Most, hogy Bugár Béla végre a nyílt színen is vállalta „másságát”, és a törvényhozás, valamint a kamerák nyilvánossága előtt is furulyázott egyet Robert Ficónak, tulajdonképpen csak egy jó erős feketét kéne kérnem.
Aztán csak várni, hogy a rongyember fejébe tűzzék a szalmakalapot és elvégezzék rajta a kezdőrúgást. A fordított evolúció lejtőjén robogva – miután megszabadult tollaitól, levedlette az utolsó réteg bőrét is – elérkezett arra a szintre, ahol már képes tükör nélkül is a saját arcába nézni – és egy jó nagyot beleköpni. Megspórolva másoknak, például az imént helybenhagyott „barátainak” ezt a kellemetlenséget. Az ellenzéki „szövetségesek” (gyerekek, most komolyan, ti ezt egy pillanatig is bevettétek neki?) azt követően, hogy Bugárék megszavazták Fico alkotmánymódosítását, kollaborációt, köpönyegforgatást emlegettek. Bizony, bizony, rá kell döbbenjenek lassan ők is, amit Béla hadvezér már réges-régen felismert: ezzel a tarkabarka ellenzéki szigetvilággal sohasem fog tudni újra a húsosfazék közelébe férkőzni. Márpedig azt a sok éhes szájat muszáj etetni, polgár vízióval meg ugyebár nem lehet jóllakni.
A legnagyobb nyertes azonban természetesen maga a miniszterelnök. Robert Fico ugyanis Bugár Béla ilyen kíméletlen, nyers megfektetésével a komplett ellenzéke körme alá beverte a karót. A közvélemény-kutatások ellenzéki bajnoka lett az a piros szőnyeg, amelyen keresztül a miniszterelnök úgy gázolhat át ellenzékén, hogy érintenie sem kell úri lábainak azok koszlott, utálatos tetemét.
Viszont mostantól legalább egy szava se lehet a Most elnökének, hogy azok a gaz emkápésok folyton árulózzák őt. Immáron nem csak ők, de néhai „barátai” is. Még jó, hogy nem kell tükörbe néznie…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
