran köszönő viszonyba sem került a valósággal.
Egy helyen maga az érintett Czíria Attila polgármesterjelölt úr veti fel „a tiszta vizet a pohárba” – számára amúgy is veszélyes – gondolatot, de írásából ítélve ő is csupán kampánytrükknek szánta. A közvéleményt részlehajlás nélkül tájékoztatni hivatott tudósítókat, a valóságban a megélhetésükért küszködő bértollnokokká zülleszti a megrendelői igény. A mindig szolgálatos hangadók pedig az „elárult” komáromi közösség fölött érzett bánatukban szorgalmasan ontják „krokodilkönnyeiket”, s végső soron a vétlen Stubendek Lászlót hibáztatják, mert a közös jelölttel szemben a polgármesteri címért, függetlenként ringbe szállt. Eléggé el nem ítélhető cselekedetével – legalább is ezt állítják – „megosztja a magyar szavazatokat, ami a szlovák jelölt útját egyengeti”. Régi jól bevált gyakorlat. A szünet nélküli szenvelgő régi nóta mellett, ugyan kinek tűnik fel, hogy a négy év előtti jelölőgyűlések kísértetiesen a mostanihoz hasonló forgatókönyv szerint bonyolódnak. Igaz egy eléggé furcsa logika mentén – az akkori vesztesek javaslatára. Pedig még a szereplők is csak alig változtak. S ha netán még végig is gondolnánk: vajon ma ki lenne a polgármester, ha akkor Bastrnák Tibor kilátástalan helyzetében megfogadja az időben érkezett figyelmeztetéseket, kéréseket és a számára „oly fontos ügy, a magyar polgármester” érdekében Stubendek László javára visszalép? Jelek szerint a fontos ügyeket bizonyos szinteken sajnos felülírják a még fontosabbak.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy Komárom mai helyzetében, de jövője szempontjából különösen, a legfontosabb végső döntéshez, amely az urnákba kerül, körültekintő, bölcs, tisztességes, a pártok befolyásától is független jelöltekre és felelős választópolgárok tömegeire lesz szükség. Egy széleskörű felelős döntéshez viszont nélkülözhetetlen a témáról szerzett ismeret, a tájékozottság.
„S mert vétkesek közt cinkos, aki néma” – íme a 2014. június 13-a és augusztus 28-a között valóban lejátszódott fontosabb események leírása. Készült az alapszervezetet megrendítő augusztus 28-i szavazás napjára, a tagsági gyűlésnek megtárgyalásra, amivel a bevezetőben megadott okok miatt már nem volt igény.
Tisztelt elnök úr, tisztelt egybegyűltek, hölgyeim és uraim!
Bevezetőnek engedjenek meg nekem egy már-már közhelyként ismert és általánosan elfogadott, mégis oly ritkán alkalmazott megállapítást felidézni, amely a magyar történelemben a haza bölcse címet töretlenül mintegy másfél évszázada viselő Deák Ferenctől származik. Sajnos az alkalmazásáról a döntések pillanatában az érintettek mégis rendszeresen megfeledkeznek: „Amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és szerencse visszaadhatják. De amiről a nemzet önként lemondott, annak visszaszerzése kétséges.” Higgyék el, a megállapítás a mi alapszervezetünkre tán hatványozottan is érvényes.
Emlékezzünk csak vissza a Csemadok székházában ez év június 13-án, a civilek bevonásával megtartott, a helyhatósági választások előkészületeit tárgyaló és kivételesen ígéretesnek mutatkozó fórumunkra. Akkor én, mint legidősebb résztvevő, balga, naiv lelkesedésemben örömmel üdvözöltem a szinte szokatlanul egyetértő és építő jellegű találkozónkat. Hosszú évek után ugyanis a bizakodás, a remény szikrái igazi távlatokat sejttettek. Akkor tán nemcsak nekem tűnt úgy, hogy kezdjük érteni, tisztelni azt, amiért itt maradtunk és nem mentünk át „hídba”. S tán még azt is, hogy túlléptünk a Kisfaludy Károly és Nemeskürty István által megfogalmazott „Önfia vágta sebét” korszakon. Új, bizakodást ébresztő fiatal arcok jelentek meg közöttünk. Őszintének látszó nyilatkozatok hangzottak el a polgármester-jelöltségre pályázók szájából is, miszerint mindhárom jelentkező (Stubendek, Petheő, Feszty) az alapszervezet tagjai döntésére bízza, ki lesz az MKP jelöltje, a másik kettő pedig a döntést elfogadva teljes súlyával önzetlenül fogja támogatni a győztes jelöltet. Úgy emlékszem – cáfoljanak meg ha nem igaz – Konczer Lajos mérnök még feltette a kérdést, van-e még a jelenlévők közül valaki, aki netán foglalkozik a jelöltetés gondolatával. Tudtommal további érdeklődő nem volt. Viszont a fórum elé megtárgyalásra került a jövendő polgármester, valamint képviselőjelöltek jelölhetőségének kérdése. A feltételeket összegző kódex javaslata, komoly egyetértő érdeklődést váltott ki. Ehhez a tagok és civilek részéről további kiegészítést is kért a beterjesztő, amit a következő taggyűlésig kellett leadni. Számomra máig rejtély, mi lett a készülő kódex sorsa. Tény, hogy a feledés homályába merült. Tán az új jelöltek feddhetetlenségéhez már nem fért kétség?
S itt egy másik lényeges kérdés is felmerül: Vajon akkor ott, még csak gondolatban is, ki foglalkozott a Híddal? Kinek hiányzott a Híddal való közös szereplés? Én akkor senki részéről ilyet nem tapasztaltam. Kérem jelentkezzen, aki ezt másképp látta! Pedig Czíria Attila, mint az MKP alapszervezetének elnöke is jelen volt. Senki sem vitatja, hogy a gyűlés bizakodó, jó hangulatban ért véget.
