Az elmúlt napok zenebonájában, amikor gyakran a jó ízlés határát is átlépve fűznek megjegyzéseket a kormányalakítás legújabb fejleményeiről szóló hírekhez, szinte üdítő dolog statisztikai kimutatásokat böngészni. Pedig hát azok se adnak okot jókedvre, de legalább tények és számok, nem szubjektív odamondogatások!
És szomorú az ember fia, ha az MKP-t választotta, hiszen a párt immáron harmadik nekifutásra is a parlamenten kívülre szorult.
Mindez pedig egy – állítólag – jól sikerült kampány ellenére történt. Vagyis, amit az MKP vezető politikusai jó kampánynak tartanak, annak ellenére.
Ha eddig nem tudták volna, most megtanulhatták, hogy minden kampányrendezvény, még a legjobb hangulatú is csupán annyit ér, amennyit a szavazófülkében kamatozik.
Arra ugyanis egy ügyes szervező képes, hogy egy pár ezer fős településen egy kultúrházat megtöltsön – ám ez nem sokat ér, ha ez a szám a szavazatokban nem sokszorozódik. Arra pedig pont alkalmas, hogy az illetékeseket hamis nyugalomba ringassa, minden rendben.
A statisztikákról akartam én itt, ebben a rövid értekezésben elmélkedni. Azok, ugyanis, minden híresztelés dacára, beszédesek.
És csakugyan, egy érdekes tényre figyeltem fel a táblázatokat böngészve.
Mégpedig arra, hogy azokon a helyeken, ahol a részvételi arány magas volt, ott az MKP jobban szerepelt, mint ott, ahol a választási hajlandóság alacsony volt. Ez pedig azt mutatja, hogy az MKP-ban igenis van potenciál, csak éppen a választói maradtak sok helyen, valamiért otthon március 5-én.
Azt kellene sürgősen kideríteni, hogy ez miért történt így, aztán orvosolni a bajt.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
