A Vámbéry Irodalmi Estek keretében március 23-án dupla könyvbemutatóra került sor Dunaszerdahelyen, a Vállalkozók Házában található Symbol Caféban.
A Zalán Tibor legszebb versei című kötet az AB-Art Kiadó Legszebb versek sorozatának 21. darabjaként jelent meg Jankovics József szerkesztésében, válogatásában és utószavával, Balázs F. Attila Villon nyakkendője című verseskötetét pedig az Art Danubius adta ki Zalán Tibor utószavával. A könyveket Jankovics József irodalomtörténész, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet főmunkatársa mutatta be. Az estet Hrbácsek-Noszek Magdolna vezette, aki bevezetésképpen a költők egy-egy versét is felolvasta.
Balázs F. Attila kötete Jankovics József szerint egy új költői korszak kezdete, a hangnem változása, a komor hangulatok előretörése pontosan mutatják a változást. A könyv szerkezetében és hangulatában egyaránt felidézi Villont. A Zalán-kötet szerkesztési elveiről elmondta, hogy nem volt könnyű dolga, amikor negyven év költészetéből kellett kiragadnia a legfontosabb műveket. Szerinte Zalán Tibor olyan költői praktikákat választott, amelyek minden generációhoz szólnak. Olyan világokat hozott létre, amelyek nem léteztek eddig sem az olvasó, sem a költő számára.
Az est során többek között szó esett a vers befejezhetetlenségének problémájáról, az alkotás mechanizmusáról, továbbá arról, hogy a költő írja a művet, vagy éppen fordítva működik ez. Érdekes vita alakult ki arról, hogyan születik a vers. Balázs F. Attila szerint a szavakról a költő dönt, de ha ír, nem gondolkozik, a vers csak jön belőle. Zalán Tibor véleménye szerint viszont a költő küszködik a nyelvvel, sokszor alulmarad és néha győz, ez a költészet lényege, ám mindenképpen a költő az úr a versben, a vers soha nem írja magát, csak súg, befolyásol.
Szóba került a művekben fellelhető halálmotívum, és hogy az idő múlásával mennyire változik a költők hozzáállása a témához, de az utazás élményének rögzíthetősége, versbe emelhetősége is. „Az ember az élményeiből építi fel a személyiségét, például egy olvasmány vagy egy utazás élménye mindig meghatározó lehet. A versben soha nem az utat írom le, hanem ami bennem megtörténik közben. Megpróbálok valamilyen viszonyba kerülni az idegenséggel, a magánnyal. Érdekel, milyen felfordulást okoz a lelkemben az utazás” – mondta erről Zalán Tibor. „Az utóbbi időben rengeteget utazom, de soha nem éreztem kényszert, hogy útikönyvet írjak. A verseimben a megismert tájak csak mint hangulatok vagy képek köszönnek vissza. Ha nem az lenne a címük ami, valószínűleg senki sem asszociálna utazásra, inkább olyan klipszerű hangulatok ezek” – mondta Balázs F. Attila.
Az irodalmi est végén a szerzők dedikálták az új köteteiket.