Sajnos röpke négy napon belül minden öröm és bizakodás elhamarkodottnak bizonyult. Máig tisztázatlan előzetes tárgyalások alapján Bastrnák Tibor(?) a Híd részéről – négy év után újra – belső ügyeinkbe beavatkozva, sorainkból a már meglévők mellé, a saját elnökünk személyében, az MKP-nek egy új, negyedik polgármesterjelöltet javasolt, aki azt a legmélyebb meggyőződéssel el is fogadta. És láss csodát: az új felállásban már a Petheő-Feszty kettős is Czíriát tartja a legalkalmasabbnak. A meglévő három esetleges jelölt közül ugyanis a javaslat kiötlőjének „egyik sem látszott támogatásra alkalmasnak”. Új műsorhoz új férfi kell?
„A politikában erkölcsi elvárásokat keresni naivitás!?” Az alapszabályzat szerint „alulról építkezünk”, „nem kell vita, nem kell a felsőbb szervek véleménye”, tobzódtak főleg az érdekeltek. S megszületett a komáromi polgár számára egyesek szerint a „leginkább elfogadható, legmelegebben és legbizalmasabban ajánlott megoldás”. Amit a hírközlő szervek kórusa is egyhangúan szünet nélkül harsog, – tisztelet a magánosan, az igazság mellett kitartó kivételeknek.
Innen pedig a háttéresemények, tárgyalások történések folytatását újólag homály és tudatos ködösítés fedi. Nyilvánvaló csúsztatások és hazugságok sora hangzik el. Szervezetünkben pedig úrrá lett a bomlás, vagy a tudatos bomlasztás? Az alapszabályzat már-már senkit semmire nem kötelez. Tisztességesen még a gyűléseket sem vagyunk képesek megtartani. Közben egyesek funkciókat ígérgetnek, osztogatnak. S amíg az MKP tudatos, nyilvános leértékelése, meggyalázása folyik, a saját vezetőségünk és némely magát jelenleg MKP tagként jegyzett, vitatott hitelességű személy közös kórusa az utóbbi választásokon az MKP-val szemben rendszeresen alulmaradó Most-Hídat magasztalja és annak megkerülhetetlenségét bizonygatja. Ahogy az már négy évvel ezelőtt, az előző választások jelölőgyűlésén lejátszódott.
A jól informált, tisztességes választópolgár pedig kapkodja a fejét és fogadkozik, hogy „ennek a bagázsnak márpedig szavazni többé el nem megy.”
S a nagyreményű közös élmény után, amit akkor a fórumon sokan – a vezetőséget is beleértve – tapssal nyugtáztak, ebben a közösségben tán számomra az utolsó, mai naptól, már csaknem minden Gounod Faustjából Mefisztó rondójára emlékeztet:
„Áll a hajsza áll a bál / a pénz körül, / Járja koldus és király, / a sátán örül.”
Meggyőződéssel állítom, hogy a témában a múltból is merítve, kellő jártasságra és ismeretekre tettem szert. Több más tőlem értelmesebb, általam tisztelt egyéniség véleményét is kikértem, meghallgattam. Kevés kivételtől eltekintve, mondhatom ismerem a téma szereplőit és a körülményeket. Vannak a témával kapcsolatosan személyes tapasztalataim is. Szándékom tisztességes, persze elvszerű. Az MKP becsületének, szavahihetőségének megtartását is lényegesnek tartom. Ugyanakkor Komárom, annak valamennyi tisztességes polgára érdekeinek, mindenek előtti képviseletét tartom egyedül elfogadhatónak. Az én szavahihetőségem pedig mindenki egyéni megítélésére bízom.
Mindent végiggondolva nem tudom megszavazni az egyezséget, amely minden jel szerint egyének érdekeit szolgálja, aminek oltárán az MKP is feláldozható. Az elkövetkező négy évre a várost azok kezére játssza – és nem kényszerből – akik ide vezették. Többen kértek támogassam a képviselő jelöltségüket. Egyénenként közülük néhányat talán még tudnék is támogatni, de a közös listát nem. Még azon az áron sem, ha az alapszabályzat szerint az útjaink szétválnak. Köszönöm, hogy meghallgattak.
U. I.: Felvetésem sajnos beigazolódott. Megfelelő előkészületeket követően az egyezséget, a közös listát is beleértve, a szellemében sőt részben még összetételében is megváltozott tagsági gyűlés nagy többséggel elfogadta. Berényi országos elnök úrnak tán a döntő fontosságú gyűléseken ismételt távolmaradása miatt is, alapszervezetünk egész jövőjét illetően, meglehetősen szerencsétlen és vitatható szerep jutott. Sajnos a végső határozat napjára is csak meglehetősen szűkre szabottan tudott vendégként jelen lenni. Rövid értékelésében az MKP helyzetét országos viszonylatban általában „bíztatónak” ítélte, de a párt egyik legmegbízhatóbb szavazótáborát képviselő és meghatározó fontosságú alapszervezete végveszélybe sodródása a Híddal tervezhetett „összeborulás” miatt, a figyelmét elkerülte. Egyéb elfoglaltsága miatt a vitára már nem jutott ideje, ezért az elnök úr jelenlétében vitaindítónak tervezett vélemény megtárgyalása a gyűlésen így okafogyottá vált. Az adott irányítás mellett, általános vélemény szerint is, Komáromban az MKP alapszervezetének függetlensége tulajdonképpen megszűnt. Én a kilépést választottam. A végső döntés november 15-én a komáromi választókra marad.
Dr. Viola Pál nyugalmazott ideggyógyász-főorvos
