Az újévet köszöntő jeles napok rítusai szorosan kapcsolódtak a tavaszváráshoz; a megújulással összefüggő hiedelemeket tükrözték. A tavaszi munkákra készülő parasztság a télből kifelé haladva már január huszadikát is számon tartotta. Ez ugyanis a fák és a bokrok ébredésének kezdete, amikor ezek ismét nedvet szívnak magukba, mézgásodnak. A gazdák ettől kezdve még jobban odafigyeltek az idő alakulására; a különböző természeti jelenségekből az évi terménymennyiségre jósoltak.
Az országosan ismert időjósló napon, Vincekor elsősorban a szőlősgazdák figyelték az idő alakulását. Az Ipoly mente bortermelői is azt tartották, hogy:
„Ha meccsordul Vince,
Tele lessz a pince.”
A kelenyei Nagy József még a hetvenes évek végén is így mondogatta: „Ha Vincekor csepeg az esztri, akkor sok bor lessz; ha meg illyenkor fagy van, akkor nem lessz jó bortermés”. Inkább az enyhe időnek, az olvadásnak vagy az esőnek örültek tehát.
A Vince-napra vonatkozó rigmusok is többszázéves csíziókból származnak. Müller Regiomontanus poroszországi csillagász verses kalendáriumát például Heltai Gáspár fordította magyarra, s már 1575-ben elterjedt az a jóslás is, miszerint „mikor fénylik Vinze, akkor telik meg a pince”. Az alábbi Somogy megyei részletező időjárási regulát Király Lajos közölte:
„Hogyha fényes Vince napja,
Hordó üres nem maradhat,
Hogyha Vince ködös,
A szőllőlevél vörös.”
Ugyancsak Királynál olvassuk, hogy amekkora jégcsapok függnek Vincekor az „isztrengyén”, akkora cső kukorica terem. (Király, 1995. 18. l.)
A drávaszögi „vincevessző” hajtatásáról Lábadi Károly írt. Vincekor e vidéken egy szőlővesszőt metszenek, amit aztán meleg szobában vízbe állítanak, s abból, hogy az mennyire hajtott ki, a következő évi szőlőtermésre jósolnak. (Lábadi K., 1982. 294., idézi: Tátrai Zs. – Karácsony Molnár E., 1997. 40. l.)
Csáky Károly, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”58494,58344,58342,58340,58284″}
