Tavaly év végén jelent meg Sorskérdések margójára címmel Esterházy Lujza írásainak gyűjteményes kiadása. A kötetet február 11-én mutatják be Budapesten.
„Nem tisztem ennek a hatalmas műnek a bemutatása, de arról szólnom kell, hogy szinte bárhol üti fel az ember a vaskos kötetet, a mai életünket is eligazító gondolatokba ütközik” – mondja Surján László.
Majd a következőképpen fejti ki ezzel kapcsolatos gondolatait:
„1939-ban járunk, nemsokkal a bécsi döntés után. Esterházy Lujza számba vette, mi a ketté szakadt felvidéki magyarság feladata. A nagyobb munka szerinte talán a visszacsatolt területeken élőkre hárult. Ez egyrészt szociális felelősségre, társadalomépítésre vonatkozik, amivel most nem foglalkozom.
„A másik sajátságos teendő: megismertetni a szlovák nemzet lelki arculatát s megismertetni életigényeit a magyarországi közvéleménnyel. Mert legyünk őszinték: a magyarországi széles közvéleménynek alig volt alkalma tiszta képet alkotni magának arról a lelki és szellemi fejlődésről s felemelkedésről, amelyen a szlovák nemzet húsz esztendő óta végbement. … Márpedig ennek alapos ismerete s legmesszebbmenő gyakorlati megismerése, megbecsülése nélkül teljességgel lehetetlen a szlovák-magyar barátság megvalósítása.”
Ezután arról ír, hogy a baráti jó viszony egészen egyszerűen érdek, magyar nemzeti érdek, mert ennek hiányában nincs nyugodt, békés Kárpát-medencei légkör, ami előfeltétele a belső magyar országépítésnek. Szépen fonódik tehát össze az erkölcsi kötelesség, a minden ember iránti, a megkülönböztetés nélküli tisztelet, mondhatjuk a barátság az önérdekkel. (Ne forgassuk ki magából ezt a gondolatot. A politika akkor tudja beteljesíteni hivatását, ha össze tudja kapcsolni az erkölcsi magatartást az egyének vagy közösségek érdekével.)
Ma mások a körülmények, másutt vannak a határok, de az üzenet lényege azonos. Ezt nemcsak az erkölcs és önérdek közötti harmóniában látom, hanem annak a felismerésében, hogy alaposan ismernünk kell azokat, akikkel barátkozni, akiket megszeretni akarunk. Ennek az ismeretnek pedig szlovák-magyar viszonylatban 1939-ben is híjával volt a magyar közvélemény, most pedig még inkább tudatlanok vagyunk és sokszor csak buta sztereotípiákban gondolkodunk. Ezért nem elegendő szónokolni a megbékélésről. Ezért meddő minden olyan próbálkozás, ami néhány ünnepélyes politikai nyilatkozattal le akarja tudni a megbékélés folyamatát. Két nép közeledésének (egymás iránti szeretetének) előfeltétele, hogy ismerjék egymást. Ezt a fáradságos apró munkát el kell végezni. Ami szlovák-magyar viszonylatban annál is nehezebb, mert a megismerés komoly akadálya a jelenlegi félreismerés. Ám csak a tények szilárd alapjára lehet tartós, politikai széljárástól mentes, igaz barátságot építeni” – írja Surján László.
(A tartalmi és a szó szerinti idézetek Esterházy Lujza Országépítés – hídépítés című írásából származik, ami az Új Életben jelent meg 1939-ben)
A Kárpát-medencei Megbékélési Mozgalom február 11-én délután 6 órakor a Párbeszéd Házában (1085 Budapest Horánszky utca 20) tartja a Jean Monnet estjét, amelyet a Méry Ratio Kiadóval közösen rendeznek. Erre szeretettel várják a Charta XXI aláíróit és minden érdeklődőt.
Surján László Bevezető gondolatai után Callmeyer Ferenc tart előadást Találkozás Esterházy Jánossal címmel. Majd kerekasztal beszélgetésre kerül sor Esterházy Lujza Sorskérdések margójára című kötetének megjelenése alkalmából. Moderátor: Molnár Imre dr., résztvevők: Filep Tamás Gusztáv, Németh Emma, Peczar Károly, Tamási Orosz János.
Ezt követően mód nyílik a bemutatott kötet megvásárlására is.
Esterházy Lujza (Nyitraújlak, 1899–Párizs, 1966), a két világháború közötti csehszlovákiai magyar katolikus értelmiségi mozgalom egyik vezető személyisége. Meghatározó szerepet vállalt a Szlovákiai Katolikus Ifjúsági Egyesület, az Actio Catholica reformmozgalom valamint a szlovákiai katolikus nőmozgalom magyar tagozata megszervezésében. Együttműködött a keresztény egyetemista Prohászka Körök vezetőivel. Folyóiratukban, az Új Életben és más katolikus lapokban számos, magyar hitbeli és társadalmi megújulást szorgalmazó írást tett közzé. Esterházy János, a mártír felvidéki politikus nővéreként, munkatársaként és egyenrangú szellemi partnereként jelentős szerepet vállalt a cseh(szlovákiai) magyar közélet formálásában.
Esterházy Lujza imája (1945-46)
Uram, irántad való szeretetből szívesen viselem el az otthon elvesztését: engesztelésképpen megszámlálhatatlan otthon elpusztításáért s könyörgésképpen, hogy a lelkek eljussanak égi otthonukba, s itt a földön feléleszthessük a kioltott otthoni tűzhelyeket.
Uram, irántad való szeretetből szívesen viselem el vagyonunk elvesztését: engesztelésképpen a bűnökért, amelyeket anyagi javak kedvéért annyi ember elkövet, s könyörgésképpen, hogy az emberi szívek benned lássák legfőbb javukat, s Te megadd mindnyájuknak a mindennapi kenyeret.
Uram, irántad való szeretetből szívesen viselem el az üldözést, amely más nemzetek részéről ér, engesztelésképpen a bűnökért, melyeket a nemzeti érdek nevében annyian elkövetnek, s könyörgésképpen, hogy az emberi szívek a Te törvényedhez igazítsák nemzetük szolgálatát, s így létrejöhessen a Te szíved szerinti béke. Amen.
Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”40702″}
