„Amikor a jelen problémáin és következményein sajnálkozunk, fejtegetjük a felvidéki identitásgyengülés, fogyás és bomlás okait, nem árt vissza-visszatekinteni a múltba, ahol e mentálhigiénéi tényezők okai gyökereznek.
(…) A felvidéki jogfosztottság éveiben 1946. december 16. és 1947. január 22-e közt öt transzporttal 579 zselízit hurcoltak fűtetlen marhavagonokban kényszermunkára, a csehországi Szudéta-vidékre, köztük a nagyszüleimet is. Napokig várakoztak az állomáson, míg egy cseh gazda ki nem választotta őket, akárcsak az ókori rabszolgapiacokon volt szokás.
(…) 1947. április 27-től egészen 1949 nyaráig pedig a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretén belül telepítettek át Magyarországra 341 zselízi polgárt, további 111-et pedig nemes egyszerűséggel, koholt vádakkal kiutasítottak vagy elüldöztek.
(…) Helyüket, házaikat, földjeiket 246 magyarországi szlovák és 121 belső telepes foglalta el. Nem mellékesen ekkoriban vették el emberek százezreitől az állampolgárságukat, és erőszakos, zsaroló módszerekkel kényszerítették rájuk a reszlovakizációt.”
Csonka Ákos: Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa (Forrás: facebook)
