Kétrészes könyvének első részében a szerző egyrészt olyan 20. századi barátokra, írótársakra emlékezik, akik már elmentek, másrészt ma is élő barátait köszönti, bemutatva fontosnak tartott műveiket.
Az Emlékezések és vallomások második kötete egyrészt a régebbi korok íróinak, történészeinek, régészeinek, néprajzkutatóinak, politikusainak Nógrád és Hont megyei emléktábláit-emlékhelyeit járja körbe, másrészt a szülőföld „aprószentjeinek” és nagyjainak szentel megemlékező és méltató írásokat.
„A közösség nemcsak kegyet gyakorol, ha valamelyik tehetséges fiát megbecsülésével megtiszteli, hanem önmagát is felmagasztalja és értékeli ezáltal.” Ezzel a Makovecz Imre-idézettel indítja Csáky Károly az Irodalmi emlékhelyek, emléktáblák az Ipoly mentén című írását, mintegy kihangsúlyozva az emlékhelyek ápolásának és az emléktáblák állításának a fontosságát. „Évszázadaink során a Felvidékről is nagyon sokan eljutottak a Parnasszusra. Nem csoda, hisz szellemi műhelyek, kulturális központok, intézmények egész sora működött errefelé” – írja szerzőnk, hogy aztán sorra vegye az Ipoly menti gazdag örökséget, s egyben fel is keltse az érdeklődést – na meg a felelősségérzetet eme hagyaték ápolása iránt, hiszen jeles szülötteinket emléktábla, emlékszoba illeti. „És természetesen folytonos odafigyelés – elsősorban a műveikre.”
Csáky Károly elmondja, hogy tájainkon sokáig nem örültek az emlékezésnek, ám 1989 után e téren is történt előrelépés a Felvidéken: településeink, falvaink és városaink lassan visszatértek önmagukhoz, merítkeznek forrásainkban.
Az Alsó-Ipoly mentén, Ipolyszalkán született Radványi Kálmán (1887–1943) író, pedagógus, valamint Csepreghy Ferenc népszínműíró, akinek 1992-ben leplezték le a szülőházán az emléktáblát. Hont megye egykori szellemi-kulturális központja, Ipolyság is jelentős művelődéstörténeti hagyományokkal rendelkezik. A katolikus templom falába építve látható Fegyverneki Ferenc sírköve: az európai hírű humanista tudósról utcát és iskolát is elneveztek Ipolyságon. Ugyancsak utcát neveztek el a városban a sági konvent jegyzőjéről, a kiváló történetíróról és krónikásról, Thuróczy Jánosról; emléktáblája van itt Széchenyi Istvánnak, Bartók Bélának. Ipolyi Arnoldnak Ipolykeszin van táblája („Itt eme hely növelé Ipolyit kora zsenge szakában, / Míg lőn egyháznak, honnak örökre dísze. / Művészet, tudomány gyászt öltve siratja kimultát, / S nagy neve emlékét örökre őrzi míg él a magyar.”). Csáb község szülötte Szeder Fábián (1784–1859) író, néprajzkutató, nyelvész, a palócság első kutatója: születésének 210. évében emléknapot tartottak Csábon, az életét bemutató kiállítással egybekötve. Szklabonyáról valamennyiünknek Mikszáth Kálmán jut eszünkbe: itt született a magyar széppróza nagymestere, akinek lebontott szülőháza helyén emlékoszlopot állítottak, s a Mikszáth-kiállításnak helyet adó ház falán ez a szöveg áll: „Itt élte át – szülei házában Mikszáth Kálmán gyermek- és ifjúkorát 1852–1872.”
A közeli Kékkő várában 1994-től ápolják a Balassi-hagyományokat, s a Palóc Társaság jóvoltából emléktáblát is állítottak a várkastély falán. Madách Imre faluja Alsósztregova; nagy drámaírónk itt írta halhatatlan művét, Az ember tragédiáját; itt pihennek a kastély parkjában épített sírkamrában a földi maradványai, és föléje magasodik Rigele Alajos monumentális szobra, a Tragédia-beli Ádám ég felé emelt karú alakja. Krúdy Gyula őseinek faluja az Ipolyhoz közeli Szécsénykovácsi: itt látta meg a napvilágot az író nagyapja, s itt vannak eltemetve a dédszülők; 1993-ban tartottak először a faluban Krúdy Gyula Emléknapot.
