Megszámolva a jelenlévőket – nem volt túl nehéz dolgunk – alig ötvenen voltak kíváncsiak a 25. évvel ezelőtti események losonci felidézésre. A szervezők – hagyományosan – novemberi csörgetés (Novembrové štrnganie) címmel csábították az érdeklődőket most a Köztársaság tér egyik sarkába. A kis pódium előtt égő gyertyákból kirakott „25″-os szám jelezte, hogy a társadalomfordító bársonyosnak nevezett forradalom óta negyedszázad telt el.
Az egykori résztvevők közül nem sokan érkeztek ide, pedig 25 évvel ezelőtt teljesen megtelt a tér, egymás után több napon keresztül. A pódiumom egymást váltották a szónokok, közöttük nem egy magyar nyelven, megalakult a „VPN”, dobozokból készült bejárt épült a Kommunista Pártház bejárata előtt, ledöntötték a Lenin szobrot. A pártház ablakaiból félve tekingettek ki az akkori elvtársak és munkatársak.
A helyi televízió egyik fiatal munkatársával barátilag beszélgetve kérdezte meg, hogy milyen is volt akkor? Mert ő akkor még csak 4 éves volt, s a történetet csak a szülei és nagyszülei emlékein keresztül érte meg. Nem is volt olyan könnyű választ adni. Volt benne eufória, reménykedés, a téren néhány napig azt lehetett érezni, hogy nemtől és nemzetiségtől függetlenül egyek vagyunk, együtt érzünk, s változást akarunk. Azután csak néhány hétnek, hónapnak kellett eltelni a kijózanodáshoz, meg ahhoz is, hogy újra, csak kicsit más kabátban újra láthatóvá váljanak az egykori elvtársak is.
A szervezőket leszámítva ma nem akadt olyan (legalább is addig, amíg jelen voltam), aki új gyertyát gyújtott volna. Még úgysem, hogy az emlékezést vezető Stanislav Spišiak erre lehetőséget adott – ingyen gyertyákat is felkínálva. A kulcsait sem nagyon csörgette senki, pedig szintén kaptak rá felkérést. Meglepett? Talán nem is, hiszen a jelenlévők az azóta született generációt képviselték, akik pedig részesei voltak az eseményeknek otthon maradtak. Bizonyára volt és van rá okuk. Már azok sem jöttek el, akikkel egy éve még volt alkalmam találkozni!
Ki volt téve az egykori Csehszlovák zászló, levetítésre került egy rövid film, amely a forradalmat elindító prágai eseményekről szólt. Az Eperjesről érkezett ismert szlovák folklórénekes Edo Klena korabeli hangulatban énekelt néhány mai dalt.
Egyébként este volt, sötét volt, a teret csak az ottani lámpák fénye világította meg. Az egész ünnep- és szabadnapon eső szemerkélt, ködös volt, talán azért is, mert az időjárás ura valahogyan így akarta kifejezni és a város tudtára adni az érzéseit.
Puntigán József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”50007,49998,49975,49938,49871,50011″}