Bevallom, minden ilyen hírnek nagyon tudok örülni, mert ez megerősíti azt a hitemet, hogy a szlovákiai magyar lét nem determinált, és abból a virtuális gettóból – amibe mások zártak minket/magunk zártuk magunkat? – igenis van kitörés, és még egy szlovákiai magyar is képes olyan teljesítményre, amely még a legrangosabb elismerésekre is méltó. Ezért örültem különösen, amikor Dr. Bödör Csaba Junior Prima Díjáról értesültem, amit egy olyan tudományterületen ért el, aminek még az elnevezése is rejtély a számomra, és ezért külön is tisztelem Csabát!
És ne higgye senki, hogy csak azért könnyebb dolga volt neki, mert nem Szlovákiában, hanem Magyarországon járt egyetemre.
Az, aki már tanult vagy dolgozott Magyarországon, tanúsíthatja, hogy a magyarországi magyarok éppúgy előítéletesek velünk szemben, mint a szlovákok. Ami, ráadásul tőlük még jobban is fáj, ha a „mieink” szájából halljuk az ilyen értetlenkedő megjegyzéseket, akiktől végképp nem várnánk: „Jé, te szlovák létedre tudsz magyarul?”. Személyesen tudok olyan példát, hogy egy tehetséges fiatal éppen emiatt a hozzáállás miatt választotta inkább a csehországi egyetemet – rossz tapasztalatairól nekem is mesélt.
Azonban, Dr. Bödör Csaba Junior Prima Díjáról nekem még az is eszembe jut, hogy mostanában kezdődik az iskolai beiratkozások időszaka, amikor az egész szlovákiai magyar közösség azért kampányol, hogy minél több elsőst írassanak a szülei magyar iskolába. Ennek a kampánynak keresve se találhatnánk jobb arcot Csabánál, aki magyar iskolába járt, ráadásul a magyarság peremvidékén, és mégis, kemény munkával, és a tehetségével elérte, hogy ígéretes tudományos karrier elé néz. Hát kell ennél jobb példakép?
Én már most felhelyeztem Csaba fényképét arra, az egyelőre csak az én elképzelésemben létező dicsőség falra, ahol a leginspirálóbb szlovákiai magyar személyiségeket gyűjtöm.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”50319″}