Losonc város neves szülöttje Kármán József, akinek a síremléke a református temetőben található; a református templom melletti Kármán-emlékművet 1895-ben emelték. Ugyanitt nyugszik Sükei Károly költő, újságíró és műfordító, a márciusi ifjak egyik vezére.
A felsőtúri Pongrácz-sírbolt a római katolikus templom kertjében áll: első halottja 1830-ban, az utolsó 1900-ban került bele, az alábbi felirattal: „Áldott emlékű szülői, Szentmiklósi és Óvári Pongrácz István és neje, Okolicsányi Klára, valamint szeretett testvére: Gyula, Sándor és Mária emlékére emeltette Pongrácz Anna 1890.” Később még ketten kerültek ide: Lajos és István; az előbbinek, Pongrácz Lajos írónak a nevét Csáky Károly kezdeményezésére a helyi plébános felvésette a sírkőre.
Kóvár temetőjében „a Nógrádban és Hontban egykor előkelő, a közéletben komoly szerepet vállaló, a tudományokban is jelenlévő családok leszármazottjai nyugosznak”: a Kubinyiak – köztük Kubinyi Ferenc régész, történész, nyelvész és író –, Ebeczkyek, Pongráczok, Horváthyak, Prónayak, Tarcsányiak, Breznyikek, Buóczok, Algőverek.
Ivánka Imre történész és emlékiratíró, a szabadságharc ezredese, írásaiban Batthyány Lajos, Görgey Artúr, Széchenyi István, Kossuth Lajos és mások kitűnő jellemzője Felsőszemeréden született. Szentiványi Ráfael esztergomi kanonoknak, nógrádi főesperesnek a Nógrád megyei Csalárban van emléktáblája; Gáspár Imre költőnek, műfordítónak és publicistának a Hont megyei Nagycsalomján, Sajó Sándor költőnek pedig Ipolyságon van emléktáblája és szobra.
Palásthy Pál, a palásti egyházi iskola névadója halála előtt neoromán elemekkel díszített templomot és impozáns iskolát építtetett a Hont megyei Paláston; vele kapcsolatban hangsúlyozta Sztyahula László kéméndi plébános, hogy az Úr nem a papokat helyezte a világ fölé, hogy tündököljenek, hanem a világot helyezte rájuk, hogy annak terhét viseljék.
1519-ben, a Hont megyei Középtúron született Thury György, az európai hírű bajvívó, a kereszténység védelmezője, az „egyenes, szókimondó, mégis nyájas, jó kedélyű és még jobb szívű, nagy híre ellenére is kevélység nélküli, közvetlen, szerény férfi”. 1997-ben az ő emlékére emeltek táblát Felsőtúr plébániatemplomában, illetve Középtúr és Kistúr imaházában.
1997. március 9-én lepleztek le emléktáblát Gyürky Antal felsőszelényi szakíró, lapszerkesztő és helytörténész, az országos hírű gazda és borász tiszteletére, akinek Borászati szótár című, néprajzi szempontból is igen értékes könyvét hasonmás formában jelentette meg a dunaszerdahelyi Lilium Aurum. És szóljunk pár szót Czobor László (1850–1942) kitűnő pomológusról, a közélet jeles alakjáról, a Honti históriák szerzőjéről, akinek a sírját mára már rendbe hozták a gyerki temetőben, s akiről a Honti Naptárban 1900-ban ezt írták: „Egyike azon keveseknek, akik egész életüket a vármegyének szentelték. Kora fiatalsága óta a megyét szolgálta, s a közel negyedszázados közéleti működése eredményekben, sikerekben gazdag.”
Végül álljon itt egy idézet Karaffa Gyulától, aki a Csáky Károlyhoz hasonlóan gondolkodóknak ajánlja a könyvet: „Egy sokat látott és tapasztalt ember írásai ezek a rövid beszámolók (…) Csáky nem köntörfalaz: politikából sem hallgat (…) ezen írásaiban is látleletet ad arról, »mi a magyar«, illetve, mi a feladata a magyar értelmiségieknek.”
Kulcsár Ferenc, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”54580,54302,53098″}
