„Egyszer egy nagyon távoli országból zarándokok érkeztek a Mesterhez, köztük egy ifjú is, akinek azonban csupán egyetlen kérdése volt, mikor a zarándokok a Mester elé járultak:
Mondd, Mester, mi a legtöbb, amit az ember az életben elérhet? Gazdagság? Hatalom? Szép feleség? Hogy egész életünkben azt csinálhassuk, amit akarunk, és úgy élhessünk, ahogy nekünk tetszik? Vagy, a szabadság lenne a legtöbb, amit az ember az életben elérhet?
A Mester elmosolyodott, majd ezt válaszolta:
A legtöbb, amit az ember az életében elérhet, és amire a legtöbb ember vágyik, de értékelni mégse tudja, csak akkor, amikor már elfogytak, és hiányoznak, ez az, hogy barátok vegyék körül.”
Igen, mint arra a fenti történet is rávilágít, a barátság az az érték az emberek között, amit sokan nem becsülnek a valódi értékének megfelelően, és csak akkor érezzük fájdalmasan a hiányát, ha nincs. A magyar nyelv ezt úgy fejezi ki, hogyha valami ellenséges, rideg netán rosszindulatú velünk szemben, azt szokás barátságtalannak nevezni, míg az ellenkezőjét, ha kellemes környezet vesz minket körül, azt barátságosnak nevezzük.
A Biblia is felebarátról beszél, mikor a másik embert említi, és Jézus külön a lelkünkre köti, hogy: „Amit magadnak nem kívánsz, a felebarátoddal se tedd azt!”. Örökérvényű tanács, és nekünk, ahelyett, hogy vagyonokat költenénk terapeutákra, aki kielemeznek minket, elég volna, ha felütnénk a Bibliát, és megfogadnánk ezt az útmutatást, sokkal, de sokkal jobb volna ez a sokszor bizony barátságtalan világ. Mert valljuk be, néha mi magunk is bűnösek vagyunk abban, hogy ez a világ olyan barátságtalan, amilyen.
Mert éppen rossz napunk van, összevesztünk a kedvesünkkel, becsaptak minket a boltban stb, és a kölcsönösség elve alapján ilyenkor ugyanazt kapjuk vissza, mint amit adunk. Így aztán kialakulhat egy bűvös kör, amiből csak nehezen léphetünk ki, ha egyáltalán…
És hogy miért jutottak pont most az eszembe ezek a gondolatok? 2014-ből már csak órák vannak hátra, amikor az embernek illő számadást készíteni az évről, és előre tekinteni az újévre. Ilyenkor szokás jókívánságokkal is köszönteni egymást. Az én jókívánságom olvasóinknak 2015-re, hogy gyűjtsenek barátokat maguk köré, akikre számíthatnak a bajban, de ugyanúgy osztoznak velük örömükben!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
