Az orvosok szakszervezete szerint egyenesen mítosz, hogy a kórházi gyógyítók hálapénz nélkül moccanni sem hajlandóak. Az „utca embere”, vagyis a páciensek egy jó része szerint viszont ez maga a valóság, vagy ha úgy tetszik: a szlovák egészségügy kórképe. Valószínűbb azonban, hogy mint az élet legtöbb területén, itt sincs igazság, legfeljebb igazságok. A területért felelős kormányzatnak mindenesetre láthatóan kitűnően megfelel, hogy a közvélemény önfeledten elrágódik az időnként bedobott újrahasznosított gumicsonton, miközben a siralmas állapotban lévő egészségügyi rendszer valódi problémáinak megoldására nincs épkézláb és megvalósítható ötlet. Valójában erről szól a fehér köpenyesek zsebeiben való turkálás szomorú története.
Nemrégiben az orvosszakszervezet (LOZ) elnöke, Peter Visolajský nyilatkozott úgy, hogy kitaláció, mítosz az az állítás, miszerint a kórházi orvosok elvárják a hálapénzt. Szerinte az ellenkezője az igaz: Szlovákia kórházaiban minden páciensről felelősségteljesen gondoskodnak – extra díjazás nélkül. A hálapénz csupán a páciensek részéről jelentkező kényszerérzés, miszerint ha nem fizet, nem kap megfelelő ellátást. Visolajský szerint ez az érzés abból is adódhat, hogy a páciens látja, hogy néznek ki a kórházaink. Ebben lehet igazság, bár ez is a páciensek végtelen, már-már birkatürelmét bizonyítja, ugyanis a az adóikból és járulékaikból fenn(nem)tartott kórházak állapota láttán leginkább menekülni kellene, nem hálapénzt fizetni.
A szakszervezeti vezető mindenesetre megpróbál különbséget tenni korrupció és hála között. Ami látszólag egyszerű is, hiszen amit utólag, a sikeres ellátás/beavatkozás felett érzett örömünkben hálából adunk, az ajándék. Ha viszont előre fizetünk, csak hogy jobbat kapjunk mint a többiek, az már a korrupció szürke vagy fekete zónája. Visolajský a tanító nénik példáját említette: senki sem vádolja ugyanis a gyerek osztályfőnökét, mert az az évzárón virágcsokrot és bonbont vesz át az osztálytól. Az ilyet visszautasítani különben is bunkóság.
Ami az orvosok által „elvárt” ajándékot, hálapénzt (vagyis korruciót) illeti, erről alighanem mindenkinek lenne egy saját (vagy ismerőseitől hallott) története. Az egészségügyi kormányzat mégis kényelmesen letudja azzal, hogy felhívja a polgárokat: ha ilyet tapasztalnak, értesítsék a minisztériumot az egészségügyi tárca korrupcióellenes vonalán. Vagy akár emailben. Mert hát mégiscsak egyszerűbb felnyomni valakit, aztán hosszasan vizsgálódni vele szemben, majd meghurcolni és megbüntetni. Ahelyett, hogy magának a korrupciónak az éltető talaját szüntetnék meg: vagyis teremtenének olyan állapotokat az egészségügyben, hogy egyik fél fejében se forduljon meg a tömött boríték. Mindez elvárható lenne a közös kasszába befizetett tetemes járulékok, adók, illetékek, miegymás fejében.
Végül még egy kérdés: a márciusban rajthoz álló pártok közül vajon melyiknek van „versenyképes”, megvalósítható és eredményekkel kecsegtető programja például az egészségügyünkkel kapcsolatban?
Szűcs Dániel, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51762″}
Fotó: net, illusztráció
